„Nemsokára találkozunk a Kunigunda utcában. Vagy így, vagy úgy” – üzente a Tisza Párt sajtóosztálya a köztévének azt követően, hogy elutasította a Magyar Péternek szóló meghívást. Az M1 csatorna immár negyedszer hívta a pártelnököt a 48 perc című műsorába – eredménytelenül. Vajon mi ez a burkolt fenyegetés, és
mi kifogása van a Tisza Pártnak a köztévé meghívásai ellen, amikor Magyar Péter korábban épp a meghívásokat hiányolta?
A vendéglátók sajnos nem jártak el körültekintően. Nem tudták, hogy Magyar Péternek egyrészt a kedvében kell járni, másrészt nem szabad felbosszantani, mert könnyen dührohamot kap. Ő nem az az ember, akinek csak úgy meghívót lehet küldeni. Amikor a szokott módon meghívták a 48 perc című műsorba, az felért egy sértéssel. A 48 perc meghatározott időben, a tévé műsorrendjéhez igazodva kerül képernyőre, ami azt jelenti, hogy a rendkívül elfoglalt Magyar Péternek az adott időben meg kellett volna jelennie a stúdióban.
Márpedig ő nem az a fajta, akinek feltételeket lehet szabni. Azokat ő szokta diktálni.
A meghívás elküldése előtt érdeklődni kellett volna, hogy a műsor időpontja elfogadható-e számára vagy legyen áthelyezve máskorra. Meg kellett volna kérdezni, hogy ki legyen a műsorvezető, aki miatt esetleg nem távozik adás közben a stúdióból.
A Tisza Párt elnöke nem az egyetlen, aki megregulázná a magyar köztévét. A rendszerváltás után volt erre néhány kísérlet. Jól emlékszünk, hogy a szintén zaklatott idegállapotú Hadházy Ákos és elvbarátai miként próbálták megostromolni a Kunigunda útjai épületet,
de talán kevesen emlékeznek arra, hogy 1993-ban, Horthy Miklós kormányzó kenderesi újratemetése előtt száz értelmiségi tiltakozó levelet írt Nahlik Gábornak, a televízió elnöki jogkörrel felruházott alelnökének. A száz hölgy és úr akkor az ellen tiltakozott, hogy a közszolgálati televízió a képernyőjét a Horthy-korszak felmagasztalására használja, a kormányzó újratemetését közüggyé provokálja, illetve hogy a „Horthy család magánügyét politikai üggyé változtatja”.
Ebből a történetből ma is levonható némi tanulság. Egy nagy horderejű esemény nem attól válik közüggyé, hogy a televízió miként foglalkozik vele, hanem éppen ellenkezőleg. A jó televízió a várható, a kiszámítható érdeklődésnek megfelelően foglalkozik a tartalmas eseményekkel, s akkor végzi jól a dolgát, ha kielégíti az érdeklődő tévénézők igényeit. Ha nem ezt tenné, ha a tiltakozók követelései vagy egyes politikusok diktátumai szerint alakítaná a műsorpolitikáját, akkor szakmailag válna alkalmatlanná.
Magyar Péter szemmel láthatóan nem kedveli azokat az újságírókat, akik kényelmetlen kérdéseket tesznek fel neki. Szerinte ők propagandisták, de ezzel a logikával a közéleti újságírás minden résztvevője annak tekinthető. Lehet persze sértegetni az újságírókat, csak aztán ne csodálkozzon, ha emiatt sokan tartják ostoba politikusnak.
Azt ugyanis minden pályatársa tudja, hogy egy politikus akkor árt legtöbbet magának, ha szembefordul az újságírókkal. A Tisza Párt elnöke nyilván abból indul ki, hogy bármit megengedhet magának, a szavazói úgysem fordulnak el tőle. Ebben a számításában egyelőre nem kell csalódnia, a közvélemény-kutatási adatok jelenleg kedveznek neki. Jelenleg!
