Most akkor ki mondja meg nekünk, hogy a történelemtanár Höcke nem erre az 1931-es szocdem jelmondatra utalt? A „Mindent Németországért!” felhívás a császárság bukása és a náci diktatúra között inkább egyfajta általános szlogen volt, amellyel a pártok a választói voksokért vetekedtek.
Demokraták és antidemokraták egyaránt maguknak tulajdonították azt.
A német bíróságok most hagyták magukat Höcke révén veszélyesen vékony jégre vinni. Izgatottan várjuk a karlsruhei bíróság döntését, ahol Höcke fellebbezését tárgyalják. A karlsruhei szövetségi bíróknak professzionálisan, történészek véleményét is kikérve kell eljárniuk. Különösen, mivel biztos vagyok benne, hogy magam is hallottam szociáldemokrata kongresszusokon ilyesfajta felhívásokat. A történészek ebben is tényszerű kutatói véleménnyel szolgálhatnak – már amennyiben akarnak, illetve felkérik őket. Rá is térnék ezzel kapcsolatban a különös módon továbbra is megengedett „elvtárs” (Genosse) megszólításra.
A kifejezés a XIX. század eleji kézműveseknél bukkant fel, a szociáldemokraták 1863-tól kezdődően vették át, majd elterjedt az egész világon, és sokan most is így szólítják egymást. Köztük demokrata mozgalmakban is, mint a szociáldemokratáknál, de antidemokraták köreiben, mint a kommunistáknál és a nemzeti szocialistáknál is. Az utóbbiak a párt (Partei) szót is hozzábiggyesztették, Parteigenossénak szólítva egymást. Sokan demokratikusan politizáltak e szó felhasználásával. Másrészt azonban elvtársak és párttársak másokat üldöztek, gyilkoltak és gyilkos háborúkat folytattak, egész társadalmakat tartottak rémületben az „elvtárs” megszólítás kényszerű használatával. Az „elvtársak” felelősek a kommunizmus százmillió halálos áldozatáért. A „párttársak” pedig a második világháborús halottak tízmillióiért, a náci koncentrációs táborokért és a zsidók kiirtásáért.
Most akkor az „elvtárs” használata ténylegesen továbbra is megengedett, miközben a „Mindent Németországért!” pedig tilos? Jogosan merül fel a kérdés. A magam részéről éppen emiatt nem használtam soha ezt a kifejezést szociáldemokrata képviselőként sem az NDK elsőként szabadon választott népi gyűlésében, sem pedig később a Bundestagban.
Mindig is mint barátaimat szólítottam meg a frakciótársaimat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!