A Donald Trump ellen múlt hét végén elkövetett merényletkísérlet a hazai és nemzetközi baloldali sajtó legsötétebb oldalát hozta felszínre. Számos lap ugyanis arra használta fel a republikánus párti elnökjelölt életére törő fegyveres támadást, hogy ismételten belerúgjanak a hivatalban lévő Joe Biden kihívójába, de a liberális oldalon
kőkemény tabunak számító áldozathibáztatásra is volt példa.
A leggusztustalanabb módon a Soros György szócsöveként is működő The New York Times járt el, amely a merényletkísérletet követő napon a következő feliratú címlappal jelent meg: „Megbukott vezetésből és elárulta Amerikát. A szavazóknak el kell őt küldeniük”.
Tehát a globális liberálmédia zászlóshajója szerint azért bukott meg Trump és azért árulta el a hazáját, mert kis híján szétloccsantották az agyát egy puskagolyóval. Még véletlenül sem a biztonsági szolgálat szerepelt le, akik nem hatástalanították a merénylet előtt egy fél órával már a fegyverrel a kezében egy háztetőn dekkoló gyilkost.
Nem meglepő, hogy Elon Musk, az X és a Tesla tulajdonosa is erős szavakkal ítélte el a The New York Timest, igazán érzéketlen, alávaló emberi lényeknek nevezve a botrányos címlap felelőseit. Az olvasók haragját is kiváltotta a szebb napokat látott lap, hiszen több helyen is felbőszült olvasók rohanták meg az újságosstandokat és tépték miszlikre a szóban forgó lapszámot.
A The New York Times egy másik cikkében a szerző Donald Trump sérülését is kétségbe vonta, bár valamivel finomabb eszközökkel: „A korábbi elnök éppen egy fórumot tartott, amikor állítása szerint fülön lőtték.” Mintha feltétlenül szükséges lett volna az írás alcímébe illeszteni az „állítása szerint” fordulatot, s mintha a merényletkísérlet után néhány perccel ne járták volna be a világot a vérző fülű elnökjelöltről készült képek.
A Washington Post szintén kitett magáért. A „Trump halálközeli élménye Isten tervének része?” című cikkükben azt boncolgatják, hogy a túlélt támadás után megváltozhat-e az egykori elnök szerintük „jobb” irányba, ám a kérdést azonnal rövidre zárták a következő fordulattal: „Trumpnak a múltban tanúsított pitiánersége, demagógiája, színtiszta nárcizmusa olyan bőséges és kizárólagos, hogy hiú ábrándnak tűnik, hogy valaha is az ország érdekeit helyezné a saját vágyai elé. De legalább képzeletben játsszunk el ezzel a lehetőséggel.”
