A 2020-as világjárvány és a 2022-ben kitört orosz–ukrán háború gyökeresen megváltoztatta körülöttünk a világot, amelyhez hozzá kell igazítani a magyar gazdaságpolitikát, hogy ismét érdemi növekedés legyen Magyarországon. Ez az új magyar gazdaságpolitika a semleges gazdaságpolitika, amely számos újszerű intézkedést tartalmaz. Ahhoz, hogy ezt a politikát sikerre lehessen vinni és a 2010 utáni időszakhoz hasonlóan meg lehessen szilárdítani az alapjait, szükség van a nemzeti konzultációra. De mi is ez a nemzeti konzultáció, mi a szerepe? Nézzük!
A nemzeti konzultáció kifejezést Orbán Viktor a 2005-ös országértékelő beszédében használta először. Akkor azt mondta, hogy a 2006-os parlamenti választásoknak úgy akar nekifutni, hogy a tervezett intézkedéseit a választópolgárokkal folytatott párbeszéd alapján építi fel. Úgy fogalmazott: olyan munkát indítanak, amelynek eredményeképpen
„egyetlen ember sem lesz a haza mai határain belül, aki azt mondhatná, hogy őt nem kérdezték meg, hogy hogyan szeretné elgondolni és alakítani a jövőjét”.
Első lépésként létrehozták a Nemzeti Konzultációs Testületet, amely 2005. március 9-én tartotta alakuló ülését, a nyolctagú testületnek külön szóvivője is volt, Kudlik Júlia televíziós híresség személyében.
A 2005-ös konzultációsorozat több hónapig tartott, és elsősorban hétköznapi emberek véleményére voltak kíváncsiak nyilvános rendezvényeken, kérdőívekben.
Az akkori országjárás során mintegy hétszáz településre látogattak el a testület tagjai és Orbán Viktor, melynek során 1,6 millió ember véleményét hallgatták meg személyesen, telefonon vagy levelek útján. A konzultáció alapítványához hatvanmillió forint felajánlás is érkezett magánszemélyektől, a konzultáció kérdőívét kitöltők között pedig még egy személygépkocsit is kisorsoltak. A kiküldött kérdőívet mintegy hatszázezren küldték vissza.
A válaszadók többsége szerint az elmúlt 15 év során a magyar állam a családtámogatás, a nyugdíjak emelése és a tanulás támogatása révén javította leginkább az életkörülményeinket. Ugyanezen időszak alatt az életszínvonal alakulása és a politikusok teljesítménye okozta a legtöbb csalódást. A nemzeti konzultációk sorozatának 2005. októberi zárórendezvényén Orbán Viktor hangsúlyozta: új gazdaságra, új államra és új politikára van szükség. Az új gazdaság eszköze a radikális adócsökkentés, az új államé a bürokrácia radikális csökkentése, az új politikáé pedig a „radikális politikuscsökkentés”. A Fidesz–KDNP a kampány során gyakran hivatkozott a konzultáció eredményeire, a választási programjának alapját is a konzultációs sorozat adta.
Ezt követően a nemzeti konzultáció újraindítását 2010. április 27-én az országgyűlési választásokon aratott győzelem után jelentette be Orbán, a kezdeményezés deklarált célja ezúttal is az ország vezetői és a választópolgárok közötti kapcsolat közvetlenebbé, szorosabbá tétele volt. Számos kiemelt kormányzati intézkedést konzultáció előzött meg az elmúlt 14 évben. Ilyen értelemben a nemzeti konzultációk hozzájárultak ahhoz, hogy egyetértési pontok jöjjenek létre a kormány és a magyar állampolgárok között.
A nemzeti konzultációknak köszönhetően jött létre az önálló magyar modell, a konzultációk során ugyanis a választók egyebek mellett olyan sorskérdésekben nyilváníthattak ki véleményüket, mint például a szuverén gazdaságpolitika alapjainak megteremtése, a családtámogatási rendszer bővítése vagy az illegális migráció elleni küzdelem.
Arra is volt példa, hogy egy kormányzati terv lekerült a napirendről a kérdőívek kiértékelése után. Az Alaptörvény megalkotása előtt ugyanis a kormánypárti oldalon felmerült a gyermekek után járó extra szavazati jog bevezetése a szülők számára. Jól példázza, hogy a nemzeti konzultációnak érdemi ráhatása van a kormány döntéshozatalára, hogy a 2011 tavaszán kiküldött nemzeti konzultációkban a gyerek után járó plusz szavazati jogról is kérdezték a kitöltőket, de közel 74 százalékuk elutasította azt. Lázár János, a Fidesz akkori frakcióvezetője ezután azt nyilatkozta, a kérdőívek alapján látható, hogy nincs megfelelő támogatottsága az elképzelésnek, így azt elvetik.
Jól mutatja a nemzeti konzultációk sikerességét, hogy míg a 2010-es kormányváltás után kezdetben felesleges pénzkidobásnak tartotta az ellenzék ezt a kapcsolatteremtési formát, az utóbbi években több ízben is igyekeztek lemásolni. A Jobbik például 2016-ban „Valódi Nemzeti Konzultáció” néven postázott kérdőíveket a választóknak, mint fogalmaztak azért, hogy az oktatás, a korrupció és az egészségügy helyzetéről többoldalú egyeztetéseket folytassanak az országban, valamint felhívják az emberek figyelmét ezekre a problémákra. A párt akciója azonban érdektelenségbe fulladt, hónapokon keresztül be sem számoltak annak eredményéről, miközben a kormányoldal nemzeti konzultáció esetén gyakorlatilag hétről hétre közli, hogy hány kérdőív érkezett vissza. Azóta
a baloldali pártok több más hasonló kísérlete is kudarcot vallott, legutóbb például Karácsony Gergely konzultációját küldték vissza csupán pár tízezren a több mint 1,6 millió lakosú Budapesten. Mindez azt jelzi, hogy a kormánypártokkal szemben a baloldali pártok nem képesek olyan témákat napirendre tűzni, amelyek az embereket a mindennapjaikban foglalkoztatják.
A legújabb nemzeti konzultációt most hétfőn kezdték el postázni, ennek központi témája az új magyar gazdaságpolitika. A kérdőívet kitöltők dönthetnek arról, hogy Magyarország is támogassa-e azt a kereskedelmi háborút, amit az EU indított a keleti országok ellen, támogatják-e a multik rendszabályozását, a fiataloknak szánt munkáshitelt, a lakhatási támogatásokat, a 13. havi nyugdíj állandósítását, a családtámogatási rendszer bővítését, a béremelési programot, illetve hogy Magyarország ellenálljon-e Brüsszel büntetésének, amit azért szabtak ki hazánkra, mert nem volt hajlandó befogadni a bevándorlókat.
Ezek a mostani kormányzati célkitűzések ahhoz hasonlíthatók, mint amikor a 2008-2009-es gazdasági világválság és a 2010-es kormányváltás után új útra kellett terelni a magyar gazdaságot.
Most a 2020-as koronavírus-járvány és a 2022-ben kirobbant háború változtatta meg alapjaiban a világot körülöttünk, ehhez a megváltozott környezethez pedig ismét új gazdaságpolitika is kell. Ennek megfelelően a kormányfő az akkori időszakhoz hasonlóan most is új gazdaságpolitikát hirdetett, amelynek a neve a semleges magyar gazdaságpolitika.
A reakciók pedig ismét ugyanazok. Néztem a reakciókat például arra, amikor Orbán Viktor ennek az új gazdaságpolitikának a keretein belül bejelentette az egymillió forintos átlagbért célként, és rengetegen kinevették. Azonnal eszembe jutott a 2010-es kormányváltás utáni időszak. Akkor Orbán Viktor az egymillió új munkahelyet tűzte ki célul, és szintén rengetegen nevettek rajta, a balos közgazdászok lehetetlennek tartották. Ehhez képest sikerült elérni az egymillió új munkahelyet, és szerintem minden magyar bízik abban, hogy ez a mostani új célkitűzés is megvalósul.
Ehhez azonban kell a társadalmi támogatás is, ugyanis a 2010 utáni gazdaságpolitika alapjait is egy nemzeti konzultáció fektette le, amelynek keretében például arról is döntöttek a magyar emberek, hogy bevonják a multinacionális vállalatokat a közteherviselésbe.
Az elmúlt egy évtized gazdaságpolitikája az akkor lefektetett pilléreken áll, és a most induló nemzeti konzultáció ugyanezt a funkciót látja el. A családok támogatása, a munkáshitel, a lakhatási támogatások bővítése mind olyan intézkedések, amelyek egy polgári kormányzás elkerülhetetlen elemei.
Így a most lefektetett pillérek azontúl, hogy gazdaságpolitikai lépések, új lendületet adhatnak a nemzeti oldalnak: ismét vannak kitűzött célok, amelyekért együtt, közösen tudunk dolgozni és küzdeni. Ha pedig sikeresen elérjük ezeket a céljainkat, egész Magyarország gyarapodik és sikereket ér el.
