Vajon hogyan kommunikálja a Karácsony Gergely-féle városvezetés azt, ha több tíz millió forintért külföldről vásárolnak nem egész három tucat leharcolt tölgyfát, amelyeknek szemmel láthatóan egyre csak romlik az állapota? Hát azt, hogy a „tölgyek köszönik, jól vannak”! Bardóczi Sándor főkertész száját idén tavasszal hagyta el ez a mondat, holott akkor már jó ideje elkészült az a szakértői vélemény, amely rögzítette, hogy a kocsányos tölgyek kvázi dögrováson vannak, ráadásul eleve selejtként hozták be azokat.
Ugyancsak figyelemre méltó, hogy honnan hozatták be az egymillió forintot jóval meghaladó darabáron a tölgyfákat, amelyek ráadásul balesetveszélyesek. A kontinensünk másik csücskében fekvő Hollandiából! Amelynek kevesebb mint tíz százalékát fedi erdő, míg hazánk csaknem 22 százalékát, ráadásul jelentős részben tölgyesek.
Azt gondolná az ember, ha már Európa túlfeléről hozták be a tölgyfákat, azok legalább árnyasabbak vagy szívósabbak a hazánkban található fajtáknál. Ezzel szemben az a csoda, hogy egyáltalán élnek még ezek a fazombik. A Soproni Egyetem által tavaly elkészített szakvélemény – amelyet egyébként nem más rendelt meg, mint az ültetést lebonyolító Budapesti Közművek, mivel ők is látták, hogy valami nagyon nem stimmel a fákkal – azt állapította meg, hogy
nem állítható meg a tölgyek romlása, és szerintük még a fák cseréje is megfontolandó a növekvő balesetveszély miatt.
Amikor a fák kritikus állapotáról beszélünk, azalatt a rakparton elültetett összes példány értendő.
A jelentés készítői ugyanis azt állapították meg, hogy mind a 34 tölgy sérült, különbség csak a roncsolódás mértékében van köztük. Ami azért egy csöppet gyanús körülmény.
Ugyanis ha az ember például lemegy a zöldségeshez, vesz egy kiló barackot, amiből az egyik rohadt, akkor bosszankodik egy kicsit, de megesik az ilyesmi. Viszont ha az összes barack rohadt és kukacos, akkor joggal tételezhetjük fel, hogy átvertek minket.
Mivel nem egy ártatlan hétvégi bevásárlásról van szó, hanem egy több tíz millió forint közpénzbe kerülő fővárosi projektről, megnyugtató lenne tisztázni, hogy minden úgy történt, ahogyan lepapírozták. Amennyiben igen, akkor viszont az merül fel, hogy Bardóczi úr olyan profi-e, mint amilyennek igyekszik mutatni magát, például amikor a Magyar Nemzetet oktatta ki „növénytani egyszeregyből”.
Látnia kellett volna ugyanis, hogy finoman szólva nem volt jó minőségű a Hollandiából leszállított áru, hiszen a szakvélemény készítői is „csak” a szemüket használták egy kivételével az összes fa esetében, ami elég volt ahhoz, hogy tucatnyi fejlődési rendellenességet, sérüléstípust, elhalási formákat, valamint egy halom különböző károkozófajtát diagnosztizáljanak.
Mindemellett az egyik tölgyfát kiemelték a földből és laborban is megvizsgálták, ám a „boncolás” is lesújtó képet festett. Ezt a példányt kis túlzással egyszer már ledarálták és összeragasztották, hiszen a tölgyfának csak a fél évtizedesnél öregebb részein 206 sérülést számoltak össze. A sérülések jelentős része hat-hét éve érte a tölgyfát, vagyis több évvel azelőtt, hogy megérkeztek volna Hollandiából. Vajon Karácsonyék milyen referenciát kérhettek és kaphattak a németalföldi partnerüktől?
Persze
az egész tölgyfaügy csak csepp a tengerben, sokkal sürgetőbb kérdések várnak megválaszolásra például a Lánchíd-botrány kapcsán vagy a Karácsony Gergely mozgalmához befolyt, mikroadománynak álcázott talicskányi fontról és euróról.
Vagy egyáltalán arról, hogy öt év semmittevés és mutyizás után a főpolgármester mivel kívánja tölteni a következő fél évtizedet.
