A brit toryk még mindig hisznek abban a gyávák számára igencsak kényelmes mítoszban, hogy a döntő csata mindig a politikai középen dől el. És ez is a Macron, Weber, Sunak vagy Donald Tusk által propagált centrizmus lényege: vonjunk átlagot a hazugságból és az igazságból, és félúton megkapjuk az arany középutat. Ezt a politikát magukévá tevő, porba hullott volt konzervatív pártok post mortem jelentésén Franciaországtól Németországig, Nagy-Britanniától Lengyelországig egyetlen szó áll: kompromisszum.
A brit konzervatívok a kompromisszumok politikájának mesterei voltak, mindezt sajnos kizárólag a saját társadalmuk kárára voltak képesek megvalósítani. Persze az igazság számlájára kötött részleges és ideiglenes alku mindig is a hazugság totális és végleges győzelméhez vezet.
A múltban a brit konzervatívok az Európai Néppártban is csak az orrukat húzogatták a Fidesz kinyújtott kezére, és azóta is az amerikai demokraták kenguruerszényéből riadtan kukucskálva úgy tesznek, mintha Magyarország nem létezne. Nagykövet helyett Budapestre is csak egy olyan LMBTQ-aktivistát küldtek nekünk, akit leginkább David Pressman pride-felvonuláshoz használt divatkellékeként lehetne leírni, amit évente a szivárványos zászló mellett a hóna alá csap. Az igazság az, hogy sosem voltunk nekik elég jók, nem volt meg a politikai pedigrénk ahhoz, hogy tagságot nyerjünk a kis privát klubjukban.
Vesztükre sajnos ugyanezt tették az átlag brittel is: tisztátalan, tudatlan plebejusként kezelték azon polgáraikat, akik a nemzeti szuverenitásért, a határok védelméért és a brit nemzeti kultúra megőrzéséért kiáltottak.
Eközben a napokban csatlakoztak hozzánk, a kivetett és „elszigetelt” plebejushoz a cseh patrióták, az osztrákok, a portugálok, a spanyolok, a hollandok, és úton van felénk sok más valódi európai mozgalom, amely megőrizte józan eszét és életösztönét. A brit konzervatívoknak ezzel szemben már nincs mit nyújtaniuk Európának, senki sem kíváncsi rájuk, és a választási eredményekből ítélve a brit polgárok közt is ez az uralkodó szemlélet. Minden tiszteletem a briteké, hogy végre összeszedték a bátorságukat, és megszabadultak ettől az arrogáns elittől, még ha óriási árat kell is majd ezért fizetniük a következő négy évben. De a dolgoknak itt szükségszerűen egy ideig sokkal rosszabban kell haladniuk, mielőtt újra jobbra fordulhatna e magára hagyott nagy nép sorsa.
A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!