Míg inflációban sajnos – negatív értelemben – Európa-bajnokok voltunk a múlt esztendőben, a jövő héten esedékes KSH-tájékoztatóból kiderülhet, hogy január végére pozitív kicsengésben kerültünk a csúcsra. Tudniillik
a fogyasztói árak emelkedésének üteme beeshetett a négy százalék alá, ami azt is jelenti, hogy a mintegy 26 százalékos tavalyi, negatív csúcsértéket a hatodára vagy az alá sikerült legyűrni.
Amennyiben négy százalék közelébe zuhanna a fogyasztói árak alakulása, az azt is jelentené, hogy a jegybanki célsávba kerülne a hazai infláció.
De miért is fontos dolog ez? Részint azért, mert az infláció, vagyis a drágulás az, amit mindannyian érzünk, másrészt pedig azért, mert az év első hónapja kifejezetten fontos az infláció alakulása szempontjából, a vállalatok az átárazásokat ugyanis ekkor hajtják végre, így egy kisebb meglepetés az esztendő további áremelkedési irányait is érdemben befolyásolhatja. Bár a januári adatot február 9-én teszi közzé a Központi Statisztikai Hivatal, a szakértői várakozások optimisták ezen a téren, annak ellenére is, hogy az üzemanyagok ára megnövekedett, valamint a forint árfolyama sem muzsikált valami jól a múlt hónapban.
Miként ismertté vált, az óév utolsó részében, egészen pontosan decemberben az elemzőket is meglepte az 5,5 százalékos havi inflációs szám, ugyanis mindenki többet várt.
A hazai fogyasztói árak említett ütemű emelkedése azt is jelentette még, hogy már nem a magyar adat a legrosszabb az unióban, vagyis kikerültünk a szamárpadból.
Ráadásul akkor, amikor például nyugati szomszédunkban, Ausztriában elkezdtek felfelé pörögni az árak.
Akárhogyan is, egyre több tényező mutat abba az irányba, hogy 2024 elején folytatódhatott e kedvező hazai tendencia, így a vártnál is jobban mérséklődhetett az árnyomás a gazdaságban, amelyben a tavalyi magas bázis, valamint a kedvező makrogazdasági környezet egyaránt szerepet játszik. Miközben több elemző is négy százalék körüli inflációra számít januárban, ezzel együtt lehetnek meglepetések – pozitív, illetve negatív irányban is. Felfelé elmozdulás esetén az év eleji átárazások lehetnek döntők: egyrészt az élelmiszereknél havi alapon szemmel látható árnövekedést nem lehet kizárni, másrészt a szolgáltatásoknál is lehetnek áremelések, bár itt inkább a márciusi adat tartogathat izgalmakat. Az úgynevezett lefelé tartó irányban az üzemanyagok témaköre kerül fókuszba: a Központi Statisztikai Hivatal elszámolása lesz a legnagyobb kérdés, konkrétan, hogy a második ütemű jövedékiadó-emelés miként is fog megjelenni az árindexben.
A szakmai cikkek alapján havi alapon 1,2 százalékkal nőhettek az árak, ez pedig éves szinten 4,4 százalékos inflációt jelentene az év első hónapjára nézve. Ám a becslést nehezíti, hogy az inflációs kosár új súlyai még nem ismertek, ezek pedig befolyással lehetnek az egyes termékek és szolgáltatások inflációra gyakorolt hatására.
Vagyis a havi áremelkedésben szerepet játszott a jövedéki adó emelése a jármű-üzemanyagoknál, ezzel szemben az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) felmérése szerint a kiskereskedelmi élelmiszerárak havi alapon átlagosan nem változtak. Például a múlt év decemberéhez képest a vaj vagy a zöldségek drágulását ellensúlyozta a sertéshús, a liszt, a kenyér árcsökkenése. A szolgáltatások esetében azonban megkezdődhettek az átárazások.
Mindkét érintett fél, vagyis a Magyar Nemzeti Bank és a kormány is középpontba állította tavaly az infláció leszorítását. A monetáris politika a lakosságot a fogyasztás helyett a megtakarításra igyekezett ösztönözni, valamint a korábbi drasztikus kamatemeléssel támogatta a forint stabilitását is.
Noha „felhasználói” szinten nem örültünk neki, a visszaeső kiskereskedelmi forgalom ugyancsak a pénzromlási ütem csökkenését idézte elő, az áremeléseket a kereskedők kevésbé tudták érvényesíteni ebben a környezetben.
A kormányzati akciók – elsősorban az online árfigyelő rendszer – szintén pozitívan befolyásolták az infláció alakulását, egyes alapvető élelmiszerek esetében nemcsak a pénzromlás lassulása, hanem sok esetben árcsökkenések is megfigyelhetők voltak.
Nagy kérdés az is, hogy a béremelkedés miként hat majd az ez évi áremelkedésre. Általában a bérek felfelé mutató kockázatot jelentenek az inflációra, főleg a szolgáltatások áraiban, de nem feltétlenül a munkaerőpiac lehet idén a meghatározó áremelési faktor. Sokkal inkább a csomagolásdíjak, a megemelkedett fuvarterhek, a forint kurzusa és a korábbról elhalasztott költségelemek érvényesítése fog erősebb hatást gyakorolni az árindexre, mintsem a fizetésemelések. Ugyanakkor az új gáz- és elektromos esztendő alacsonyabb árai miatt a vállalatok költségmegtakarítást érhetnek el, amelyből finanszírozhatják a béremelések egy részét.
