A szavaknak ugyanis súlyuk van. Ezt valahogy minden billentyűcowboy hajlamos elfelejteni. Azt mondja utólag, nem úgy értette. Nem gondolta komolyan. Részeg volt. Az ismerős, ezernyi kifogás. De aki olvassa, az nem biztos, hogy részeg, vagy megfelelően dekódolja a leírt szavakat. A gondolat pedig gondolatot szül, s nem tudjuk, mi lesz az egész zűrzavar végén. Egy demokráciában nem lehet rendőröket állítani mindenhová, itt felelős állampolgárok döntenek úgy, hogy nem puskával intézik el a dolgokat, hanem felnőttek módjára, vitával, érveléssel, szavazással.
A Fico-merénylet után vajon melyik uniós politikus fog odamenni a választókhoz, akik egy utcasarkon állnak, hogy néhány szót szóljon hozzájuk? Hányan fognak úgy dönteni, hogy a nyitott fórum helyett ellenőrzött közönség előtt tartanak előadást? Európa összes biztonsági szolgálata azt fogja javasolni az összes politikusnak, hogy a szokottnál is óvatosabban járjon el.
Emlékezni fognak Anna Lindhre, a svéd külügyminiszterre, aki nem hitt abban, hogy a népe ellene fordulna. Aztán bement egy boltba ruhát válogatni, s ott megkéselték. A demokrácia nagyobb dicsőségére.
