A Karácsony Gergely által a bíróságokat, választási szerveket presszionáló, hiszterizáló légkörben az volt a papírforma, hogy a Kúria elutasítja Vitézy Dávid fellebbezését, és nem rendeli el Újpesten és Erzsébetvárosban a főpolgármester-választás ismételt megtartását. Hisz mit kekeckedik a volt BKK-vezető azzal, hogy túl halványan volt áthúzva ebben a két kerületben a javára visszalépett Szentkirályi Alexandra neve? Nyilván át volt húzva rendesen az a név, a kákán is csomót kereső jelölt csupán minden alkalmat megragad arra, hogy megjátssza maradék lehetőségeit a fordításra, miután Karácsony Gergely 41 szavazatos győzelméhez képest Pürroszé valóságos kiütés volt. Aztán
megismerhettünk pár felvételt a IV. és VII. kerületi DK-s önkormányzat néváthúzási gyakorlatáról, amiből kiderült, hogy ha nagyítót és zseblámpát nem adtak a szavazólaphoz, a nem sasszemű polgárok alaposan meg lehettek lőve, amikor a szavazófülke félhomályában észre akarták venni, hogy a Fidesz–KDNP jelöltjének a neve – a hajszálnál is vékonyabban – át van húzva.
Ezek után meglepő volt, hogy a Kúria háromtagú bírói tanácsa szerint minden mintaszerűen zajlott a szabad szemmel alig érzékelhető áthúzással. Az igazán nagy meglepetés pedig akkor érte az érdeklődőt, amikor beleolvasott a három bírónő által jegyzett ítéletbe. Kiderült ugyanis, hogy a beadványtevő nem bizonyította az emberek megtévesztését a hajszálvékony tollakkal áthúzott nevekkel. A bíróság szerint Vitézy Dávidnak akár anonim vallomásokat, beszámolókat is gyűjtenie kellett volna azoktól, akiket saját bevallásuk szerint gátolt állampolgári jogaik gyakorlásában a szinte láthatatlan áthúzás. Nem tudni, ki hogy van vele, de szerintünk
az anonim beszámolók hitelessége a nullával egyenlő – éppen a névtelenség miatt. Másrészt kissé életidegennek tűnik olyan állampolgároktól beszedni vallomásokat, akik esetleg azt sem tudják, hogy alkotmányos jogaik sérültek, miután a szinte láthatatlan vonalak létezését nem is érzékelték.
Ilyen alapon nem lehetne eljárást indítani azok ellen, akik alig észrevehetően festenek fel egy közlekedési zebrát, ha a hatóságok előtt nem nyilatkoznak kellő számban a balesetet okozó autósok közül arról, hogy a zebrát nem látták, emiatt nem fékeztek le. Vagy ha csak hiperhalványan van valahol kiírva, hogy vigyázat, a tetőn dolgoznak, senkit sem vonnának felelősségre, amíg páran azok közül, akiknek a fejére esett egy tégla vagy leszakadt faldarab, nem tennének írásos nyilatkozatot a kórházban arról, hogy emiatt tévedtek az állványok alá.
Az egész ítélet olyan, mintha a bírák valamilyen más földrészen, irreális koordináta-rendszerben élnék mindennapjaikat. Holott
egy bírói testülettel szemben jogos elvárás, hogy ismerje annak az államnak a politikai eseményeit, ahol él. Így arról, hogy csak két kerületben volt szignifikánsan magasabb az érvénytelen szavazatok száma, a napi hírekből is tudhattak volna.
Vagy Vitézy beadványából, amit nyilvánvalóan mellékelt, de a közösségi oldalán is közzétette a kerületi bontásról a térképet és a legeklatánsabb statisztikai adatokat.
Az ítélet egyik meghökkentő részletét érdemes szó szerint idézni.
„Azt, hogy a kiesett jelöltet a szavazólapokon az érintett kerületekben, több szavazókörben is vékony tollal húzták át, a csatolt bizonyítékok – szavazólapok fényképei, a 198 darab vékony hegyű golyóstoll vásárlásáról kiállított számla – alátámasztották. Azt azonban, hogy ezzel sérültek volna a Ve. alapelvei, illetve hogy ez a törlési mód alkalmas lett volna a választópolgárok megtévesztésére, az I. rendű kérelmező nem bizonyította, sem közvetlen, sem közvetett bizonyítékokkal nem igazolta.”
Ergo: a szakajtónyi szokatlanul vékony toll vásárlása szerintük nem bizonyít semmit. Mintha egy bankrabló esetében a fúró-, vágószerszámok és revolverek vásárlása és a pénzintézetbe hurcolása a rablás előtt nem volna bizonyító erejű. Szerintük mi volna elfogadható bizonyíték a választási csalásra? Az elkövetők írásos beismerő vallomása, amihez szolgálatkészen a dedikált fényképeiket is mellékelnék?
Nem volt gyanús, hogy a két ominózus kerület szavazóhelyiségeiben nem ezekkel a tűvastagságú tollakkal íratták alá a választókkal a szavazólapok felvételét? Valójában ez az igazi lebukás: ezzel egyértelműen bizonyították, hogy ők sem tartották alkalmasnak az inkább műszaki rajzhoz használható íróeszközöket, mivel még a választók aláírását sem lehetett volna megnyugtatóan bizonyítani velük.
Összegezve: elvették a szabad választás lehetőségét két fővárosi kerület polgáraitól, és ezzel súlyosan megsértették alkotmányos jogaikat. Legközelebb ilyen alapon azokat is megakadályozhatnák alkotmányos jogaik gyakorlásában, akik mozgáskorlátozottak vagy nem hallanak jól. Az Alkotmánybíróság azonban tehet arról, hogy ez a jövőbeni kilátás csupán riasztó rémkép maradjon, ha helyt ad Vitézy alkotmányjogi panaszának a Kúria döntése ellen.
