Az Orbán Viktor által említett vörösbárók a 2002 és 2010 közötti időszak azon emblematikus figurái, akik a „bárókhoz méltó” jólétüket nem elsősorban a kimagasló teljesítményükkel, hanem a szocialista párthoz és annak vezetőihez fűződő szoros viszonyukkal alapozták meg. Ezek az emberek a baloldal válságos kormányzása alatt milliárdosok lettek, illetve megsokszorozták a vagyonukat úgy, hogy abból az ország semmit sem profitált.
A 2010-es kormányváltás egyúttal szemléletváltást is hozott. A nemzeti, polgári kormányok a korrupció visszaszorítása mellett fókuszáltabbá tették a magyar fejlesztéspolitikát, amiből következik, hogy sokkal jelentősebb a multiplikátor hatás, mint a 2010 előtti években, így ma jóval magasabb az uniós támogatások felhasználásának hatékonysága is, mint a szocialista kormányok idején volt, amikor előszeretettel támogattak több megkérdőjelezhető fejlesztési beruházást. Még egy volt balliberális ellenzéki képviselő, Scheiring Gábor is elismerte egy elemző cikkben, hogy a magyar kormány 2010 óta határozottan a nemzeti tőkét kívánja helyzetbe hozni. Eszerint a transznacionális társaságok 2004 és 2010 között, a baloldali kormányok idején 127,3 milliárd forint állami támogatást kaptak, szemben a magyar vállalatoknak jutó 2,9 milliárd forinttal (utóbbi az összes kiosztott támogatás alig két százaléka volt).
2011–2018 között a multinacionális cégeknek juttatott állami támogatás mértéke ugyan megkétszereződött (263,2 milliárd forint), azonban a magyar cégek támogatási összege a huszonkilencszeresére nőtt (83,6 milliárd), vagyis a támogatások összértéke 24 százalékának a kedvezményezettje a nemzeti tőke volt ebben az időintervallumban, szemben a korábbi, igen alacsonynak számító két százalékkal.
A szemléletváltás eredményei számokban is jól kifejezhetők. A legfontosabb szektorokban jelentősen javult a magyar tulajdon aránya: 2010 és 2020 között az építőiparban 79-ről 89 százalékra, a bankszektorban 40-ről 58 százalékra, az energetikában 29-ről 56 százalékra, a médiában 24-ről 50 százalékra emelkedett. Az Eurostat felmérte, hogyan alakult az uniós tagállamok gazdaságában a külföldi vállalatok részaránya 2010 és 2020 között, és Magyarország azon kevés országok közé tartozik (Belgium, Észtország és Litvánia mellett), ahol ez az arányszám csökkenni tudott, vagyis erősödnek és teret nyernek a hazai vállalatok. A nemzetstratégiai szempontból meghatározó szektorokban megnövekedett magyar tulajdoni arány hatalmas előrelépést jelent szuverenitási szempontból is, hiszen ez azt jelenti, hogy a kiemelt ágazatok zömében magyar tulajdonban vannak, azokról magyarok rendelkeznek, az ország pedig koránt sincs úgy kitéve a külföldi nagytőke befolyásának, mint 2010 előtt.
A magyar GDP növekedésében és a hazai vállalatok gazdaságban való részvételének javításában jelentős szerepet játszott a kormány nemzeti érdeket szem előtt tartó gazdaságpolitikája, valamint azok a nemzeti nagytőkések, akik munkahelyek százezreit teremtik meg.
Ezzel ellentétben a vörösbárókat számos bűncselekmény elkövetésével hozzák összefüggésbe, illetve az sem egyedi eset, hogy kárt okoztak a magyar polgároknak (például a Nagybani Zrt. árazása, a Lágymányosi-öböl adásvételei), míg a nemzeti tőkésosztály felelősségvállalásával hozzájárul a társadalom egészségügyi vagy anyagi okokból hátrányosabb helyzetben lévő tagjainak könnyebb boldogulásához. Pozitívum, hogy az agráriumban is egyre erősebb a hazai vállalatok szerepvállalása. Az agrártárca becslése szerint 2021–2027-ben a 2014–2020 közötti Vidékfejlesztési program forrásainak háromszorosa, 4265 milliárd forint jut a magyar vidék, a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésére. A jövedelmező megélhetés megteremtésének elszánt kormányzati támogatása pedig képes elősegíteni a nemzeti tőkésosztály további erősödésének gazdasági alapját.
Az orbáni cselekvő állammodell lényege, hogy szintetizálja a globálist és a lokálist, kellő körültekintéssel és előrelátással az utóbbira helyezve a hangsúlyt. Ami korábban támadási felület volt, az mára követendő példa lett, válság idején pedig az egyetlen járható út.
Ugyanakkor ne feledjük, hogy a demokráciát az autokráciától alapvetően és megkérdőjelezhetetlenül a hatalom erőszakos megszerzése és/vagy megtartása különbözteti meg, és a demokratikus hatalom ellenfelei akaratlanul – vagy inkább akarva – ezen metódus mentén a magyar emberek és vállalkozások jólétét és biztonságát veszélyeztetik.
A szerző alkotmányjogász
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!