A magyar csapat eredményei:
Aranyérem
0
Ezüstérem
0
Bronzérem
0

idezojelek

Jókor jött Trump Jr. budapesti látogatása

Az amerikai szélsőbaloldal szemérmetlenül csal és hazudik: novemberben egy, a 2020-asnál még nagyobb csalásra készülnek.

Deme Dániel avatarja
Deme Dániel
Cikk kép: undefined
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

Élvezettel hallgattam Donald Trump Jr. előadását a Mathias Corvinus Collegiumban, nem mindennap hallunk amerikai közéleti személyiséget a (nagy) többségi magyar értékrenddel összhangban nyilatkozni. 

Kulcsfontosságú volt az a rész, amikor apja, a volt elnök bírósági peréről kezdett beszélni: ahogy megalázzák, elítélik, bűnözőként kezelik, és ennek ellenére mégis növekszik az amerikaiak között a népszerűsége.

 Itt világosodott meg bennem egy rendkívül fontos történelmi összefüggés, amely döntő lehet Magyarország politikai jövője, szuverenitása szempontjából.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ismert tény, hogy Churchill 1941-ben népe és Európa létéért folytatott kétségbeesett élet-halál harcot, és a szénája nem állt túl jól a német harcigépezettel szemben. Tudta, hogy egyetlen reménye a győzelemre az Egyesült Államok belépése a háborúba, de Roosevelt mindaddig csak egy, mai szóhasználattal élve „Ukrajna plusz” megoldás híve volt, katonákat nem volt hajlandó küldeni a hadszíntérre. Az 1941. december 7-i nap viszont mindent megváltoztatott.

Churchillnek aznap komornyikja egy hordozható rádiót hozott, amelyen bekapcsolta az akkor még hazafias hangnemben sugárzó BBC műsorát. Amikor a brit miniszterelnök meghallotta a Pearl Harbor amerikai támaszpont elleni támadás hírét, azonnal talpra ugrott és felhívta az amerikai elnököt. „Elnök úr, mi ez a hír Japánról?”, kérdezte. Roosevelt válaszában röviden csak annyit mondott, hogy ha mindez igaz, akkor ettől fogva mindketten ugyanazon a szekéren utaznak. Churchillnek ez egyet jelentett a győzelemmel. Visszaemlékezései­ben így ír erről a pillanatról: „érzelmekkel és érzésekkel telítve és jóllakva lefeküdtem, (éjszaka) a megváltottak és hálásak álmát aludtam”.

Ahogy most hallgattam Trump Juniort, érezhető volt a mosoly, viccek és jellegzetes amerikai önbizalom fátyla alatt az a feltörő harag, amelyet nemcsak családja, de nemzete ellen irányított aljas támadások keltettek benne. 

Talán elfogult vagyok, de szavaiból nem egy elnökválasztási kampánybeszédet olvastam ki, hanem a tisztességes, józan Amerika hangját. Ekkor nyilalt a tudatomba az a felismerés, hogy a szélsőséges demokraták és a Soros-ügyész által kicsikart ítélet Donald Trump ellen egy modern kori politikai Pearl Harborrá kezd formálódni. 

Jamamoto japán tengernagy szavai vissz­hangzottak a fülemben, aki, amikor meghallotta, hogy az amerikai anyahajókat nem sikerült elsüllyeszteni, úgy fogalmazott: „attól tartok, csak annyit értünk el, hogy felébresztettünk egy alvó óriást, és szörnyű elszántsággal töltöttük meg”.

Amerika felébredt. Lassan, komótosan kezd visszatérni az ébrenlétbe, de az alvó óriásban érezhetően hatalmas harag és elszántság gyülemlik. Azok is, akik liberális érzelműek voltak, érzik, hogy az amerikai baloldal messze túllépett minden demokratikus határt. Ha Joe Biden négy éve másra nem is, arra jó volt, hogy leleplezze a baloldal erkölcsi nihilizmusát és bebizonyítsa, hogy valójában nincs demográfiai csoport vagy politikai érdekkör, amelyik az azonnali anyagi vagy politikai hasznon kívül hosszú távon tudna profitálni a progresszívek nihilista politikájából.

Ahogy Churchill sem kívánta az amerikaiak emberáldozatát és elkövetkezendő háborús szenvedéseit, így egyetlen jóérzésű magyar sem kívánhatja Donald Trumpnak azt a meghurcoltatást, amit a szélsőséges eszmékben fuldokló demokraták kimértek rá. De azzal is tisztában kell lennünk, hogy már nem küzdünk egyedül a globális baloldal ellen. A felébredt Amerika nem hozzánk csatlakozott, önmagáért küzd. 

Ettől függetlenül az ellenség közös, ez kétségtelen. 

Idestova egy évtizede vagy egyedül, vagy el-eltűnő nemzeti szövetségeseink némi támogatása mellett folytatjuk az ádáz harcot a nemzet- és családellenes erőkkel. Küzdünk magunkért és küzdünk azon európai társadalmakért, amelyek önhibájukból, vagy azon kívül a baloldal fogságába kerültek. Időnként ha nemzeti kormány került hatalomra valahol a szomszédban, együtt dolgozhattunk szövetségeseinkkel. De amikor azokat megbuktatták, mi mindeddig egyedül is képesek voltunk folytatni ezt a küzdelmet.

Megkérdőjelezhetetlen az, hogy mi magyarok 2015-től meghoztuk azt az áldozatot, amely szükséges volt a brüsszeli föderalista Anschluss megakadályozására. 

 

Ahogy Trump Amerikában, mi itt Európában rántottuk le a leplet a háborús pszichózisban élő baloldal tébolyultságáról és mutattuk meg, hogy igenis van legitim és sikeres alternatíva a multikulturalizmussal és genderpropagandával szemben. 

De a jelek szerint már nem vagyunk egyedül, a legerősebb nemzet, illetve annak normális és demokratikus többségének a mentén állhatunk hadrendbe a progresszivista tébollyal szemben. Ahogy Pearl Harbor egy borzalmas háború előképe volt, úgy a Trumpot elítélő New York-i bírósági ítélet is egy hazug, embertelen hadjárat fordulópontjának bizonyult.

Nem lesz egyszerű. Az amerikai szélsőbaloldal szemérmetlenül csal és hazudik: számtalan jel utal arra, hogy novemberben egy a 2020-astól még nagyobb csalásra készülnek. 

Nem riadnak el attól sem, hogy a politikai ellenfeleiket koncep­ciós pereken keresztül bebörtönözzék, és mint ahogy Európában a politikai erőszak ma már a mindennapok részévé vált, ezt Amerikában is előszeretettel vetik be konzervatívok, keresztények, zsidók vagy egyszerűen gyermekeiket védő törvénytisztelő polgárok ellen.

De ahogy az ébredező mérges óriás sem szégyelli bevallani, hogy egyre több inspirációt merít a magyar kiállásból, számunkra az amerikai patrióták erősödése, és remélhetőleg novemberi győzelme a hazánkat kívülről és belülről támadó erők bukását jelentheti. Most nem szabad meginogni, elbizonytalanodni, amikor az európai nemzetek börtönébe végre kezd beszűrődni a fény.

A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

Mellbevágó adat: Bécs környékén az iskolások hetven százaléka nem tud németül

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

Az unió radikális átalakítása

Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia

Ursula, a nő!

Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Merénylők, árulók, gazemberek

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.