Jegyezzük meg azt is, hogy nem pusztán a balti államok, hanem a magyar gazdaság is nagyon konjunktúraérzékeny, amelyet az évtizedek óta meghonosodott termelési struktúra kel­lően „alátámaszt”. Köztudomású, hogy legnagyobb kereskedelmi partnerünk pont Németország, amely nehéz gazdasági helyzetben van. Az első negyedévben recessziót mértek Berlinben, a második negyedévben pedig stagnálást. Ráadásul az euróövezet számunkra fontos gazdasági kilátásait vizsgálva a német és az osztrák gazdaság az idén zsugorodni fog egy százalék alatti mértékben, a többi pedig nagyon lassan nő. Amennyiben pedig szűkül a magyar termékek felvevőpiaca, az az éves GDP-számban is jelentkezik. Közben az Egyesült Államokban két-három százalékos növekedéssel számolnak, és ebben nagy fordulatot az előrejelzés alapján egyelőre az elnökválasztás kimenetele sem hoz majd rövid távon.

Nem tesz jót a továbbiakban az sem, hogy az Európai Unió hatalmas viták után úgy döntött, hogy védővámot emel a Kínában gyártott autóipari termékekre. Egyébiránt ezt a javaslatot több tagország, így Magyarország mellett Németország sem támogatta. Mindez mit is jelent a gyakorlatban? Nos, felettébb negatív kimenetelű az ilyen korlátozás, hiszen egy ország vagy országcsoport (kelet-közép-európai régió) egy termék, vagy egy ágazat – esetünkben a feldolgozóipar döntő része – tekintetében versenyhátrányba kerül. Minimum ellentmondásos dolog a kínai elektromos autók ellen vámokkal védekezni.

Ahhoz tehát, hogy megértsük a magyar gazdaság gyengélkedését, rá kell pillantani a GDP szerkezetére, amelyből hosszú ideje egyre jelentősebb részt hasít ki a feldolgozóipar. Mondani sem kell, hogy a korábban piacvezető német autógyártókhoz vagyunk „bekötve”. Bár a német autóipar sajnos folyamatosan veszített az elmúlt években a versenyképességéből, de továbbra is komoly, exportképes termékekkel rendelkezik. Elég csak a prémium márkákra (Mercedes, Audi és BMW) asszociálni, amelyek a világon mindenhol kelendő áruk. S a világon csak nálunk van jelen mindhárom járműipari csúcskategória. Ám a begyűrűző hatás azért különösen fájó most, mert a magyar gazdaság nagyon erősen koncentrált a gépjárműiparra, gyakorlatilag már a rendszerváltozás óta.

Ezért van szükség a 21 pontos, azonnali intézkedéseket jelentő kormányzati akciótervre. Ha az alapjaiban és pozitívan hat a nemzetgazdaságra, akkor 2025-ben már felkészülhetünk egy ugrásra.

Végezetül visszatérve az uniós gazdasági ügyekre, a probléma inkább az, hogy a kereslet nem nő olyan mértékben, ahogy azt az Európai Bizottság elképzelte. A kínai–európai kereskedelmi háború mindkét félnek károkat okoz, de ebben az esetben félő, hogy az Európai Uniónak és a gépkocsigyártóknak több kárt tud okozni, mert a kínai gazdaság lehetőségei szinte határtalanok. Ki kell várni, hogy mi lesz ebből. Bízzunk a megegyezésben. Az európai gépjárműipar ebben érdekelt, és számos tagállam is. De nyugalom, senki sem fog tönkremenni. Csak az uniós ranglistás helyezések változnak az erőviszonyok eltolódásával.

A szerző a Világgazdaság vezető elemzője