Volodimir Zelenszkij ukrán elnök feltehetően nem hallgatja az Ultrahang Két tűz között című műsorát, ezért nem ismeri Krausz Tamás történész véleményét az ukrajnai háború kitörésének előzményeiről, a háború végső kimenetelének lehetséges módozatairól. Pedig jól tenné, ha figyelne az Oroszország-szakértőre, aki „mellesleg” az MTA doktora, a történettudomány kandidátusa, az ELTE BTK professor emeritusa.
Megtudhatná a magyar történésztől azt, amit egyre több biztonságpolitikai szakértő is hangoztat, nevezetesen, hogy az ukrajnai háború katonai értelemben véve elveszett, és az ország zsákutcába jutott.
Az ukrán és a nyugati propaganda előszeretettel hangoztatja, hogy Oroszország az agresszor, s nemcsak Ukrajnát fenyegeti, hanem egész Európát. Ezt hirdetik a lengyelek, a baltiak és más ruszofóbok.
Krausz Tamás minap helyesen mutatott rá, hogy „Oroszország geostratégiai értelemben visszavonulóban volt 1989-től 2022-ig. Ezt kellene belátni. Nem Oroszország terjeszkedett. Soha olyan kicsi nem volt a cári korszak óta, mint napjainkban. A Szovjetunió megszűnése után, 1991-ben lett önálló Kazahsztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Grúzia, Örményország, Észtország, Lettország, Litvánia továbbá Moldova és Ukrajna.” Hozzátehetjük, hogy a balti országok 2003−2004-ben a NATO-nak is tagjai lettek. Vagyis nem Oroszország terjeszkedett, hanem a NATO.
A terjeszkedéssel kapcsolatban az egyik műsorvezető felvetette: legitim nyugati geostratégiai érdek, hogy Oroszország határai minél keletebbre legyenek. Krausz Tamás jelezte, hogy biztonsági érdekei Oroszországnak is vannak. „Ezeknek az érdekeknek a semmibevételét Putyin elnök 2008 óta jelzi a Nyugatnak. Semmiféle megértést nem tapasztalt, és ha Zelenszkij béketervét nézzük, semmiféle empátia nincs a Nyugat részéről. […] A tényekből kell kiindulni. Nem Oroszország jött keletről nyugatra, hanem a Nyugat ment nyugatról keletre. A háborút akkor lehet lezárni, ha a 2022-es orosz nemzetbiztonsági alaptételeket nyilvánosan megvitatjuk. Nyugaton azonban nem ezt vitatják meg, hanem Zelenszkij fantazmagóriáit. Ez katasztrófa, mert naponta ezrek halnak meg a háborúban. Őrület. Ezek hús-vér emberek, és akkor nem beszéltünk az oroszok veszteségeiről.” Krausz Tamásnak tökéletesen igaza van. Zelenszkij győzelmi tervekkel házal a támogatóinál, és nagyon nem tetszik neki Orbán Viktor békepártisága. Azt sem érti, hogy miért szólunk bele az ukránok dolgaiba. Nos, ha másért nem, akkor annak a több mint ötven magyar származású katona jogán, akik a háború kitörése óta elestek a harcokban.
Az ukrán elnök úgy viselkedik, mintha zsarolhatná a „szövetségeseit”. Az uniós csúcstalálkozón, újságírók előtt mondta Brüsszelben, hogy közölte Donald Trumppal: „a kivezető út most vagy az, hogy Ukrajnának atomfegyverei lesznek, ami védelmet jelentene a számunkra, vagy pedig valamilyen szövetségbe kell belépnünk”. Ehhez hozzáfűzte: „Nem az atomfegyvereket választjuk, hanem a NATO-t”.
Azt nem tette hozzá, hogy mind a két út világháborúhoz vezet. Az atomfegyverek birtoklása Oroszország szomszédságában éppenúgy, mint a NATO belerángatása a háborúba.
Zelenszkij sok mindent megengedhet magának, elvégre azok malmára hajtja a vizet, akiket Ukrajna tönkretétele árán is szolgál. Márpedig ezt a hazájában is egyre többen látják. Nők vonulnak az utcákra, hogy a háborúba erőszakkal besorozott férfiakért tüntessenek.
Videófelvételek tanúskodnak a kényszersorozásokról, a durva utcai jelenetekről, arról, hogy olykor nők igyekeznek megakadályozni, hogy a hadkiegészítő parancsnokság emberei férfiakat hurcoljanak el. Nemrég kárpátaljai nők rohanták meg a hadkiegészítők kisbuszát. Kővel dobálták és megpróbálták felborítani, majd botokkal kergették el a katonákat. Az ukrán férfiak már sehol nincsenek biztonságban. A hatósági emberek sportrendezvényeken, szórakozóhelyeken vagy bárhol rajtaüthetnek a férfiakon, akik már akkor sincsenek biztonságban, ha bezárkóznak a lakásaikba. A sorozó tisztek ott is rájuk törhetik az ajtót.
Egyre többen emelik fel a szavukat az elviselhetetlen állapotok miatt. Artem Dmitruk ukrán parlamenti képviselő nemrég elmenekült az országból, mert nyilvánosan kijelentette, hogy Zelenszkij irodája adott parancsot az újabb razziákra. Dmitruk szerint a parancs úgy szólt, hogy „a megfelelő eredmény érdekében mindenkit el kell fogni”. A felmentések végett kiadott igazolások, igazolványok, rokkantsági papírok nem számítanak, majd a hadkiegészítő parancsnokságok döntenek az előállítottak sorsáról.
Zelenszkijnek szembe kellene néznie a realitással, azzal, hogy ezt a háborút nem nyerheti meg.
Krausz Tamás ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „A fegyverszünet alapja a realitások tudomásul vétele. Ha a hadszíntéren katonai vereséget szenvedtünk, akkor nem beszélhetünk győzelemről. A vereséget nehéz beismerni, de minden háborúban van győztes és vesztes. Ezt el kell fogadni.”
A szerző író, újságíró
