Brutális német kettős mérce a bíróságokon

Az Alternatíva Németországért (AfD) türingiai elnökének, Björn Höckének már másodszor kellett bíróság elé állnia. 2021 májusában azt skandálta a szász-anhalti tartományi választási kampányban: „Mindent a hazánkért, mindent Szász-Anhaltért, mindent Németországért!”

Ezért idén májusban száz napra számítva napi 130 euró, azaz összesen 13 ezer euró pénzbüntetésre ítélték.

2023-ban Höcke a türingiai Gerában tartott AfD-rendezvényen ismét „Mindent” kiáltott, a közönségére hagyva a mondat befejezését: „Németországért”. Ezért most ismételten elítélték. A vád mindkét esetben alkotmányellenes szimbolika használata volt. Az indoklásról így tudósítottak: „A hallei tartományi bíróság bizonyítottnak ítélte, hogy az AfD politikusa alkotmányellenes és terroristaszervezetekhez köthető jelképeket használt. Emiatt Jan Stengel bíró 16 900 euró pénzbírságra ítélte Höckét.”

A bíróság véleménye szerint a „Mindent Németországért!” kitételt mindenekelőtt az SA, azaz a rohamosztagosok pribékjei használták a náci állam előtt és alatt. Höcke, aki polgári foglalkozása szerint történelemtanár, tagadja, hogy tisztában lett volna a „Mindent Németországért!” alkotmányellenességével. Ez egy átlagemberre még igaz is lehet. De egy történelemtanár esetében, akinek az érdeklődési területe a Német Császárság és a Harmadik Birodalom kora, kevéssé valószínűsíthető. Persze a gondolatok szabadon szárnyalnak, és nincs betekintésünk senkinek a fejébe sem. Magam úgy vélem, Höcke tisztában lehetett az SA-jelmondattal, de ez nem bizonyítható.

Számomra az, hogy német bíróságok lehetséges módon „értett” gondolatok és felhívások esetében hajlanak az elmarasztaló ítéletre, visszalépést jelentenek azokba az időkbe, amikor gondolatrendőrök börtönökbe és táborokba küldtek embereket. Ez éppen az ellenkezője annak, mint amit a felperesek el akarnak érni.

A történelem ráadásul bonyolítja Höcke a náci szimbolikával kapcsolatos használatát. Meglepő, hogy a bírók ezzel kapcsolatban joghézagot teremtettek. 1931. december 26-án a Fekete-vörös-arany Birodalmi Zászló elnevezésű szociáldemokrata szervezet újságja ezzel a szalagcímmel jelent meg: „Semmit értünk – mindent Németországért!”

Most akkor ki mondja meg nekünk, hogy a történelemtanár Höcke nem erre az 1931-es szocdem jelmondatra utalt? A „Mindent Németországért!” felhívás a császárság bukása és a náci diktatúra között inkább egyfajta általános szlogen volt, amellyel a pártok a választói voksokért vetekedtek.

Demokraták és antidemokraták egyaránt maguknak tulajdonították azt.

A német bíróságok most hagyták magukat Höcke révén veszélyesen vékony jégre vinni. Izgatottan várjuk a karlsruhei bíróság döntését, ahol Höcke fellebbezését tárgyalják. A karlsruhei szövetségi bíróknak professzionálisan, történészek véleményét is kikérve kell eljárniuk. Különösen, mivel biztos vagyok benne, hogy magam is hallottam szociáldemokrata kongresszusokon ilyesfajta felhívásokat. A történészek ebben is tényszerű kutatói véleménnyel szolgálhatnak – már amennyiben akarnak, illetve felkérik őket. Rá is térnék ezzel kapcsolatban a különös módon továbbra is megengedett „elvtárs” (Genosse) megszólításra.

A kifejezés a XIX. század eleji kézműveseknél bukkant fel, a szociáldemokraták 1863-tól kezdődően vették át, majd elterjedt az egész világon, és sokan most is így szólítják egymást. Köztük demokrata mozgalmakban is, mint a szociáldemokratáknál, de antidemokraták köreiben, mint a kommunistáknál és a nemzeti szocialistáknál is. Az utóbbiak a párt (Partei) szót is hozzábiggyesztették, Parteigenossénak szólítva egymást. Sokan demokratikusan politizáltak e szó felhasználásával. Másrészt azonban elvtársak és párttársak másokat üldöztek, gyilkoltak és gyilkos háborúkat folytattak, egész társadalmakat tartottak rémületben az „elvtárs” megszólítás kényszerű használatával. Az „elvtársak” felelősek a kommunizmus százmillió halálos áldozatáért. A „párttársak” pedig a második világháborús halottak tízmillióiért, a náci koncentrációs táborokért és a zsidók kiirtásáért.

Most akkor az „elvtárs” használata ténylegesen továbbra is megengedett, miközben a „Mindent Németországért!” pedig tilos? Jogosan merül fel a kérdés. A magam részéről éppen emiatt nem használtam soha ezt a kifejezést szociáldemokrata képviselőként sem az NDK elsőként szabadon választott népi gyűlésében, sem pedig később a Bundestagban.

Mindig is mint barátaimat szólítottam meg a frakciótársaimat.

Rendre arra szólítom fel a kormányunkat, hogy a társadalom, ne pedig az éghajlat és a mi átnevelésünk érdekében politizáljon! Ugyanis az ilyen politika az oka annak, hogy aztán Höckéket és Wagenknechteket választanak meg.

A szerző a szászországi SPD-képviselők vezetője volt,
2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból