Minden józanul gondolkodó emberben felmerül a kérdés: 

 Saját bevallásuk szerint azt kifogásolják, hogy a vagyonkezelő alapítványok nem biztosítják az uniós források átlátható kezelését, valamint csorbítják a tudományos szabadságot és auto­nómiát. Ez persze szemenszedett hazugság, hiszen a modellváltás után is ugyanúgy működött a Tempus közalapítványon keresztül az Erasmus-program, mint addig.

A retorziónak tehát semmi köze az alapproblémához, ami sokkal inkább ideológiai, politikai természetű, mint szakmai vagy jogi. Az unió globalista elitje ugyanis csak azt tartja átlátható működésnek, ha a vele egy állásponton lévő emberek kezelik minden tagországban az uniós forrásokat. Csak akkor van tudományos szabadság, ha balliberális beállítottságú kutatók és tudósok uralják a tudományos életet, és egyetemi autonómiáról is csak akkor beszélhetünk, ha a felsőoktatás irányítása csupa kormányellenes értelmiségire van bízva olyan országban, ahol nemzeti, konzervatív kormányt választott meg az általuk ostobának, műveletlennek tartott nép.

Lehet persze azt mondani, hogy ez az én elfogult percepcióm. Csak az a baj, hogy a Nyugat számára mintaadó amerikai felsőoktatásban tudományos kutatások támasztják alá a balliberális elfogultság tényét. Nemrégiben látott napvilágot egy felmérés, ami szerint a pszichológia tudományának képviselői között kilencven százalékot meghaladó arányban vannak baloldali, liberális, woke vagy önmagukat progresszív gondolkodónak tartó emberek. Kizárnak maguk közül minden másként gondolkodót, a tudományos életben nem engednek mást érvényesülni és minden irányító pozíciót elfoglalnak.

Alapos a gyanú, hogy ez nem csupán a pszichológia területén tapasztalható, hanem a társadalomtudományok egészére érvényes és ezt tekinti mintának Európa globalista elitje is. Csak reménykedni lehet abban, hogy Donald Trump győzelme ezen a területen is hoz majd némi változást, de ha így is lesz, nagyon lassú, apró lépésekre számíthatunk csak, ezért minden eszközt meg kell ragadni annak érdekében, hogy Brüsszelt jobb belátásra bírjuk a felsőoktatás kérdéseiben is.

Nem lesz ez könnyű, már csak azért sem, mert idehaza is megvannak a kiszolgálói a globalista véleményterrornak. Gondoljunk csak az Orbán-fóbiás posztkommunista ellenzék olyan alakjaira, mint Donáth Anna, Cseh Katalin és Dobrev Klára, akik büszkén kürtölték világgá, milyen tevékeny szerepet vállaltak az előző ciklusban európai parlamenti képviselőként hazájuk lejáratásában. Dicstelen működésük legkártékonyabb, legaljasabb húzása a modellváltó egyetemek diákjainak és oktatóinak megrövidítése. A kormányba akartak ugyanis rúgni, de ártatlan szereplőket hoztak rendkívül méltatlan helyzetbe, akik semmiről nem tehettek, és a mai napig nem értik, miért történik ez velük.

A hazai globalisták belpolitikai sikertelenségükből fakadó frusztrációjukat általában úgy próbálták kezelni, hogy minden kormányintézkedést demokráciaellenesnek, a jogállam megszüntetésének értékeltek, és feljelentették Brüsszelben hazájukat. Különösen érvényes ez a tudomány és az egyetemi világra vonatkozó döntések tekintetében, hiszen ezt a területet mindig is a saját territóriumuknak tekintették a balliberálisok, nem tűrték soha a legapróbb változtatási próbálkozásokat sem. Emlékezzünk csak, micsoda acsarkodás volt az akadémiai kutatóhálózat átszervezése során! Mindebből egyenes ágon következett, hogy a modellváltást is a brüsszeli ítélőszék elé citálták, a fogadtatás pedig nyitott és baráti volt.

Az uniós támadások hátterében az áll, hogy nem folytatták le a szükséges vizsgálatokat és ezek nélkül ítélték el a megújult rendszert. Független, szakmailag releváns vizsgálatok viszont megállapították, hogy az autonómia teljes mértékben teljesül, a fenntartó szervezet úgy lett független, hogy közben a finanszírozás megduplázódott és kiszámíthatóvá vált.

Végül tegyünk említést Dobrev Klára legújabb, a pofátlanság határát teljesen átrajzoló húzásáról. Ő, akit nyugodtan nevezhetünk a fentiek alapján a kialakult helyzet egyik előidézőjének, most a modellváltó egyetemek rektorain kéri számon, mit tettek annak érdekében, hogy diákjaik és oktatóik ne szenvedjenek hátrányt a brüsszeli szankciók következtében. Mint a lapunk birtokába került, a rektoroknak címzett levelében írja, a közvetlen anyagi kár, amelyet az érintettek elszenvednek, sok millió eurót tesz ki. Az erkölcsi kár, amelyet az izoláció okoz, felmérhetetlen. Bizonyára egyetért velem abban – teszi hozzá –, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan, ahogy abban is, hogy annak megoldásában feladata és felelőssége van az érintett egyetemek vezetésének és személyesen a rektoroknak is.

Akik a Nézőpont kutatása által alátámasztva sikerre vezették egyetemüket a Dobrev által is generált brüsszeli ellenszélben. Tisztelt rektor hölgyek és urak, válaszra se méltassák ezt a szerencsétlent!