Kezdjük a lényeggel! A magyar gazdaság 2024-ben másfél százalékos gazdasági növekedést mutathat fel, amely, ha nem is lesz „combos” eredmény az esztendő egészére nézve, mégiscsak azt jelzi majd, hogy Magyarország kijött a mínuszos, tavalyi tartományból, és egy másik pályára kapaszkodott fel. Hogy teljes képet mutassunk be a témában, nézzük, hol tartunk európai uniós, valamint térségi összehasonlításban. S mi okozza nekünk, valamint a régiónak a gondot!
A jelzett, magyar gyarapodási érték pont középen van, ha a 26 uniós tagállam bővülési képességét vesszük alapul.
Tehát szó sincs itt államcsődről, recesszióról vagy éppen vágtató inflációról, amelyet sok ellenzéki politikus, avagy szakértő sugall. Olyannyira nem, hogy az Eurostat, vagyis az Európai Unió statisztikai hivatalának kimutatása szerint a kelet-közép-európai régió gazdasága vegyes képet mutat.
Nem pusztán mi, magyarok vagyunk slamasztikában. A szóban forgó jelentés alapján miközben egyes országok, Lengyelország és Horvátország erőteljes növekedést értek el, addig Észtország, Lettország recesszióba jutott. Tudniillik az imént említett országok nagyon konjunktúraérzékenyek. Ezt azt is jelenti, hogy emiatt tudnak nagyon nagy növekedést produkálni, továbbá vissza is esni.
Kétségtelen, hogy most – pestiesen szólva – a lengyelek a kanyarban előznek, amelynek egyik, pontosabban talán legfőbb oka, hogy már az európai uniós pénzekhez is hozzájut Varsó. Ezzel szemben Magyarország a neki járó közösségi forrásokhoz csak korlátozottan, pedig nagyon hiányzik – forintban számolva – az az évi két-háromezermilliárdos brüsszeli pénz, amelyet politikai okokból zároltak – legalábbis jelentős részét – az európai uniós döntéshozók. Hazánk a négy ország közül a harmadik, mert Szlovákia is gyorsabban növekszik. Pozsony is részesül a brüsszeli pénzesőből. Azonban most a csehek mögöttünk állnak, mert nagyon lassú növekedést képesek felmutatni. Visszatérve a helyezésünkre: Magyarország épp középen van: tizenhárom ország van előttünk és tizenhárom ország mögöttünk.
Jegyezzük meg azt is, hogy nem pusztán a balti államok, hanem a magyar gazdaság is nagyon konjunktúraérzékeny, amelyet az évtizedek óta meghonosodott termelési struktúra kellően „alátámaszt”. Köztudomású, hogy legnagyobb kereskedelmi partnerünk pont Németország, amely nehéz gazdasági helyzetben van. Az első negyedévben recessziót mértek Berlinben, a második negyedévben pedig stagnálást. Ráadásul az euróövezet számunkra fontos gazdasági kilátásait vizsgálva a német és az osztrák gazdaság az idén zsugorodni fog egy százalék alatti mértékben, a többi pedig nagyon lassan nő. Amennyiben pedig szűkül a magyar termékek felvevőpiaca, az az éves GDP-számban is jelentkezik. Közben az Egyesült Államokban két-három százalékos növekedéssel számolnak, és ebben nagy fordulatot az előrejelzés alapján egyelőre az elnökválasztás kimenetele sem hoz majd rövid távon.
Nem tesz jót a továbbiakban az sem, hogy az Európai Unió hatalmas viták után úgy döntött, hogy védővámot emel a Kínában gyártott autóipari termékekre. Egyébiránt ezt a javaslatot több tagország, így Magyarország mellett Németország sem támogatta. Mindez mit is jelent a gyakorlatban? Nos, felettébb negatív kimenetelű az ilyen korlátozás, hiszen egy ország vagy országcsoport (kelet-közép-európai régió) egy termék, vagy egy ágazat – esetünkben a feldolgozóipar döntő része – tekintetében versenyhátrányba kerül. Minimum ellentmondásos dolog a kínai elektromos autók ellen vámokkal védekezni.
Ahhoz tehát, hogy megértsük a magyar gazdaság gyengélkedését, rá kell pillantani a GDP szerkezetére, amelyből hosszú ideje egyre jelentősebb részt hasít ki a feldolgozóipar. Mondani sem kell, hogy a korábban piacvezető német autógyártókhoz vagyunk „bekötve”. Bár a német autóipar sajnos folyamatosan veszített az elmúlt években a versenyképességéből, de továbbra is komoly, exportképes termékekkel rendelkezik. Elég csak a prémium márkákra (Mercedes, Audi és BMW) asszociálni, amelyek a világon mindenhol kelendő áruk. S a világon csak nálunk van jelen mindhárom járműipari csúcskategória. Ám a begyűrűző hatás azért különösen fájó most, mert a magyar gazdaság nagyon erősen koncentrált a gépjárműiparra, gyakorlatilag már a rendszerváltozás óta.
Van azonban egy jó hír: a magyarországi lakossági fogyasztás az első fél évben majdnem négy százalékkal növekedett, úgy, hogy a reálbérek ennél magasabb ütemben növekedtek, és közben a megtakarítások is nőttek. Summa summarum: a bizonytalan nemzetközi helyzet és a külső kereslet csökkenése negatívan hat a magyar gazdaságra, de nem lehet kizárólag erre fogni a kétségtelenül érezhető belső problémákat.
Ezért van szükség a 21 pontos, azonnali intézkedéseket jelentő kormányzati akciótervre. Ha az alapjaiban és pozitívan hat a nemzetgazdaságra, akkor 2025-ben már felkészülhetünk egy ugrásra.
Végezetül visszatérve az uniós gazdasági ügyekre, a probléma inkább az, hogy a kereslet nem nő olyan mértékben, ahogy azt az Európai Bizottság elképzelte. A kínai–európai kereskedelmi háború mindkét félnek károkat okoz, de ebben az esetben félő, hogy az Európai Uniónak és a gépkocsigyártóknak több kárt tud okozni, mert a kínai gazdaság lehetőségei szinte határtalanok. Ki kell várni, hogy mi lesz ebből. Bízzunk a megegyezésben. Az európai gépjárműipar ebben érdekelt, és számos tagállam is. De nyugalom, senki sem fog tönkremenni. Csak az uniós ranglistás helyezések változnak az erőviszonyok eltolódásával.
A szerző a Világgazdaság vezető elemzője
