Ezt követően a nemzeti konzultáció újraindítását 2010. április 27-én az országgyűlési választásokon aratott győzelem után jelentette be Orbán, a kezdeményezés deklarált célja ezúttal is az ország vezetői és a választópolgárok közötti kapcsolat közvetlenebbé, szorosabbá tétele volt. Számos kiemelt kormányzati intézkedést konzultáció előzött meg az elmúlt 14 évben. Ilyen értelemben a nemzeti konzultációk hozzájárultak ahhoz, hogy egyetértési pontok jöjjenek létre a kormány és a magyar állampolgárok között. 

Arra is volt példa, hogy egy kormányzati terv lekerült a napirendről a kérdőívek kiértékelése után. Az Alaptörvény megalkotása előtt ugyanis a kormánypárti oldalon felmerült a gyermekek után járó extra szavazati jog bevezetése a szülők számára. Jól példázza, hogy a nemzeti konzultációnak érdemi ráhatása van a kormány döntéshozatalára, hogy a 2011 tavaszán kiküldött nemzeti konzultációkban a gyerek után járó plusz szavazati jogról is kérdezték a kitöltőket, de közel 74 százalékuk elutasította azt. Lázár János, a Fidesz akkori frakcióvezetője ezután azt nyilatkozta, a kérdőívek alapján látható, hogy nincs megfelelő támogatottsága az elképzelésnek, így azt elvetik. 

Jól mutatja a nemzeti konzultációk sikerességét, hogy míg a 2010-es kormányváltás után kezdetben felesleges pénzkidobásnak tartotta az ellenzék ezt a kapcsolatteremtési formát, az utóbbi években több ízben is igyekeztek lemásolni. A Jobbik például 2016-ban „Valódi Nemzeti Konzultáció” néven postázott kérdőíveket a választóknak, mint fogalmaztak azért, hogy az oktatás, a korrupció és az egészségügy helyzetéről többoldalú egyeztetéseket folytassanak az országban, valamint felhívják az emberek figyelmét ezekre a problémákra. A párt akciója azonban érdektelenségbe fulladt, hónapokon keresztül be sem számoltak annak eredményéről, miközben a kormányoldal nemzeti konzultáció esetén gyakorlatilag hétről hétre közli, hogy hány kérdőív érkezett vissza. Azóta 

A legújabb nemzeti konzultációt most hétfőn kezdték el postázni, ennek központi témája az új magyar gazdaságpolitika. A kérdőívet kitöltők dönthetnek arról, hogy Magyarország is támogassa-e azt a kereskedelmi háborút, amit az EU indított a keleti országok ellen, támogatják-e a multik rendszabályozását, a fiataloknak szánt munkáshitelt, a lakhatási támogatásokat, a 13. havi nyugdíj állandósítását, a családtámogatási rendszer bővítését, a béremelési programot, illetve hogy Magyarország ellenálljon-e Brüsszel büntetésének, amit azért szabtak ki hazánkra, mert nem volt hajlandó befogadni a bevándorlókat.  

Ezek a mostani kormányzati célkitűzések ahhoz hasonlíthatók, mint amikor a 2008-2009-es gazdasági világválság és a 2010-es kormányváltás után új útra kellett terelni a magyar gazdaságot. 

A reakciók pedig ismét ugyanazok. Néztem a reakciókat például arra, amikor Orbán Viktor ennek az új gazdaságpolitikának a keretein belül bejelentette az egymillió forintos átlagbért célként, és rengetegen kinevették. Azonnal eszembe jutott a 2010-es kormányváltás utáni időszak. Akkor Orbán Viktor az egymillió új munkahelyet tűzte ki célul, és szintén rengetegen nevettek rajta, a balos közgazdászok lehetetlennek tartották. Ehhez képest sikerült elérni az egymillió új munkahelyet, és szerintem minden magyar bízik abban, hogy ez a mostani új célkitűzés is megvalósul.  

Ehhez azonban kell a társadalmi támogatás is, ugyanis a 2010 utáni gazdaságpolitika alapjait is egy nemzeti konzultáció fektette le, amelynek keretében például arról is döntöttek a magyar emberek, hogy bevonják a multinacionális vállalatokat a közteherviselésbe. 

Így a most lefektetett pillérek azontúl, hogy gazdaságpolitikai lépések, új lendületet adhatnak a nemzeti oldalnak: ismét vannak kitűzött célok, amelyekért együtt, közösen tudunk dolgozni és küzdeni. Ha pedig sikeresen elérjük ezeket a céljainkat, egész Magyarország gyarapodik és sikereket ér el.