Thierry Breton volt uniós biztos egy tipikus reformbaloldali. A reformbaloldali nem az, aki újra felfedezi a nemzeti-polgári értékek fontosságát, miután belátta saját ideológiája kilátástalanságát. Nem, az egy olyan ember, aki kényelemből, számításból, időnként aljasságból addig támogatta a progresszív liberális erőket, amíg azok olyan mértékben radikalizálódtak, hogy végül őt is felemésztették. A csalódott reformbaloldali ezután néha megpróbál hozzácsapódni a konzervatív erőkhöz, vagy utazgat a tévéstúdiók, egyetemi előadótermek között, ahol csalódottan kritizálja volt baloldali szövetségeseit, magát pedig több-kevesebb sikerrel félreértett reformistának állítja be.
Így van ez a volt belső piacokért felelős uniós biztossal is. Szinte még el sem hagyta Orbán Viktor irodáját, a közös találkozó után azonnal közzé is tett egy erősen kétértelmű üzenetet az X közösségi portálon, amiben arra figyelmeztet, hogy az EU stratégiai autonómiájáért tovább kell küzdeni, és erre Európában mindenkit „emlékeztetni” kell. Köszönjük, Breton úr, hogy Magyarországra fáradt ebből a célból, ahol a miniszterelnökünk önt is emlékeztethette az európai stratégiai autonómia valódi értelmére: nemzeti szuverenitás, területi szuverenitás, energetikai függetlenség, mezőgazdasági önellátóság, technológiai versenyképesség és szólásszabadság. Más szóval mindannak ellentéte, amiben Breton eddig bűnrészes volt: Brüsszel-centrikus euroföderalizmus, az illegális migráció erőltetése, az energetikai ipar térdre kényszerítése, az európai agrárium tönkretétele, technológiai lemaradás és a cenzúra.
De azért teremtette Isten az európai bürokratát, hogy lássunk csodát, egy olyan embertípust, aki összehord egy szemétdombot csak azért, hogy felmászhasson rá, és onnan prédikálhasson a rendről.
Ezt tette Breton úr is a napokban az LCI francia televízió stúdiójában, amikor épp főellensége, az amerikai milliárdos, Elon Musk ellen agitált.
A digitális szolgáltatásokról szóló rendelet társszerzője szerint „megmenti a demokráciát”, ha az internetes médiát, Elon Musk X-ével az élen, szabályozzák Brüsszelből. Az interjúban nehezményezte azt is, hogy Musk milyen nagy befolyással bír az amerikai választásokra. Mindeközben viszont nagy elégtételként nyugtázta, hogy íme, szerencsénkre rendelkezésünkre áll az uniós digitális rendelet, amely hősiesen megvédi az európai érdekeket, demokráciánkat, sőt a gyermekeinket is.
Ennyi. Egy igazi európai megoldás: több szabályozás, rendelet kell, és mindjárt biztonságban vannak a gyermekeink. Olyannyira, hogy akár nyitva is hagyhatjuk a határainkat, részt vehetünk proxyháborúkban atomhatalmak ellen, tovább hagyhatjuk a Soros-szervezeteket iskoláinkban ólálkodni, vagy akár átadhatjuk városainkat külföldi drogbandáknak.
Ha van elég uniós rendelet, nagy baj nem lehet, majd ezekkel fűtjük a lakásainkat is, védjük polgárainkat és etetjük családjainkat. Brüsszelben emellett majd az adófizetők milliárdjaiból nyitunk egy orwelli igazságvizsgáló központot, ahol a baloldali NGO-k jelöltjei önzetlenül eldöntik, hogy mi az, amit mondhatunk, és mi az, amit nem.
És ha netán egy közösségi médiaóriás, mint Musk X-e, egy nemzeti értékeket és szólásszabadságot valló józan ember kezébe kerülne, akkor legyen egy „független” testület, ami ezt azonnal betilthatja.
Ebből is nyilvánvaló, hogy a reformbaloldal azért még mindig csak a radikális baloldal része, még ha összevesztek is. Van ugyanis egy nagyon jellegzetes közös ismertetőjegyük: semmit sem tanultak. Csodálkoznak azon, hogy a Facebook vagy Google, amelyek gyakorlatilag szerves részeivé váltak a globális mélyállam ellenőrzési eszközeinek, jelentős mértékben elvesztették hitelességüket a felhasználóik szemében. Senki sem lepődik meg azon, hogy ha beírják Donald Trump nevét a böngészőbe, egy tucat Kamala Harrist éltető kampánycikk jelenik meg Trump neve mellett, vagy ha Orbán Viktorról akarnak valamit megtudni angolul, ijesztően beállított Orbán-képek ugranak elő, mellettük őrjöngő gyűlöletcikkeken és Szelényi Zsuzsa-féle CEU-mesén kell végiglapozniuk, míg találnak egyetlen tényszerű írást. Nem csoda, hogy mára Musk X nevű közösségi platformja a világ legnagyobb hírforrásává nőtte ki magát, megelőzve a baloldal dezinformációs bástyáit, a New York Timest és a Wall Street Journalt is.
A dél-afrikai származású tulajdonos emlékezetes választ adott azoknak, akik kinevették, amikor 2022-ben negyvenmilliárd dollárt fizetett az akkor lefelé ívelő közösségi portálért. Azt mondta: „Én nem a Twitterért [az X eredeti neve] adtam ki 40 milliárdot, hanem a szólásszabadságért.” És ez pontosan így van. Ennyibe kerül ma a szabad beszéd a globális cenzúra korában.
Musknak sose lenne problémája, ha a Demokrata Párt elnökjelöltjét, Kamala Harrist támogatná Donald Trump helyett.
Ő is „filantrópként” lenne ünnepelve, mint George Soros vagy Bill Gates.
Nem lenne gond akkor sem, ha elfogadta volna az Európai Bizottság titkos ajánlatát, amiben Musk szerint felajánlották neki, hogy megszüntetik a cége ellen indított eljárást, ha a többi technológiai óriáshoz hasonlóan cenzúráz bizonyos tartalmakat az X-en. Thierry Breton persze tagadta, hogy ilyen ajánlatot tett volna a bizottság, én viszont önökre bízom, kinek hisznek: egy olyan embernek, aki az autógyártástól az űrtechnológiáig mindenben világelsőséget tud produkálni, vagy azoknak, akik kulturálisan, biztonságilag és gazdaságilag tönkretették Európát?
A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője
