Most kétségkívül Gyurcsányra tették a tétjeiket, Karácsony Gergellyel az élen úgy számoltak, hogy jó biznisz lesz, ha főpolgármesteri címért is kapnak támogatást a DK-tól. Persze azzal nem számoltak, hogy a Tisza Párt indít majd fővárosi listát, és a közgyűlésből is kiüti a DK-sok nagy részét. Mintha már kezdene derengeni nekik, nem biztos, hogy jó lapot húztak, befuccsolhat a stratégia. Néhány hónapja még jó ötletnek tűnhetett a megállapodás, de ők sem gondolták, hogy a Tisza Párt ekkorát fog menni az EP- és a fővárosi önkormányzati választáson is, és megfelezi a DK támogatottságát. A párbeszédesek lelki szemei előtt kezd felsejleni, hogy a 2026-os DK–MSZP–Párbeszéd-listán talán nem kapnak befutó parlamenti helyeket, és egyéniben sem tudják majd hozni azt a négy körzetet, amit két éve még sikerült. Ezért sem lehet kizárni, hogy többen is azt gondolhatják közülük (nem biztos, hogy épp Tordai), hogy egyéni utakat kell keresniük, ha már pártszinten nem megy az ügyeskedés. Vagy felhagynak a politizálással, vagy az új ellenzék, tehát Magyar Péter felé próbálnak majd puhatolózni.

A politikai zuhanyhíradók szerint az egykori jobbikos és MSZP-s háttérembereknek, kampánytanácsadóknak ez már sikerült, akkor miért ne jöhetne be a párbeszédeseknek? Egy próbát megér! De azzal kapcsolatban se legyen kétségünk, ahogy Magyar Péter a Momentumot is megszabadította szavazóitól, maguk a momentumos politikusok is azt gondolhatják, hogy talán átigazolhatnak majd a tiszásokhoz.

Elgondolkodtató, hogy milyen erős politikai meggyőződésű, magabiztos pártelnök az, aki a kampány közepén önfeledten fotózkodik annak a pártnak, a Tiszának az aktivistáival, amely a politikai felszámolásán dolgozik. 

Egyébként ez a kínos momentum is szerepet játszhatott a Momentum ­uniós választási kudarcában. De nem is ez volt a fő oka a hatalmas bukásuknak. 

Három pontban foglaljuk össze, hogy miért örülünk a Momentum kiütéses vereségének. 

1. Annak a pártnak, amely büszkén hirdeti, hogy megakadályozta az uniós pénzek Magyarországra érkezését, nem lehet helye az EP-ben. 

2. Egy olyan pártnak, amely a 2024-es magyarországi olimpia megrendezése ellen kampányolva született meg, és ezt tekinti fő identitásképző elemének, nincs helye a magyar közéletben. 

3. Egy olyan pártra, amely az elcsatolt területeken a magyar pártokkal szembeni szavazásra buzdít, egyáltalán semmi szükség sincs. Úgy tűnik, hogy az egykori SZDSZ újjászületésére még a baloldali szavazók is nemet mondtak, és megvonták a bizalmukat a Momentumtól az európai parlamentben.

Donáth Anna a vasárnapi választási kudarc után lemondott az elnöki pozíciójáról, hogy – lapinformációk szerint – átadja a helyét a nála is tehetségtelenebb társának, Fekete-Győr Andrásnak. Úgy tűnik, ebben a pártban az sem számít, hogy ő egyszer már  felsült elnökként. 

Ahogy a Brian élete című filmben az öngyilkoskommandó tette. Mit is lehetne erre mondani – csak hajrá, előre a lenini úton! Az sem kizárt, hogy a momentumos őstehetségek útja is a Tisza Pártba vezet. Ott kétségkívül nagy lehetőségek derengenek fel. Akár egyszerre lehetnek fővárosi és európai parlamenti képviselők is, természetesen csakis a haza üdvét szem előtt tartva.

A most formálódó alakulat alelnöke, Magyar Péter azonban nem épp kiegyensúlyozottságáról, türelméről, toleranciájáról, pozitív kisugárzásáról, együttműködési készségéről híres. Várjuk ki, mit fog szólni a resztlipártok politikai karrieristáinak jelzéseihez. Persze neki is kellenek a káderek, vidéken is építkezni akar, így akár találkozhat is a keresleti és kínálati oldal. A politikai terepmunkát, a szervezeti koordinációt azért nem biztos, hogy az ilyen balos survivorökre kellene bíznia. De most, a pillanatnyi ellenzéki felállás szerint Magyarnál kell majd kuncsorogniuk az ellenzéki túlélőshow szereplőinek. A baloldal új messiása azért, valljuk be, Gyurcsány Ferenc után nem tűnik épp minőségi cserének. 

De tényleg, mit tegyenek? Menjenek inkább vissza autót fényezni?!

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője