Georgescunak azt róják fel leggyakrabban, hogy elismeréssel emlegette a Vasgárdát és Antonescu marsallt, továbbá, hogy hazafinak nevezte Putyint. Viszont a történelmi kérdések nem foglalkoztatják különösebben a román választókat, hiba lenne azt hinni, hogy a jelölt követői mind Vasgárda-szimpatizánsok lennének. Őket az érdekli, hogy a mai kor kihívásaira milyen válaszokat adnak az elnökjelöltek. Georgescunak a „víz–élelem–energia” hármasára épített programja – kiegészítve az egész posztkommunista elit kritikájával, a keresztény és nemzeti értékek központba állításával – nem véletlenül népszerű. A felmerülő kérdésekre adott válaszai egyszerűek, tetszetősek, közérthetőek és egybeesnek a választók jelentős részének értékelveivel.

Felmerül gyakran vele szemben az a vád is, hogy összeesküvés-hívő. Ezzel végképp nem lehet értelmes ember előtt bárkit is hitelteleníteni. Részben mert elképesztő naivitás kell ahhoz, hogy elhiggyük, a világot a politikai színpadon mindenki számára látható események, kormányhatározatok és parlamenti döntések irányítják elsősorban, és nem háttérbeli egyezségek. Másrészt ami tegnap összeesküvés-elmélet volt, ma valóság, holnap pedig már történelem.

 Láttunk már ilyet, a választópolgárt irritálja, ha semmibe veszik.

Tény, hogy Diana Șoșoacăt is hasonló indokokkal zárták ki a versenyből a tavalyi megméretés előtt, arra hivatkozva, hogy antiszemita, nyugatellenes és oroszbarát kijelentései fenyegetést jelentenek a demokráciára, s ettől nem ugrott egekbe a népszerűsége. De egyrészt az a startpisztoly eldördülése előtt történt, másrészt viszont ez a nő egy olyan jelenség, hogy őt hallgatva még a román nacionalizmust érthető okokból nem szívlelő, nemzetben gondolkodó magyar ember is inkább érez szekunder szégyent, mint kárörömöt afelett, hogy micsoda figurái vannak annak a nációnak, mely Erdélyt bő száz éve megkaparintotta és azóta is nyomorgatja.

Megvan annak a pikantériája, hogy

„az alkotmánybíráskodás terén tanúsított hozzáértésük és szakmaiságuk, az alaptörvény és az alkotmányos értékek fennhatóságának szavatolása, valamint a román állam demokratikus pályán tartásának érdekében végzett tevékenységük elismeréseként”.

Az indoklás akár igaz is lehet, a korábban az RMDSZ parlamenti képviselőjeként tevékenykedő Varga Attila esetében különösen, akinek szakmai hozzáértése a szervezeten belüli ellenfelek tiszteletét is kivívta – mégis valahogy az a pillanat jut az ember eszébe, amikor Demszky Gábor tüntette ki Gergényi Pétert a 2006-os rendőrterrort követően. Az alkotmánybíróság végezte el a mocskos munkát, s bizony megeshet, hogy további feladat is vár rá, amennyiben úgy döntenek a kulisszák mögötti politikai boszorkánykonyhában, hogy nem engedik indulni Georgescut a megismételt elnökválasztáson. Ezzel a machiavellista forgatókönyvvel kapcsolatban még az erdélyi magyar közélet szereplőinek is megoszlik a véleménye. 

Hogy milyen indokkal tennék, mikor az orosz beavatkozás azóta sem nyert bizonyítást, sőt amint azt megtudhattuk Vlagyimir Lipajev bukaresti orosz nagykövettől, a román diplomácia még magyarázatot sem kért az orosz féltől az ügyben? Mit számít? Ürügy lehet például az, hogy Georgescu nulla kampányköltséget vallott be, miközben kampánya dokumentálhatóan igen komoly összegekbe került. 

Nagy kérdés, hogy ezúttal hova áll Románia? Könnyű lenne azt feltételezni, hogy Geor­gescu sorsa pedig azon múlik, hogy a román mélyállam e kérdésben miként dönt. De egy átálláshoz nem kell feltétlenül új ember, azt le tudja vezényelni a jelenlegi politikai garnitúra is.

Jósolni mindig kockázatos, de a legvalószínűbb forgatókönyvnek az látszik, hogy megakadályozzák Georgescu indulását, amiből lesz némi felzúdulás, ami idővel elcsendesedik, az elnöki posztot betölti a mainstream valamelyik politikusa, a román vezetés pedig megpróbál egyensúlyozni Washington és Brüsszel között, anélkül, hogy odaálljon bármelyik fél mellé.