Szájkaratéban világbajnok a Hezbollah is. A libanoni síita milícia vezérét, Haszán Naszrallahot Bejrútban likvidálták. Az izraeli hadsereg hetek alatt kisöpörte őket a határ menti övezetből. Új kormány alakult, ebből a politikai szárnyuk kiszorult. Még Bassár al-Aszad szíriai elnök is megbukott a szervezet összeomlása miatt. A Hezbollah egyik magas rangú tisztségviselője erre azt nyilatkozta: „Erősebbek vagyunk, mint valaha.”

Hosszan lehetne folytatni a sort. Akár értékelhetnénk a hangzatos kijelentéseket a rendíthetetlen kitartás vagy a bátorság jelképeként is – ha nem civilek háta mögé bújnának. Csakhogy a Hamász nyíltan és büszkén mások életével kufárkodik. 

Legyinthetnénk, hogy ez csak „kommunikáció”, nyilván bolondok lennének beismerni a saját vereségüket. Csakhogy geopolitikai helyzetértékelésük, miszerint majd a szövetségeseik csatlakoznak harcukhoz, a nemzetközi népharag elsöpri Izraelt, teljes kudarcot vallott. Politikai vakságuk és Izraellel szembeni gyűlöletük miatt pedig teljes sebességgel rohannak a saját vesztükbe.

Henry Kissinger anekdotája arról, hogy kit kell felhívni, ha Európával akar beszélni, Gázára is igaz. Mégis kivel kell tárgyalóasztalhoz ülni, ha az övezet sorsáról akar egyeztetni? A Hamásszal? Azzal a Hamásszal, amelytől másfél évnyi pokol után annyira futja, hogy még több szenvedést ígér, legnagyobb eredménye pedig saját túlélése? Amely bármit és bárkit kész feláldozni egy megnyerhetetlen háborúért? A terrorszervezet egyik magas rangú vezetője nemrégiben – biztonságos katari szállodájából – leszögezte: szó sem lehet lefegyverzésről, a harcok után újra megerősödnek. Ezzel nemcsak egy újabb október hetedikével fenyeget, de azt is egyértelművé teszi: a Hamásszal nem lehet tárgyalni.

Hogy akkor meg lehet-e őket semmisíteni, már nehezebb kérdés. A terrorszervezet vezetését lefejezték, katonai arzenáljának jelentős részét elpusztították, kormányképességét jórészt felszámolták. Azt viszont a túszátadások során egyértelműen bizonyították, hogy még mindig képesek megszervezni magukat, és a kivonuló izraeliek helyére higanyként szivárognak vissza.

Donald Trump „közel-keleti riviéráról”, a gázai övezet amerikai irányításáról és a lakosság kitelepítéséről szóló tervét lehet szeretni vagy nem szeretni. Ami azt illeti, a nemzetközi közösség jelentős része, beleértve az arab világot és magukat a palesztinokat, irtóznak és kategorikusan elzárkóztak tőle. 

A gázai kérdést eddig úgy dobálták, mint a forró krumplit. Mindenki azt találgatta, mi lesz az övezet sorsa a háború után, és mindenki egyetértett, hogy fogalma sincs. Most Szaúd-Arábián, Egyiptomon és Jordánián át hirtelen mindenki veszettül dolgozik azon, hogy elfogadható alternatívát ötöljenek ki.
„Új seriff érkezett a városba” – üzente J. D. Vance amerikai alelnök a müncheni biztonságpolitikai konferencián. Figyelmeztetés ez a Hamásznak is: Gázában is rendet fognak tenni.

A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője