Lehet persze háborogni a választási matematikán, meg azon, hogy most micsoda ócska, kétes hírű percemberkék dáridóznak, grasszálnak, fecsegnek, alkudoznak Brüsszelben és másutt, úgy gondolva, hogy ők a felkent, igazi, alkalmas európai vezetők. Holott
az uniós csúcspozíciókra állítólag esélyes Ursula von der Leyen, António Costa, Kaja Kallas és Roberta Metsola az elmúlt években azt bizonyították, hogy ők felelőtlen, korrupt, háborúpárti, antidemokratikus, vagyis alkalmatlan és illegitim vezetők. Az EP-választásokon alulmaradt, sokszínű jobboldalon pedig egyelőre nem nagyon látszik a világos, határozott akarat a szervezeti vagy legalább az ütőképes akcióegység létrehozására.
Így a csalódottság és az elégedetlenség kétszeresen is érthető.
Mégse adjuk fel a reményt, különösen ne a küzdelmet, mert újabb fontos események, tárgyalások és választások előtt vagyunk, és a politika gyakran tartogat meglepetést. Még az is megtörténhet, hogy előbb-utóbb a józan ész és a reálpolitika győz, és fordul a szél Brüsszelben, Párizsban, Berlinben, szerte Európában.
