Az ukrán elnök úgy viselkedik, mintha zsarolhatná a „szövetségeseit”. Az uniós csúcstalálkozón, újságírók előtt mondta Brüsszelben, hogy közölte Donald Trumppal: „a kivezető út most vagy az, hogy Ukrajnának atomfegyverei lesznek, ami védelmet jelentene a számunkra, vagy pedig valamilyen szövetségbe kell belépnünk”. Ehhez hozzáfűzte: „Nem az atomfegyvereket választjuk, hanem a NATO-t”.

Azt nem tette hozzá, hogy mind a két út világháborúhoz vezet. Az atomfegyverek birtoklása Oroszország szomszédságában éppenúgy, mint a NATO belerángatása a háborúba.

Videófelvételek tanúskodnak a kényszersorozásokról, a durva utcai jelenetekről, arról, hogy olykor nők igyekeznek megakadályozni, hogy a hadkiegészítő parancsnokság emberei férfiakat hurcoljanak el. Nemrég kárpátaljai nők rohanták meg a hadkiegészítők kisbuszát. Kővel dobálták és megpróbálták felborítani, majd botokkal kergették el a katonákat. Az ukrán férfiak már sehol nincsenek biztonságban. A hatósági emberek sportrendezvényeken, szórakozóhelyeken vagy bárhol rajtaüthetnek a férfiakon, akik már akkor sincsenek biztonságban, ha bezárkóznak a lakásaikba. A sorozó tisztek ott is rájuk törhetik az ajtót.

Egyre többen emelik fel a szavukat az elviselhetetlen állapotok miatt. Artem Dmitruk ukrán parlamenti képviselő nemrég elmenekült az országból, mert nyilvánosan kijelentette, hogy Zelenszkij irodája adott parancsot az újabb razziák­ra. Dmitruk szerint a parancs úgy szólt, hogy „a megfelelő eredmény érdekében mindenkit el kell fogni”. A felmentések végett kiadott igazolások, igazolványok, rokkantsági papírok nem számítanak, majd a hadkiegészítő parancsnokságok döntenek az előállítottak sorsáról.

Krausz Tamás ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „A fegyverszünet alapja a rea­litások tudomásul vétele. Ha a hadszíntéren katonai vereséget szenvedtünk, akkor nem beszélhetünk győzelemről. A vereséget nehéz beismerni, de minden háborúban van győztes és vesztes. Ezt el kell fogadni.”

A szerző író, újságíró