Eközben Európa levette a kereszteket az iskolák, hivatalok és családi otthonok falairól. A templomokból csak azért nem távolították el őket, mert magukat a szakrális épületeket számolták fel, miközben jó néhányuk átalakult kulturális központtá vagy muszlim imaházzá. 

Szóval ezért van szükség a kereszt felállítására Európa szívében, Magyarországon, Budapesten, a Gellért-hegy tetején, hogy korrigáljuk közelmúltunk ideológiai tévedéseit. Egy kereszt Krisztus vértanúságára emlékeztet, de az emberek közötti megbékélést is jelképezi. Legfőképp azonban a keresztény értékek szimbóluma. Semmiképp nem lehet konfliktusok forrása, célja és résztvevője. A keresztény szimbólumok tisztelete nem a „kiválasztottak” kiváltsága, hanem múltunk, jelenünk és jövőnk egységét képviselő megoldás mindenki számára.

Krisztus megfeszítettségének jelképe nem tesz különbséget vallások között, nem ítélkezik, legfeljebb sajnálkozik, ha nem keresztény templomban hangzik el ima Istenhez. Azonban nem jelképezheti az értelmetlen jámborságot sem, hiszen azok, akik le akarják dönteni a kereszteket, saját emberi és lelki válságukat bizonyítják csak.

Persze meglehet, hogy mégsem a legjobb megoldás egy kereszt a Gellért-hegyen. Sokkal inkább helyénvaló lenne egy monumentális bazilika a hegytetőn, amire korábban a kiviteli terv is elkészült, de lekerült a napirendről, elsősorban a Brüsszelből irányított uniós források megvonása miatt. Furcsa, hogy a felháborodott keresztény politikusok nem terveznek tömegrendezvényeket azon elenyésző, bár hangos szónokok elhallgattatására, akik nem egy katedrálist, de még egy szerény keresztet sem engedélyeznének a Gellért-hegyen.

A XX. század közepén élő államférfiak számára a második világháborút követően – látva a mérhetetlen emberáldozatot és pusztítást – az évezredes identitásunk, keresztény hitünk megtartása és erősítése természetes és magától értetődő volt. (Na igen, hol van már a tavalyi hó?) Az 50-es és 60-as évek történelmi súlyú politikusai véleményük ütköztetése közepette a legfontosabb stratégiai kérdésben vita nélkül egyetértettek: „Európa keresztény lesz, vagy nem lesz.” Azóta megfeledkeztünk erről a figyelmeztetésről. Képesek vagyunk politikai szintre emelni egy kereszt felállításának a kérdését. 

S ha már így alakult és lábra kapott a provokáció, akkor sem lépünk fel ellene, hanem még felkent papok is a „megbékélés érdekében” mondanának le a kereszt felállításáról. 

Sőt talán ideje lenne minden európai fővárosban felállítani jól látható helyre egy-egy keresztet, jelképét akaratunknak, amely emlékezteti a hitet megtartókat és az elhagyni akarókat egyaránt, hogy bármit is tesznek, a kereszt sosem hagyja el őket, hiába is menekülnének előle.

A szerző titkosszolgálati szakértő, 
a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke