Úgy tűnik, hogy a józan ész és a kritikai gondolkodás írmagját is sikerül kiirtani az USA vezető egyetemeiről. Minapi hír, hogy
a patinás Cornell University az ökológiai igazságosságról feminista, queer- és transzperspektívából témában indít kurzust.
Tehát már nem is vették a fáradságot, hogy tudományos szempontból értelmezhetőnek tüntessék fel a kurzus tartalmát, sőt az elnevezése halmozottan értelmetlen. Először is, mi az, hogy „ökológiai igazságosság”? Környezetvédelem? Ha igen, üsse kő, nem ez a legnagyobb probléma, bár egy vezető egyetemtől elvárható lenne a szabatosabb fogalomhasználat.
De vegyük sorra a többi lózungot: miként lehet feminista vagy transzgender-perspektívából tekinteni az „ökológiai igazságosságra”? A környezetvédelemben vagy a klímaváltozás elleni harcban számít, hogy valaki mondjuk olyan férfi, aki nőnek gondolja magát? Vagy esetleg már át is operálták? Ez utóbbi két fázis is más-más zöldperspektívát jelent netán? Attól hogy valaki feminista aktivista, tud valami olyasmit mondani például a fenntartható fejlődésről, amit egy ökológus nem?
Ráadásul a kurzus leírása egy jó kis történelemhamisítási élményre is felkészíti a szellemi perspektívájukat tágítani vágyó woke-fiókákat. Azt írják ugyanis, hogy
a képzésen majd részleteiben kibontják, hogy a transzgenderek és fentebb említett társaik miként vezették a környezetvédelmi mozgalmakat világszerte, valamint hogy a feminista, queer és egyéb nézőpontok miként alakították át a környezeti etikát globálisan. Mit vezettek?! Kik?! Mikor?! És mit alakították át?!
Mindezek alapján jó esély van arra, hogy az egész „ökológiai igazságosság” maszlag arra fut ki, hogy a kurzus végén kimondható legyen: a fehérek – elsősorban a férfiak –, a heteroszexuálisok, valamint a nemzeti lobogót lengető amerikaiak „igazságtalanok ökológiailag”. Vagyis miattuk lesznek egyre szennyezettebbek az óceánok, miattuk vannak kihalófélben a pandák és a koalák, akiket már csak az azonos neműek közötti házasság legalizálása menthetne meg.
A kiskorúak sebészeti nemátalakításának tiltása elleni tiltakozásként úsznak partra a bálnarajok Új-Zélandon és lesznek tömegével öngyilkosok a lemmingek. A gyermekvállalást ösztönző nemzetpolitikák miatt terjed a maliciózus olajfolt az óceánon. Esetleg az amerikai jobboldalon, a republikánus párti körökben népszerű Orbán Viktor iránti sértettségüket fejezik ki a lesoványodott jegesmedvék az Északi-sarkon.
Addig folytatnak éhségsztrájkot, amíg a baloldal nem kerül kormányra Magyarországon. Nem lennénk meglepve, ha ezek együtt vagy külön-külön elhangoznának az előadásokon.
Tény, az USA társadalmának minden szintjére befészkelődött woke-szekták már jó néhány éve azon dolgoznak, hogy lezüllesszék az amerikai szellemi élet bástyáit. Ennek egy lépcsőfoka volt, amikor elérték, hogy betiltsák a különböző klasszikus szerzők műveiről szóló előadásokat – egyebek mellett feketelistára került Mark Twain Huckleberry Finn című regénye –, mivel nem ezeket nem találták eléggé progresszívnek, illetve politikailag korrektnek a woke-ideológia kívánalmaihoz képest.
Az eltörlés kultúrája, az úgynevezett cancel culture mellett a kritikai gondolkodás leépítése előtt készítette elő a talajt a „harmadik nemű egyéneknek” létrehozott mellékhelyiségek, valamint az úgynevezett safe space-ek, ahol az LMBTQ-életérzés vélt üldözöttjei biztonságban érezhették magukat, és a sor még hosszan folytatható lenne.
Az aknamunka „sikerességének” jó indikátora volt, hogy a tavaly októberben Izrael ellen elkövetett palesztin terrortámadás-sorozat, valamint a mészárlást követő válaszcsapás után az amerikai egyetemek váltak az antiszemita gyűlöletkampányok melegágyává.
Mindezek miatt ma már szinte legyintve, lemondóan beszélünk az amerikai egyetemekről, holott közülük több a világ legpatinásabb felsőoktatási intézményei közé tartozik. A Harvardot például 1636-ban alapították, alig 16 évvel azután, hogy az első brit telepeseket szállító, Mayflower nevű hajó partra szállt a Cod-fok-öbölnél, vagyis nagyjából 140 évvel az Amerikai Egyesült Államok megalapítása előtt.
Az egyetemek lezüllesztése azonban csak az egyik frontja a woke-vírusnak. A napokban arról cikkezett a sajtó, hogy az amerikai atompolitika egyik csúcsszervéhez, a Nemzeti Nukleáris Biztonsági Igazgatósághoz nemrégiben különleges asszisztensként neveztek ki egy olyan nőt, nevezetesen Sneha Nairt, aki nem mást hirdet, mint hogy a queer elmélet – korábbi nevén meleg- és leszbikus tanulmányok – jegyében kellene átalakítani az USA atomstratégiáját, beleértve a nukleáris intézmények személyzeti politikáját is.
Figyelemre méltó, hogy a Cornell Egyetem kurzusához kísértetiesen hasonlóan Nair ugyanúgy az LMBTQ-ideológia dogmáit igyekszik ráhúzni egy attól teljesen idegen és azzal összeegyeztethetetlen területre. Már csak az a kérdés, hogy az USA túllépett-e az eseményhorizonton a butaság és szellemi tunyaság mindent magába szippantó fekete lyuka felé, vagy van-e még visszaút.
Azt is csak remélni tudjuk, hogy Donald Trump győzelme hozna valami változást ezekben a tendenciákban. Annyi mindenesetre biztos, hogy felvenné a kesztyűt az őrület ellen.
