Az EU bürokráciájának köszönhetően Európa politikai színtere cirkuszi porondhoz hasonlatos, amit politikusnak álcázott tehetségtelen műkedvelő bohócok irányítanak. Az ilyen komédia közepette nehéz önfeledten nevetni, hiszen a jövőképünk egyre sötétebb. Friedrich Dürrenmatt szerint korunknak csak a komédia felel meg: nincs jogunk tragédiához. Nagy ívű gondolkodók humorral átitatott meglátásai társadalmi szinten kevésbé ragadósak, szemben a butaság szédítő karrierjével. Amikor Európa legtöbb országában megtiltják a szabad véleménynyilvánítást – szűk körben épp úgy, ahogy a közösségi hálókon –, akkor hogyan is lehetne jobban jellemezni történelmi korszakunkat, mint a civilizáció paródiája? Az emberi élet lett „for sale”. És végső kiárusításunk nagykereskedelmi szinten vette kezdetét.

Az EU csúcsán ülők nem kérik ki a véleményünket, és a választások eredményeit sem veszik figyelembe, ha azok nem kedveznek nekik. Szolgálatba állítanak olyan eszközöket, amelyeket saját politikai céljaik szerint programoztak, és mesterséges intelligenciának becézik őket. Ma már ott tartunk, hogy ezek a gépek képesek kiváltani az emberi munka negyven százalékát. Ha a pénzvilág urainak az emberiség nagyobb része már fölösleges, miközben a népesség nem fogy eléggé ütemesen, akkor még pusztítóbb fegyverekkel provokálnak háborúkat, hogy elérjék céljukat. Eközben mi, szabad polgárok képzeletbeli kalitkából nézünk ki aggódva, hogy legalább valami eleséget dobjanak elénk. Bár jó lenne jobban szemügyre venni a dolgokat, mert azonnal kiderülne, egyáltalán nincs semmiféle kalitka vagy kerítés körülöttünk, amely meg tudná akadályozni, hogy egyetlen erőteljes válasszal lerendezzük azt a „kis csoportot”, amelynek gyávasága és ostobasága csak az arroganciájánál nagyobb.

Habozásunk másik oka az erőnket és éberségünket megosztó belső viták és ellentétek pandémiája. A politikai hajcihők családokat, szomszédságokat és országokat tesznek tönkre. Elkergetve a józan észt, hajlandók vagyunk elhinni, befogadni, magunkévá tenni a ránk erőltetett propagandát. Sőt harcolunk is érte, mint egy vakon elfogadott védőoltásért. Különösen választási kampányok idején tör a felszínre a harag a másikkal szemben, hogy a természetből ismert – EU-szabvány nélküli – láva módjára pusztítsunk el mindent, ami az utunkba kerül. Így tesszük tönkre saját, valaha élhető világunkat. Az elcsendesülő tűzhányók nyomában azonban a pusztítás hozadékaként a megszilárdult láva remek termőfölddé válik. Miért ne lehetne ez az igazi szimbóluma korunknak? Képzeljük el, hogy elvonult – mert úgy döntöttünk – a vihar, és itt az ideje a normalitás még meglévő magjainak újbóli szétszórására.

Mert ahogy Blaise Pascal mondta: nincs egyszerűbb dolog a világon, mint egy megoldott probléma.

A szerző titkosszolgálati szakértő, 
a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke