Ül a rémokos megmondóember a bekamerázott kocsijában, és tartalmat állít elő. Sunyin utalgat arra, hogy nem kedvelik őt túlságosan a kormánypárti internetezők, most mégis őket kívánja megszólítani. Egyetlen kérdése van, ugyan árulnák már el ezek a birkák, ha valóban minden rendben van a magyar gazdaságban, és az idei év olyan fantasztikus lesz, akkor miért olcsóbb a környező országokban legalább egy százassal az üzemanyag. Érzi, hogy most nagyon odatette magát, kimondta a tutit, gurgulázva röhög saját nagyszerűségétől elalélva.
Várja a választ. Rádiót az ilyenek nem hallgatnak, az nekik ócska propaganda, így nem jut el hozzá az sem, amikor a miniszterelnök kijelenti: ami a magyar benzinkutakon történik, az felháborító vagy inkább vérlázító. De akkor sem érdekelné túlságosan, mit mond a kormányfő, ha áttörnék véleménybuborékának nyálkás falát a valóság hírei, hiszen célja éppen az, hogy rávilágítson faék egyszerűségű gondolkodásának világmegváltó végtermékére, a megcáfolhatatlan igazságra: a drasztikusan emelkedő üzemanyagárakért is a kormány, sőt maga Orbán a hibás.
Mivel hazánkban százezrek hajlamosak átvenni a szellemi restségnek imént megismert módszertanát, amikor rossz közérzetükre magyarázatot keresnek, érdemes megvizsgálni tényszerűen, milyen folyamatok vezettek el a közelmúltban a benzin és a gázolaj árának durva drágulásához. De mielőtt a nagyobb, világpolitikai összefüggésekre rávilágítanánk, tegyük helyre megmondóemberünket, aki akkor is hazudik, amikor kérdez. Ugyanis a magyar üzemanyagárak már régóta a környező országok átlagáraihoz igazodnak. Van olyan szomszédunk tehát, ahol olcsóbb, és van olyan, ahol drágább a benzin. Ez az átlag az elmúlt héten hatszázharminchét forint körül mozgott. Legutóbb hatszáznegyvenért tankoltam, az intézkedés tehát hatásos. Sajnos ez nem változtat azon a tényen, hogy az egész régiót sújtja a meglódult drágulás. De az ostoba hergelés sem oldja meg a problémát. Azt ugyanis olyan döntések okozták, amelyekkel három éve küzdünk, de sajnos még a napokban is sikerült újabbakat a nyakunkba sózni.
A probléma gyökere a nyolcvan dollár fölötti olajárban keresendő, ami egy hónapja még hetven dollár körül mozgott. Az emelkedés egyértelmű oka, hogy a Biden-adminisztráció a működésének utolsó napjaiban még szankciókat vezetett be az orosz olajat szállító árnyékflottára és a hajóbiztosítást végző cégekre.
A régiónak nem tesz jót az sem, hogy az ukránok, miután elzárták a gázcsapokat, hasonló lépéssel fenyegetik a vezetékes olajszállítást is, ami hazánkra nézve beláthatatlan következményekkel járna. A szaktárca közleményt adott ki a hétvégén, amelyben aláhúzta: a szankciók következményeként Kínának és Indiának mint a világ legnagyobb olajimportáló államainak több nyersolajat kell más, távolabbi forrásokból beszerezniük, és ez tovább növeli a nyersanyagárakat és a szállítási költségeket. Az orosz–ukrán háború következményeként január elején leállt a Barátság kőolajvezeték és a Török Áramlat biztonsága is veszélybe került. Ráadásul az amerikai szankciók súlyos károkat okoznak a szerbiai olajipari vállalatnak, jelentősen csökkentve a rendelkezésre álló üzemanyag mennyiségét, tovább emelve a régiós árakat.
Sajnos ezen a területen is érvényes a gazdaságpolitika legellenszenvesebb fogalma, a kitettség. Magyarországon az üzemanyagok harminc százaléka importból származik, így a piaci folyamatok azonnal hatással vannak az üzemanyagok árára. Ezért a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy stabilizálja a magyar árakat, és azokat a régiós átlag alatt tartsa. Minden más, ami ezzel kapcsolatban ömlik ránk a szennycsatornák hordalékaként, az politikailag motivált hangulatkeltés, szándékos hergelés. Magyar Péter is hazudik, amikor az adóemelést teszi felelőssé a magas árakért, sőt azt állítja, Orbán Viktor emelte meg az adókat, nem Brüsszel. Holott teljesen egyértelmű, hogy a jövedéki adó mértékének meghatározásánál szigorú uniós szabályokat kell betartani minden tagállamnak. Úgyhogy higgadtság, kedves kormánybuktató káoszhuszárok! Ezen a terepen súlyos károkat okoz a beszűkült gondolkodásból fakadó agyatlan hőbörgés.
Érdemes a most tapasztalt negatív változásokat átfogóbb energiapolitikai összefüggéseiben is megvizsgálni. Régóta hangoztatott tény, hogy a magánpénzbirodalom proxiháborújának Ukrajnában az a tényleges célja, hogy véglegesen leválassza Európát az olcsó orosz energiahordozókról és nyersanyagokról. Ennek szimbolikus nagyjelenete volt az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantása. A folyamat ma ott tart, hogy megszűnt Ukrajnán keresztül a gáztranzit, és ma már az olcsóbb, sokkal környezetbarátabb vezetékes szállítást kiváltó tankerek és LNG-hajók használatát is szankcionálják. Vagyis még cifrább hazugságokra és álságos megoldások keresésére kényszerítik a kereskedőket, amivel még tovább drágítják az energiát. Világosan bebizonyosodott ugyanis a háború elmúlt három évében, hogy Európa csak azon az áron tud lemondani az orosz energiahordozókról, ha minimum négyszeresére nőnek az árak a kontinensen mondjuk az amerikai árszínvonalhoz képest. Ez pedig az európai gazdaság versenyképességének felszámolásához vezet.
Látva a napi történéseket, nincs kétség afelől, hogy ez is a végső cél.
Németország már megrendült, Franciaországból is vészjósló hírek érkeznek, s ha a két legnagyobb gazdaság összeroppan, akkor az végzetes hatással lesz mindenkire a kontinensen. Nem véletlen, hogy Magyarország a versenyképességi paktumra helyezte a legnagyobb hangsúlyt az unió soros elnökeként, de az sem véletlen, hogy a demens vénembert dróton rángató magán-pénzbirodalom háttérbe húzódó döntnökei ezen a területen rúgtak belénk még egy hatalmasat az utolsó pillanatokban.
A háborús uszítók szándéka tehát világos. Minél tovább tart az öldöklés, annál tovább lehet azt az álságos gondolatmenetet ráerőltetni a világra, hogy a szegény ukránokra támadó gaz agresszor Putyin Oroszországával tisztességes ember nem köt semmilyen üzletet, energiahordozóinak megvásárlásával nem finanszírozzuk hódító háborúját. Csakhogy van két aprónak nem nevezhető probléma ezzel a megközelítéssel. A szankciók bevezetése óta jelentős mértékben megnőtt az Európába érkező, átcímkézett, a világtengereken megjáratott, de mindenképpen orosz eredetű energiahordozók mennyisége.
Európa egyszerűen működésképtelen orosz gáz és kőolaj nélkül. A Biden-adminisztráció utolsó bosszúintézkedése még jobban megnehezíti a kerülőutakon hajózók életét, de ne legyen kétségünk, megtalálják a módját, hogyan játsszák ki ezeket az eszement szankciókat is.
A másik tény, ami lerántja a leplet a Nyugat hozzáállásának álságos voltáról, hogy a legjobban a magán-pénzbirodalom energiacégeinek és az azokat finanszírozó bankoknak a tulajdonosai járnak jól az oroszok vegzálásával. Valakinek ugyanis pótolnia kell a kieső energiamennyiséget. Vállalkoztak is erre a feladatra a nagy LNG-flották és tankerhajók üzemeltetői, és egyáltalán nem baráti áron, de a segítségére siettek a megszorult szövetséges országoknak. A jóemberkedés következménye, hogy több gyárát is bezárja a Volkswagen-csoport, a BASF és még számtalan kisebb cég, a német kormánykoalíció szétesett, és ki tudja, milyen jövőt ígérnek az előre hozott választások Németországban. És akkor még Európa többi országáról nem is beszéltünk.
A világ a harmadik világháború kitörésétől retteg, és ebben óriási felelőssége van az önsorsrontó, önfeladó politikát folytató, korrupt, idegen érdekeket szolgáló európai vezetőknek. A legjobb az lenne, ha azonnal távoznának a közéletből, de mivel ez nem várható, azoknak kell minden politikai támogatást megadni, akik demokratikus választásokon el tudják őket zavarni minden országban. Erre ad reményt Trump elnök hivatalba lépése és a patrióták szövetségének megerősödése az Európai Parlamentben. Sürgősen vissza kell állítani Európa energiabiztonságát. Ráadásul geográfiai, fizikai, nem pedig ideológiai alapon. Akkor kifizethető lesz a benzin Magyarországon is mindenkinek. Az sem baj, ha az interneten fröcsögő Orbán-fóbiás ezt nem érti. Neki is jobb lesz, vidámabban panaszkodhat majd.
