Hogyan jutottunk el idáig?

Az elmúlt négy évben a Biden-adminisztráció mérhetetlen károkat okozott Amerika nemzetközi megítélésében, a határok integritásában, a közbiztonság helyzetében, sőt a demokratikus intézmények tekintetében is. Ezen kérdésekben a demokraták azt feltételezték, hogy kizárhatják Trumpot és híveit az amerikai politikai életből. Miután módosítottak egy törvényt, lehetővé téve ezzel saját támogatóik számára a „könnyebb” voksolást, a Demokraták nyilván azt hitték, hogy következmények nélkül uralkodhatnak majd a tehetetlen amerikai nép felett.

Azonban világossá vált, hogy a Biden-adminisztrációnak nincs terve Amerika sikerének és jólétének megteremtésére, vagy az ország nemzetközi pozíciójának fenntartására. Bár a demokraták azt állították, hogy Trump destabilizáló erő a világban, a világ gyorsan változott, kezdve az oroszok ukrajnai inváziójával. Azóta mindenki megszenvedte a destabilizáció okozta magas árakat.

A választások előtt készült felmérések szerint az amerikaiak 75 százaléka úgy érezte, hogy az ország rossz úton halad. Mégis a győzelem érdekében Trumpnak az amerikai lakosság széles rétegeit kellett meggyőznie arról, hogy jobban járnának az ő kormányzásával. Felhívása végül a modern idők egyik legszélesebb politikai koalíciójának támogatását nyerte el. És bár Trumpot évek óta „rasszistának” bélyegzik, a latin ajkú férfiak többsége őrá szavazott, illetve a fekete szavazók körében is saját legjobb eredményét érte el (különösen a fekete férfiak­nál), annak ellenére, hogy egy színes bőrű nő ellen indult.
Harris csapata briliáns húzásként értékelte Tim Walz minnesotai kormányzó kiválasztását, amely Walz „népies” báját próbálta kiemelni (elfedve a baloldali politikus agresszív viselkedését). A választók azonban átláttak ezen a megtévesztésen, és a közép-nyugati államok, amelyek megszenvedték az ipar leépülését és az ezzel járó kilátástalanságot, végül Trumpra és ohiói származású alelnökjelöltjére, J. D. Vance-re voksoltak.

Az első Trump-adminisztráció megszenvedte a lojális hivatalnokok hiányát. Trump épp ekkor vette át a Republikánus Pártot, így kevesen álltak mellette, és hátbatámadásokkal, kiszivárogtatásokkal, a döntései végrehajtásának megtagadásával, valamint árulásokkal kellett szembenéznie. 2020-as választási veresége után számos csoport alakult azzal a céllal, hogy lehetséges új kormánytagokat képezzen és toborozzon a következő Trump-adminisztráció számára.

A Biden-adminisztráció sok átlagember számára azt az érzést keltette, hogy egy agresszív rezsim célpontjává váltak, amely meg akarja változtatni a mindennapi élet hagyományos jellegét. A Biden-adminisztráció woke-uralma alatt az LMBTQ-ideológia felemelkedett; a hagyományos életfelfogást valló családok kirekesztettnek érezhették magukat. A nagyvállalatok erőteljesen a woke-irányzat felé fordultak a nyarat egy soha véget nem érő „büszkeségmenetté” formálva, miközben furcsa dolgokat, például az amerikai elit intézményekben az eltérő személyes névmások (she/her) használatát szorgalmazták bizonyos esetekben férfiakra is.

A Biden-adminisztráció túlkapásai az amerikai seregben drámai módon visszavetették a toborzást. Sok konzervatív amerikai költözött el az olyan liberális államokból, mint Kalifornia, hogy jobb életet keressenek a stabil, virágzó államokban, például Texasban vagy Floridában. A Biden-adminisztráció liberális elitrétege teljesen elszakadt a hétköznapi emberek problémáitól.

 Emlékezzünk rá, hogy 2020-as kampánya során Biden (a Covid-korlátozások miatt) jórészt egy alagsori helyiségből üzent csak, Zoomon keresztül. A kampány alatt sem Harrisnek, sem Walznak nem sikerült megtalálnia a megfelelő hangot, míg Trump nagygyűléseinek helyszínei folyamatosan zsúfoltságig megteltek. Trump a merénylet és a merényletkísérlet ellenére is a fejébe vette: semmi nem állíthatja meg abban, hogy időt töltsön az emberek között.

Mit jelent Trump kormányzása az amerikai politikában és a nemzetközi színtéren?

Először is Trump megígérte, hogy megállítja az illegális bevándorlás hullámát, amely még Biden adminisztrációjának kezdetén indult el. A potenciális migránsok 2020 végén kezdtek az Egyesült Államokba szivárogni, mert tudták, hogy a Biden-adminisztráció lazábban kezeli a kérdést. Trump megígérte, hogy hazaküldi az illegális bevándorlókat. Hiszen illegálisan az Egyesült Államokban tartózkodni bűncselekmény. De valószínű, hogy a Trump-adminisztráció először azokat fogja kiutasítani, akik súlyos bűncselekményeket követtek el, például valamilyen bűnbandához tartoznak.

Másodszor Trump azt is megígérte, hogy javít a gazdasági helyzeten, különös figyelmet fordítva az amerikai ipar újjáépítésére. Ez kétségtelenül azt jelenti, hogy védelmet nyújtanak majd az amerikai gyártóknak, például az acélipari cégeknek. Bár egyesek gyanítják, hogy Amerika az Amerikai Erőd típusú protekcionista gondolkodásmódra fog áttérni, Trump valószínűleg új vámtarifákkal enyhíti majd a középosztálybeli amerikaiak jövedelemének adóterheit. Vélhetőleg enyhíti majd az amerikai vállalkozások körüli szabályozási környezetet is, miközben visszavágja a zöldpolitika agresszív kinövéseit.

Győzelmi beszédében Trump hangsúlyozta, hogy a háborúknak véget fog vetni, és kiépít egy védelemre és biztonságra összpontosító amerikai hadsereget. Ez az irányvonal az amerikai katonai kalandorpolitika elmúlt két évtizedre jellemző túlkapásainak visszavonását jelenti. Ukrajna kapcsán Trump megígérte, hogy még hivatalba lépése előtt lezárja a háborút. Bár a háborúval kapcsolatos tárgyalások kétségtelenül bonyolultabbak, az irányvonal, amit Trump követni kíván, egyértelmű.

Trump elnöksége alatt Európának jobban kell majd gondoskodnia saját szükségleteiről, különösen a biztonság terén. A Trump-adminisztráció figyelme az ázsiai–csendes-óceáni térség felé fog fordulni, ahol az utóbbi időszakban Amerika aggályait a Kínával fennálló kereskedelmi konfliktusok jelentették. Az, hogy az amerikai–kínai kereskedelmi konfliktus milyen hatással lesz Európára, még kérdés. Viszont ahhoz, hogy Európa hatékonyabban gondoskodjon saját katonai védelméről, erős gazdaságra van szüksége. A Nyugat által Oroszországra kivetett szankciók súlyosan megterhelték az európai gazdaságokat, megfosztva őket az olcsó energiaforrásoktól. Ezért Európa gazdasági helyreállítása kulcsfontosságú lesz.

Az elmúlt években erős szövetség alakult ki az amerikai és európai konzervatívok közt, miközben az európai liberálisok élesen bírálták Trumpot. Ezt tükrözik a német kormányhivatalnokok és az európai bürokraták nyilatkozatai is, akik már Trump megválasztása előtt is jelezték, hogy nem mellette állnak. Ez a megközelítés nem bizonyult bölcsnek. 

Összességében Trump a Nyugat számára kulcsfontosságú pillanatban léphet a Fehér Házba. A rossz döntések hosszú sorozatának következtében Európa elvesztette versenyképességét, Amerika túlvállalta magát katonai szempontból, a Nyugat egésze pedig kulturálisan meggyengült. Most itt a pillanat, hogy a Nyugat „újratervezzen”. Magyarország pedig egy erős szövetségessel Washingtonban kulcsszereplővé válhat egy józanabb, észszerűbb nyugati jövő kialakításában.

A szerző a Magyar Külügyi Intézet elnöke