Szokatlanul őszinte kijelentést tett Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, mikor is a Financial Times a magyarországi helyzet körbejárása után meg tudta szólaltatni. A gazdasági csúcsminiszter elismerte a tekintélyes üzleti lapnak, hogy a központi költségvetésben nem tudják befoltozni az elmaradó európai uniós források után maradt lyukat.
„Nem lehet csak úgy kijelenteni, hogy akarunk egy vadonatúj kórházat, ahhoz pénz is kell” – mondta Nagy Márton a brit gazdasági újságnak. „Előbb a gazdaságot kell rendbe tenni, éveken át botladoztunk egyik válságból a másikba. Covid, energiaválság, háború, most a meggyengült német gazdaság. Mind tudjuk, hogy hiányoznak a kasszából az adóbevételek, így ezeket újra kell teremtenünk” – jelentette ki a miniszter. Annak rendje és módja szerint be is indult a magyarázkodás az ellenzéki térfélen, miszerint „Nagy álláspontja azért nagyon érdekes, mert a gazdaságot ezek szerint 14 év Fidesz-kormányzás után kell majd rendbe raknia – Nagy Márton reményei szerint – ugyanannak a Fidesznek.”
Helyre kell tenni a dolgokat! Ugyanis a nemzetgazdasági miniszter nem az Orbán-kormány(ok) mögött hátrahagyott 14 esztendőt „kukázta le”, hanem az elmúlt években bekövetkezett helyzetről, a kilábalás lehetőségeiről beszélt. A fentebb említett komponenseket – Covid, energiaválság, háború, most a meggyengült német gazdaság – érdemes szem előtt tartani. Például a Covid okozta válság mindenkit padlóra küldött, csakúgy, mint az energiaválság is. Míg előbbire mintegy száz év óta nem volt példa, mármint egy világot „leuraló” járványra, addig utóbbi negatív hatásait a kontinens máig érzi.
Az orosz–ukrán háborúra adott uniós válaszok, például a szankciók nem pusztán az energia árát drágították meg, hanem új struktúrákra is át kellett térnie Európának. Leegyszerűsítve: évtizedeken át a német versenyképesség alaptényezője volt az olcsó orosz energia, melyet egyik napról a másikra kellett átváltani más opcióra Európa legnagyobb gazdaságának. Az ebből fakadó helyzet közismert: Németország veszített versenyképességéből, csökkent a kibocsátási értéke a gazdaságának. Ráadásul a közismerten legexportképesebb német termék, az autó (Das Auto) veszített fényerejéből, miután a világ kezd átállni a trendire, vagyis az elektromobilitásra, a kínai piac pedig Európa számára kezd elveszni, újabb problémák elé nézünk.
De egy kicsit ragadjunk le a németeknél. Annál is inkább, mert hamarosan választások lesznek a vén kontinens legnagyobb gazdasági potenciáljával bíró gazdaságában.
Ami biztos, hogy Németországnak hatalmas szüksége van arra, hogy több pénzt mozgósítson, és fejlesztő államként lépjen fel, a gazdasági versenyképességét pedig rendbe hozza. Ehhez pénz kell.
A jelek szerint Németország felismerte, hogy költeni kell, magasabb hiányszámmal is lehet működni, és enyhülhet a konzervatív német fiskális politika. Miután Németország nagy gazdaság, sok pénzük van, ennek jelentős hatása van az egész unióra és Magyarországra is.
A magyar gazdaságnak ez egyértelműen azt jelenti, hogy sokkal több pénz megy a német járműiparba, az versenyképesebb lesz, és ez a magyar gazdaságnak is kedvező fejlemény. Ugyanakkor a német belpolitikai helyzetnek a rövid távú magyar exportkilátásokra is pozitív hatása lehet. A kérdés, hogy Németországban mi fog most történni az új kormány alatt, és milyen fiskális szabályokat fogadnak el. Várhatóan bővülni fog a mozgástér, bár az egyelőre bizonytalan, hogy mennyivel és milyen irányba. Közben továbbra sem áll rendelkezésre olcsó energia Németországban, míg Franciaországban igen, az atomerőművekből. A franciák tizedannyi áron tudnak előállítani energiát, mint amennyiért a piacon lehet szerezni.
Vagyis a következő lépés Németországnak az energiapolitikája rendbe tétele lesz. Ha ez megvan, akkor van esélye annak, hogy az európai versenyképesség helyreálljon.
Tapsolni sajnos nem tudunk: a legfrissebb előrejelzések alapján az euróövezet gazdasági növekedése 2025-ben lassabb lesz a korábban vártnál a Bloomberg felmérése szerint, csupán egyszázalékos bővülésre számítanak a szakértők. Bár a gazdaság enyhe fellendülést mutat 2024-hez képest, Németország és Franciaország kilátásai tovább romlottak, miközben Spanyolország várhatóan jobban teljesít. Üröm az örömben, hogy a szóban forgó prognózis ugyan némi javulást mutat a 2024-es 0,8 százalékos növekedéshez képest, de a 2026-ra vonatkozó kilátásokat is visszafogták 1,4 százalékról 1,2 százalékra.
Sajnos Németországban, amely továbbra is küzd a gyártási szektor hosszan tartó válságával, mindössze 0,4 százalékos növekedést várnak 2025-re. Mindez Magyarország számára is rossz előjel, mivel a két állam kereskedelmi kapcsolatai erősek, így átgyűrűzik a német válság hatása. Franciaország esetében szintén lefelé módosították az előrejelzéseket a politikai patthelyzet miatt. Az Európai Központi Bank tavaly decemberi kamatcsökkentésével szintén mérsékelte gazdasági kilátásait, azonban továbbra is arra számít, hogy a háztartások költekezése hajthatja a fellendülést a növekvő jövedelmek és a két százalékos inflációs cél stabilizálódása révén.
Az, hogy válságról válságra bukdácsolunk, nem a magyar kormány gazdaságpolitikájának a következménye. Ha úgy tetszik, az elmúlt fél évtized adottsága.
Ezzel együtt a kormány továbbra is elkötelezett abban, a tavalyi négy és fél százalékos hiány után három százalékot érjen 2025-ben. Miközben a német politikai váltásból nem következik, hogy a magyar kormánynak enyhébb költségvetési politikát kellene folytatnia, viszont a hiány tartása várhatóan könnyebb lesz a magasabb adóbevételek miatt. Valószínűleg a 2025-ös év lesz az, amikor is nem bukdácsolni fogunk, hanem előrelépünk: a félszázalékos növekedésből a háromszázalékos bővülésre.
A szerző a Világgazdaság vezető elemzője
