Nézzük a másik fontos mutatót, amely leegyszerűsítve az általános gazdasági fejlettséget érzékelteti. Közgazdásznyelven ezt hívják vásárlóerő-paritáson számított, egy főre jutó GDP-nek. Azaz a gazdasági teljesítmény átlagát osszuk vissza. Nos, ebből a megközelítésből 2023-ban (még tavalyi adat nincs) az EU-hivatal kimutatása szerint a közösség 75,4 százalékát produkálta Magyarország. A szóban forgó adattal az exszocialista blokkból megelőzzük Szlovákiát, Lettországot, Szlovákiát és Horvátországot, a régi uniós tagállamok közül pedig Görögországot. 

Közben eladósodtunk, ugye? Ez a felvetés is jogos. Kétségtelen, hogy az államadósság nőtt, itt azonban ugyancsak a magyar rátát kell összevetni az EU átlagával. A GDP-arányos hazai mutató 76 százalékos lehetett tavaly. Ám ezzel a számmal sem kell a szamárpadba ülnünk. Tudniillik az államadósság GDP-hez viszonyított aránya az euróövezetben 88 százalékos volt, az EU egészében pedig 81-82 százalékos. Elrettentő példaként álljanak itt a negatív csúcson lévő tagállamok: Görögországban 159,8 százalék, Olaszországban 137,7 százalék, Franciaországban 110,8 százalék, Spanyolországban 108,9 százalék, Belgiumban 108,2 százalék és Portugáliában 100,4 százalék volt az adósságráta. Egyébiránt az uniós határérték a 60 százalékos szint.

Lényeges szempont még az is, hogy miként is alakul az egy főre jutó jövedelem is. Vagyis mekkora az az összeg, amely adózás után a miénk, beleértve a szociális támogatásokat is. Nem kell a fejünket ebben a vonatkozásban sem lehajtanunk, tudniillik az észteket, a románokat, a horvátokat, a görögöket, a szlovákokat és a letteket is leköröztük a legutóbbi uniós statisztika szerint.

Hogyan állunk ezzel a keleti nyitással, kiléptünk közben az európai gazdaságból? Alapvető mutató ez is, nézzük! 

Kivitelünk 80 százaléka az eurózónába áramlik, a fennmaradó húsz százalékból tíz a nem eurózóna, de EU-tagországokba, míg a fennmaradó ugyancsak tíz százalék exportunk felvevőhelyei más piacok. A keleti nyitás opcionális lehetőség, de az arányok gyorsan nem változnak.

Végezetül érdemes kitérni a ténylegesen „mért” szegénységi helyzetre. Az uniós módszertan alapján számított metodika szerint míg 2010-ben majdnem minden harmadik honfitársunk élt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának fenyegetésében, addig 2023-ban nagyjából minden ötödik, ez nem éri el a húsz százalékot, a korábbi 32-35 százalékos, 2010-es értékhez viszonyítva. Az uniós átlag magasabb, nagyjából a középmezőny alján lehetünk, a közép- és hosszú távú trendet nézve a helyzet bizakodásra ad okot. A képlet világos: a devizahitelek megszüntetése, a rezsicsökkentés és a korábban hihetetlennek tűnő mértékű foglalkoztatásbővülés, valamint a keresetek, nyugdíjak és egyéb reálértékének jelentős növekedése, illetve számos természetbeni támogatás a honfitársaink millióit, köztük nagyon sok gyermeket hozott ki a szegénység fenyegetéséből.

Summa summarum: a szegénység mérésére számos módszer létezik, s mindig lehet találni olyan mutatót, amivel azokat tudják riogatni, akik nem bennfentesek e témában. Éppen ezért érdemes utánajárni.

A szerző a Világgazdaság vezető elemzője