Azonban azt is reálisan látnunk kell, hogy jelen pillanatban jelentős akadályok tornyosulnak még a békekötés előtt. 

S teszi mindezt azzal a céllal – ami immáron a nevetség tárgyát képezi –, hogy Ukrajna még megnyerheti ezt a háborút, de legalábbis olyan harci helyzetbe kerülhet, amely alapján neki nagyon előnyös békekötésre kerülhet sor. A kormányzása utolsó napjaiban is óriási felajánlást tettek Ukrajnának, egészen 2027-ig szólót…

Dimitrij Peszkov orosz szóvivő még december 30-án kijelentette, hogy ilyen körülmények között nincs esély a háború befejezésére. Nem szabad elfelejteni – mondta –, hogy az ukrán elnök még 2022 őszén rendeletet írt alá, amely megtiltotta az ukrán kormánynak, hogy bármilyen tárgyalásokat folytasson az orosz vezetéssel a békéről. Ez a rendelet a mai napig érvényben van. Igaz, most már Ukrajna is hajlik arra, hogy valamilyen szinten béketárgyalások kezdődjenek, de az elvárásaik az oroszok számára teljesen irreálisak.

Egyfelől kulcskérdés az oroszoknak, hogy Ukrajna nem lehet soha NATO-tag, miközben ez az ukránok számára mintegy alapfeltétel – az uniós tagság elérése mellett. Másfelől Ukrajna azt szeretné, hogy Oroszország vonuljon ki mind a Krímből – ez a legirreálisabb elvárás –, továbbá Donyeckből, Luganszkból, Herszonból és Zaporizzsjából is. Tehát az ukránok abból indulnak ki, mintha nem is történt volna semmi a frontokon az elmúlt három évben, miközben az oroszok nyilvánvalóan ragaszkodnak az orosz többségű területekhez. Lássuk be tárgyilagosan: ha béketárgyalásokra kerül sor, akkor egyszerűen lehetetlen nem figyelembe venni a frontokon kialakult erőállapotokat és pozíciókat.

Viszont mégis felmerülnek alapvető kérdések: vajon Trump milyen feltételeket tud felkínálni az oroszoknak, úgy, hogy közben az megfeleljen az ukránoknak is? Azt hiszem, hogy csak egyetlen esetben van reális tárgyalási esély: ha Trump képes Zelenszkij megregulázására, egy sokkal józanabb politikai és tárgyalási pozíció felvételére és rávenni az ukrán elnököt a NATO-tagságról való lemondásra. Ez kulcskérdés, de mivel Zelenszkij sok tekintetben csak egy bábfigura az amerikaiak kezében, ezért van rá esély. 

Ugyanakkor az is igaz, hogy már a tűzszünet is problémába ütközik: mindkét fél – oroszok és ukránok – attól tartanak, hogy egy többhetes tűzszünet csak arról szól, hogy addig a másik fél újra fel tudja magát készíteni a következő, esetleg döntő összecsapásokra. Ennek feltételezésére mindkét félnek lehet oka, de különösen az oroszoknak, hiszen a 2014–2015-ös minszki megállapodásokkal kapcsolatban Angela Merkel és Francois Hollande akkori francia elnök is beismerték, hogy tulajdonképpen ezzel az volt az igazi céljuk, hogy a már tervbe vett – főként az amerikaiak által tervbe vett – háborúra legyen idejük felkészíteni az ukrán felet. Ez ma már tényként kezelendő, érthető tehát, ha az oroszok némileg szkeptikusak ebben az ügyben. Persze az ukránoknak is joguk van hasonló szkepszis megfogalmazásához.

Nem árt nem megfeledkeznünk arról sem, hogy Donald Trump is amerikai, aki az amerikai fölény hirdetője, akárcsak elődei. Ez az amerikai politikai kultúra sarokköve, ettől még Trump sem tágíthat, szerintem nem is akar. Mire célzok? Arra, hogy egy, az oroszok túlzott területi, harcászati és geopolitikai sikereivel véget érő békekötést már csak azért sem fogadhat el, mert az azt jelentené, hogy az „ősellenség” oroszoknak engedett a béke érdekében. Ebből a történelmileg determinált zsákutcából Trump csak úgy jöhet ki, ha előtérbe tolja az európaiakat, az uniót, a brüsszeli elitet, és azt mondja, hogy ez nem a mi, hanem a ti háborútok, tehát nektek kell dönteni arról, folytatjátok-e a harcot az oroszokkal vagy pedig valamilyen békét próbáltok kötni velük. Minderre – és ezt jól tudja Trump – óriási szüksége van, lenne Európának és az uniónak, mert a gazdasági hanyatlás állapotában van, s ha utóbbi folytatja a háborút Oroszországgal, Putyinnal, akkor geopolitikai és világpolitikai szempontból végül teljesen jelentéktelen tényezővé válik.

Végül szeretném felhívni a figyelmet arra, ami a magyar közvéleményben egyáltalán nem kerül előtérbe, holott nekünk is nagyon fontos dologról van szó az új elnök kapcsán. Donald Trump ugyanis nem pusztán és kizárólag azért fontos számunkra, mert ő lesz az orosz–ukrán háború befejezője, másfelől a migrációval szembeni fellépés fontos embere. 

Ezek többek között: a Covid-járvánnyal, de főleg az mRNS-vakcinák egészségre káros következményeivel való foglalkozás, a globális felmelegedés valós okainak feltárása és a méregzöld őrült ideológia elleni fellépés, a digitális pénz és a készpénz kérdése, a bigtech cégek elleni fellépés a szólásszabadság érdekében, az ENSZ, de főleg ezen belül a WHO szerepének tisztázása (már belengette, hogy kilép a WHO-ból), a mezőgazdaság védelme, valamint a globális háttérhatalomhoz való viszony kérdése, a mélyállam elleni fellépés, illetve a globális elithez való viszonyának alakulása-alakítása – hogy csak néhányat említsek a globális ügyek közül, amelyek éppen Donald Trump szintjén jelennek meg leginkább. Vagy például vajon valóban feltárja-e a Kennedy elleni 1963-as merénylet aktáit a nyilvánosság előtt, vagy ez még neki is veszélyes, annak ellenére is, hogy Robert Kennedy Jr. a kormányának a tagja?

Nyitott kérdések ezek egyelőre, de azt végképp nem értem, hogy Trump elnökségének ezen oldalával miért nem foglalkozik a magyar média és nyilvánosság, de még a politika sem igazán. Holott bizonyos vagyok benne, hogy a globális ügyek legalább annyira érintenek bennünket, mint a fent tárgyalt orosz–ukrán vagy izraeli–palesztin–iráni háború. 

Azonban Trump még mindig a világ egyik legnagyobb hatalmának vezetője, így neki egyszerre kell hazai, regionális, geo- és világpolitikai, valamint globális kérdésekkel foglalkoznia, egészen a kriptovaluták szerepéig (még ez utóbbi is érint bennünket).

Azt kérem tehát a magyar közvéleménytől és a politika szereplőitől, hogy ne csak lokálisan nézzük Trump szerepét az USA élén!

És legyen véleményünk akkor, amikor mondjuk kilép a WHO-ból, bíróság elé állítja azokat, akik hazudtak az embereknek az mRNS-vakcina tökéletes hatásáról (a mellékhatások eltitkolásával), amikor fellép a bigtech és bighealth cégek (Pfizer, Moderna, Astra stb.) ellen, amikor feltárja a globális elit – például a WEF – viselt dolgait. És még sorolhatnám. A hallgatás a globális ügyekben nem jó. Mert a magyar közvéleménynek tudnia kell, mi a véleménye mértékadó személyeknek ezekről a kérdésekről. Kövér László ebben már többször példát mutatott!