Ül a rémokos megmondóember a bekamerázott kocsijában, és tartalmat állít elő. Sunyin utalgat arra, hogy nem kedvelik őt túlságosan a kormánypárti internetezők, most mégis őket kívánja megszólítani. Egyetlen kérdése van, ugyan árulnák már el ezek a birkák, ha valóban minden rendben van a magyar gazdaságban, és az idei év olyan fantasztikus lesz, akkor miért olcsóbb a környező országokban legalább egy százassal az üzemanyag. Érzi, hogy most nagyon odatette magát, kimondta a tutit, gurgulázva röhög saját nagyszerűségétől elalélva.
Várja a választ. Rádiót az ilyenek nem hallgatnak, az nekik ócska propaganda, így nem jut el hozzá az sem, amikor a miniszterelnök kijelenti: ami a magyar benzinkutakon történik, az felháborító vagy inkább vérlázító. De akkor sem érdekelné túlságosan, mit mond a kormányfő, ha áttörnék véleménybuborékának nyálkás falát a valóság hírei, hiszen célja éppen az, hogy rávilágítson faék egyszerűségű gondolkodásának világmegváltó végtermékére, a megcáfolhatatlan igazságra: a drasztikusan emelkedő üzemanyagárakért is a kormány, sőt maga Orbán a hibás.
Mivel hazánkban százezrek hajlamosak átvenni a szellemi restségnek imént megismert módszertanát, amikor rossz közérzetükre magyarázatot keresnek, érdemes megvizsgálni tényszerűen, milyen folyamatok vezettek el a közelmúltban a benzin és a gázolaj árának durva drágulásához. De mielőtt a nagyobb, világpolitikai összefüggésekre rávilágítanánk, tegyük helyre megmondóemberünket, aki akkor is hazudik, amikor kérdez. Ugyanis a magyar üzemanyagárak már régóta a környező országok átlagáraihoz igazodnak. Van olyan szomszédunk tehát, ahol olcsóbb, és van olyan, ahol drágább a benzin. Ez az átlag az elmúlt héten hatszázharminchét forint körül mozgott. Legutóbb hatszáznegyvenért tankoltam, az intézkedés tehát hatásos. Sajnos ez nem változtat azon a tényen, hogy az egész régiót sújtja a meglódult drágulás. De az ostoba hergelés sem oldja meg a problémát. Azt ugyanis olyan döntések okozták, amelyekkel három éve küzdünk, de sajnos még a napokban is sikerült újabbakat a nyakunkba sózni.
A probléma gyökere a nyolcvan dollár fölötti olajárban keresendő, ami egy hónapja még hetven dollár körül mozgott. Az emelkedés egyértelmű oka, hogy a Biden-adminisztráció a működésének utolsó napjaiban még szankciókat vezetett be az orosz olajat szállító árnyékflottára és a hajóbiztosítást végző cégekre.
A régiónak nem tesz jót az sem, hogy az ukránok, miután elzárták a gázcsapokat, hasonló lépéssel fenyegetik a vezetékes olajszállítást is, ami hazánkra nézve beláthatatlan következményekkel járna. A szaktárca közleményt adott ki a hétvégén, amelyben aláhúzta: a szankciók következményeként Kínának és Indiának mint a világ legnagyobb olajimportáló államainak több nyersolajat kell más, távolabbi forrásokból beszerezniük, és ez tovább növeli a nyersanyagárakat és a szállítási költségeket. Az orosz–ukrán háború következményeként január elején leállt a Barátság kőolajvezeték és a Török Áramlat biztonsága is veszélybe került. Ráadásul az amerikai szankciók súlyos károkat okoznak a szerbiai olajipari vállalatnak, jelentősen csökkentve a rendelkezésre álló üzemanyag mennyiségét, tovább emelve a régiós árakat.