Brüsszelnek Amerika visszainteget

Miközben az Európai Unió és az Egyesült Államok hasonló kulturális, politikai és gazdasági paraméterekkel rendelkeznek az Atlanti-óceán két partján, nem lehet tudni, hogy mit hoz a Trump-adminisztráció a vén kontinens ügyeire vonatkozóan. Ennek járunk röviden utána.

Török Zoltán közgazdász minap publikált dolgozatából kiderül: az Egyesült Államok gazdasági előnye minimum 250 éves. Bár az 1700-as évek végén vagy az 1800-as években készült statisztikák nyilvánvalóan más módszerek alapján készültek, mint a mostaniak,

ha az alapmutatót (vásárlóerő-paritáson számolt index) nézzük, az összehasonlítás az USA-ra és a nagy nyugat-európai országokra (Franciaország, Németország, Olaszország) vonatkozóan ötvenszázalékos GDP-előnyt mutat ki – az Egyesült Államok irányába.

Ha pedig kivesszük a kimutatásból az első és a második világháború negatív gazdasági hatásait, akkor az előny hatvanszázalékos! Ez a historikus összevetés az 1820 és 2010 közötti időszakra vonatkozik, de a kontúrja világos.

Amennyiben a modern találmányokra, technikai és technológiai újdonságokra gondolunk, azok feltalálása, valamint termékké fejlesztése is többnyire az Egyesült Államokhoz köthető. Gondolhatunk a személygépkocsik sorozatgyártására, a mozgólépcsőre, a repülőgépre, az internetre, a személyi számítógépre, az okostelefonra. Sőt ide sorolhatók a világban leginkább elterjedt Covid-oltások is.

Az amerikai gazdaság legnagyobb előnyei: a versenyképesség, a flexibilitás, a rugalmas munkaerőpiac, valamint az elképesztően gyors döntéshozatal. Apropó: gondoljunk csak az új amerikai elnök, Donald Trump frissében meghozott intézkedéseire.

Visszatérve még a gazdaságtörténetre, a két gazdasági térség növekedési dinamikája közötti különbség gyakorlatilag ritkán fordult Európa javára. Ha az említett korszakot nézzük a Raiffeisen Bank vezető elemzőjének kimutatásából, az 1920–1930 közötti évtizedben, majd pedig az 1950-es, az 1960-as, valamint kisebb mértékben az 1970-es években tudott a német–francia–olasz hármas gyorsabb növekedést produkálni, mint az Egyesült Államok.

Hogyan jövünk mi a képbe?

2024 második felében Magyarország adta az Európai Unió soros elnökségét, ami abból a szempontból fontos, hogy nálunk fogadták el az úgynevezett budapesti nyilatkozatot. A dokumentum konkrét intézkedéseket fogalmaz meg a versenyképesség javítása terén.

Ennek hátterében a Mario Draghi által bemutatott anyag áll, amelyben az Európai Központi Bank egykori vezetője az EU gazdaságának versenyképességi problémáit foglalta össze. Különösen a technológiai területen hatalmas a lemaradás. A sors fintora: az európai országok az amerikai technológia gyors és hatékony átvételével, valamint annak továbbfejlesztésével voltak képesek megőrizni és növelni a jólétüket az elmúlt ötven-hatvan évben. A status quo jelenleg az, hogy az Egyesült Államok gazdasága innovatívabb és dinamikusabb, mint az európai. Így nincs meglepő abban, hogy az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson mért GDP az Egyesült Államokban nagyjából másfélszerese az európainak.

Nagy kérdés, hogy mi várható az EU és az USA közötti relációkban. Olyan szoros együttműködés, mint amit a két fél tervezett a 2010-es évek elején, aligha. Akkoriban az volt a cél, hogy transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodást kössenek egymással. Az egyezménnyel egyfajta gazdasági NATO jött volna létre, ám végül ettől elálltak a felek.

Ezzel szemben beiktatása óta

Trump megismételte, hogy vámokat vet ki az Egyesült Államokba érkező uniós árukra, mert szerinte ez az egyetlen módja a méltányosságnak. Ugyanakkor egy kiszivárgott javaslattervezet szerint a kereskedelempolitikai lépésekben körültekintő lehet az új kormányzat, és még a pénzpiacokat is bizakodással töltötte el, hogy az anyag Európával szemben nem említ azonnali intézkedéseket.

Közben a svájci Davosban megrendezett világgazdasági fórumon a legfelsőbb szintű uniós vezetők az együttműködés szükségességét hangoztatták. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nagy változásokat jósolt a világ kereskedelmében és termelésében, amihez az EU-nak is alkalmazkodnia kell. Az elnök szerint míg 25 évvel ezelőtt a nemzetközi együttműködésnek köszönhetően sorra dőltek meg a rekordok, mára mindez sérülékenyebbé és töredezettebbé vált a politikai változások miatt. A tét nem kicsi, például az európai vállalatok az Egyesült Államokban 3,5 millió amerikait foglalkoztatnak. Rengeteg amerikai munkahely közvetlenül az Európával folytatott kereskedelemtől függ. Az Atlanti-óceán mindkét oldalán teljes ellátási láncok húzódnak, s a külföldön lévő amerikai vagyon kétharmada Európában van.

Az EU és az USA közötti kereskedelem volumene a globális kereskedelem harminc százalékát teszi ki. S idetartozik az is, hogy az új elnök révén a NATO növelni fogja a védelmi kiadásokat, és a fegyvergyártást is felpörgetik. Akárhogyan is alakul,

az európai gazdaságok sorsa erősen összefonódott az Egyesült Államokéval a múltban. Valószínűleg ez a kapcsolat a jövőben sem lesz minőségileg más. Tehát azok az európai országok, szektorok, vállalatok tudnak sikeresek lenni, amelyek a technológiai újdonságokat – amelyek leginkább az Egyesült Államokból érkeznek továbbra is – a legkorábban és leghatékonyabb formában tudják alkalmazni.

A végkövetkeztetés nem lehet más, mint az, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió stratégiai szövetségesek, így nagyon fontos, hogy geopolitikai és gazdasági szempontból is együttműködjenek. Egyelőre azonban azt látjuk, hogy az Egyesült Államok – enyhén szólva – csak visszainteget Brüsszelnek.

A szerző a Világgazdaság vezető elemzője