S mely hatalmi központ a nemzeti, vallási és nemi identitás felszámolását tűzte ki célul, amely 2015-ben sikerrel gyorsította fel a már évtizedekkel korábban elindított európai lakosságcserét és valósítja meg a Soros-terv elődjét, Coudenhove-Kalergi gróf száz évvel ezelőtt körvonalazott vízióját a kevert fajú Európáról.
Mindehhez képest sovány vigasz az, ami a tárgyalt szempont szerint releváns: a Tisza Párt és annak alelnöke nemzeti szimbólumokkal, nemzeti dallamokkal és irodalmi üzenetekkel mozgósítja táborát, aminek szocializációs hatása pozitív. Össznemzeti szempontból még akkor is egészségesebb, hogy az urnákhoz járuló és érvényesen szavazók harminc százalékának voksait besöprő Magyar Péter bizonyos mértékig kritikai hangot üt meg Brüsszellel szemben, s hogy nem uniós, hanem piros-fehér-zöld zászlóerdő fogadja a gyűlésein, ha valójában globalista erők mozgatják hátulról. Mert az összehasonlítási alap nem a kormány realista unióképe, nem annak az igazságnak a kimondása, hogy az európai kultúra felszámolására törekvő, korrupt, hazug, illegitim hatalmi központtal állunk szemben, amely létünkre tör. Hanem az SZDSZ óta jól ismert nyílt nemzetellenesség és idegenségkultusz, illetve a nemzetállamok de facto felszámolásával járó, az SZDSZ első számú szellemi örököse, a DK által nyíltan hirdetett Egyesült Európai Államok rémképének programja.
Egy olyan felállás látszik kialakulni nálunk is, mint ami Lengyelországban honosodott meg: két, magát jobbra soroló politikai erő dominálja a politikai térképet, egy globalista és egy szuverenista. Ez persze mi esetünkben csak potencialitás. Mert a parlamenti választásokig van még két év, sok víz lefolyik még addig a Tiszán. Megannyi buktató vár addig egy olyan pártra, amelynek nemhogy országos pártszervezeti lefedettsége nincs, de jószerével tagsága sem. A Tisza Párt egyelőre egy jól sikerült médiahekk, amelynek eredményeképpen Magyar Péter és néhány embere bejutott az EP-be és a Fővárosi Közgyűlésbe.
De nézzük azt, hogy kiket sodort el a medréből kilépett Tisza, mert ez az a kérdés, amelynek nemzetnevelő vonatkozásai tagadhatatlanok.
3,7 százalékos eredménnyel kibukott az EP-ből Donáth Anna pártja. „A Momentumról könnyen beigazolódhat az, hogy egy momentum volt a magyar politikatörténetben, és szerintem ez egyáltalán nem lenne egy igazságtalan eredmény, mert az intellektuális teljesítményük mindent alulmúlt abból, amit megismertünk a magyar parlamentarizmus történelmében”– mondta róluk Schiffer András egy podcastben még a választás előtt. S bár az intellektuális silányság citromdíjára még pályáznak mások is Jakab Pétertől és pártjától a Schiffer által csak „P nevű formációként” (P mint parazita, ugye) emlegetett Párbeszédig, a megállapítás lényegével csak egyetérthetünk. S akkor nem került még szóba az, ami miatt különös jelentősége van a Momentum kudarcának:
teljesen mindegy, hogy mennyire összetettek a fiaskó mögöttesei, örök hivatkozás marad eredményük arra nézve, hogy a felvállalt, hivalkodó, folytatólagosan elkövetett, sőt megideologizált hazaárulás elnyeri méltó büntetését.
Hasonló a helyzet az egy százalék alatt teljesítő Jobbikkal, amely húszszázalékos párt volt a 2016-os balfordulat előtt. 2018-ban még hozták ezt az eredményt, hála a Simicska-médiának, de sorsuk meg volt írva. Akik feladják a nemzetszolgálatot, az értékelveiket, lepaktálnak a globalisták lokális lerakatával, lényeges kérdésekben a nemzetérdekkel ellentétes álláspontot foglalnak el sorozatosan, azoknak a politikai szemétdombon a helyük. Sorsuk legyen örök példa a hitehagyottaknak, akiket a hatalom gyorsabb elérésének illúziója az elveik feladására késztet.
A Tisza elmosta a hasonlóképpen egy százalék alatt teljesítő 2RK-t, Vona Gábor pártját is, amelynek célkitűzéseiben és stílusában akadnak egyébként rokonszenves elemek. Más kérdés, hogy az a politikus, aki saját bevallása szerint elvette a maga által felépített párt lelkét, százezrek bizalmával visszaélve s ráállította e politikai közösséget arra lejtőre, amin nem volt megállás, érdemel-e még egy esélyt?
Az SZDSZ-árvákat sikerrel begyűjtő és a közvélemény-kutatók által a Tisza Párt megjelenése előtt meglepően magasra mért Kutyapárt sem ugrotta meg a bejutási küszöböt. Ez is pozitív üzenet nemzeti szempontból: az egész európai kultúrát létében fenyegető migrációból a 2015-ös válság után viccet csináló, a woke-tézisek mellett a voksot ismételten letevő társaság megérdemelte a sorsát. (Ezzel ellentétes hatású és egyenesen elborzasztó a hegyvidéki sikerük, meglátjuk, hogy mire mennek vele.)
