A nemrég alapított BSW és az AfD nem visel ugyanilyen alsóneműt, az Ukrajna- és az Izrael-feltétel azonban őket sem emeli a megválaszthatók sorába. A CDU/CSU támogatja viszont Ukrajna és Izrael védelmi küzdelmét. Az SPD nem igazán ismerhető fel e tekintetben, az FDP-vel ugyanez a helyzet. A Zöldek álnokok. Szavakban támogatják Ukrajnát, Izraelt már nem annyira: Izrael ellenségeit, elpusztítóit támogatják.

A BSW és az AfD ugyanakkor valójában háborúpárti, miközben cinikusan békepártnak nevezik magukat. Nekik nem számít, hogy Vlagyimir Putyin megsértette az 1975-ös helsinki záróokmányt, illetve az 1994-es budapesti memorandumot Ukrajna határai­nak sérthetetlenségéről és szuverenitásáról.

Az AfD-vel ellentétben Sahra Wagenknecht nemzeti kommunistáit felkarolja a német fősodor; az antikapitalizmus bejön nekik, a kapitalizmus nem. A legtöbb sajtótermék ezzel ugyanezt a hibát követi el, mint amit a Német Császárság 1917-ben. Akkoriban a németek Lenin alaposan félresiklott „nagy októberi forradalmának” támogatásával akarták meggyengíteni Oroszországot, ma pedig a berlini média és politika egy nemzeti kommunista nő segítségével akar meggyengíteni egy ellenlábast, az AfD-t. Ez most más szint ugyan, de ugyanaz a hazárdjáték. A nemzeti kommunista nő megerősítése beláthatatlan következményekkel járhat a német politikára nézve. A zöldkommunisták már amúgy is hatalmon vannak, ebbe pedig kiválóan beleillik a nemzeti kommunista nő. A baloldali túlsúly egyre túlsúlyosabbá és katasztrofálisabbá válik. Céljuk elérése érdekében minden szinten és csatornán kíméletlen harcot folytatnak a jobboldallal szemben.

Maradt akkor választási lehetőségnek a Szabad Választók pártja. De hogyan vélekednek ők Ukrajnáról és Izraelről? Erről keveset hallani, ami lehet jó és rossz is. A vezetőjük nem rossz figura, de nehéz választás: olykor vihar támad a fejében. Részt fogok venni az európai szavazáson, mégis, kire adhatnám a szavazatomat? A fentebb említett kilenc pártból nyolcat már kizártam, szó sem lehet róluk. 

Én sem állok be a sorba, amíg csak fennállnak vagy éppen az ellenkezőjükre nem fordulnak azok a körülmények, amelyek akadályozzák, hogy az SPD-re, az FDP-re és a CDU/CSU-ra voksoljak.

1990-ben paktumot kötöttem a Német Szövetségi Köztársasággal. A szövetségi köztársaság biztosította számomra a szabadságot, a demokráciát és a piacgazdaságot az Európai Gazdasági Közösségben – az EU még nem létezett –, a biztonságot a NATO-ban, valamint német államrezonként Izrael biztonságát is. Ezekért cserébe én a magam demokratikus, öntudatos együttműködésemet ígértem cserébe. Ezt a paktumot a szövetségi köztársaság rúgta fel, nem én. A szabadságot azóta cenzúratörvényekkel és besúgórendszerrel korlátozták, a piacgazdaságot egyre inkább zöld szocia­listák igazgatják, a NATO-befizetésekre évek óta figyelmeztetni kell. Izrael biztonsága, mint a német államrezon része, ma látszólagos. Udvarolnak Izrael ellenségeinek, miközben elfelejtik, hogy a zsidó állam ellenségei a mi életvitelünk esküdt ellenségei is.

Csak átfogalmazták a kommunista mondást: ha nem állsz a szocializmus mellett, akkor a világbéke ellen vagy és üldöztetés a sorsod.

A jobboldallal szembeni harc hátterében valójában az ország átalakításáért folytatott harc húzódik meg.

A szerző a szászországi SPD-képviselők vezetője volt, kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból