A világgazdaságba mélyen integrálódott államok különösképpen érzékenyek a gazdasági növekedést gátló tényezőkre. Márpedig Magyarország ezek közé sorolható, hiszen a kivitel mintegy 75-85 százalékát teszi ki az éves gazdasági teljesítménynek. Viszont ha a világgazdaság növekedési perspektívái kinyílnak, akkor a magyar gazdaság előtt is nagyszerű időszak állhat. Miután azonban éppen átalakulás zajlik a világgazdaságban, célszerű a rizikófaktorokat beazonosítani. S azokra választ is adni.
Elsődleges probléma, hogy a német autógyárak, amelyek a magyar gazdaságot évtizedeken át „húzták” – több mint harminc évről beszélhetünk –, a következő évtizedekben jó, ha szinten tudnak maradni, de nyilvánvalóan csökkenteni fogják a fordulatszámukat. Közben a diszkriminatív brüsszeli politika miatt uniós pénzek sem igen érkeznek. Vagyis
a hazai kis- és közepes (kkv) vállalkozói szektor erőteljes fejlesztése, továbbá a távol-keleti és egyesült államokbeli üzleti körökkel történő közvetlen együttműködés elmélyítése lehet számunkra a követendő stratégia.
Mielőtt azt a kérdést tennénk fel, miért is fontos a kkv-szektor megerősítése, kijelenthetjük, hogy a jelenlegi, polgári kormány elsődleges stratégiai célja mindig is a hazai kis- és középvállalkozások helyzetbe hozása volt, és jelenleg is ebbe az irányba tesz egyre erősebb lépéseket. Hogy ez nem mindig jött össze, annak rengeteg oka van: gondoljunk csak a Covid okozta gazdasági sokkra, az energiaválságra, az inflációs boomra – kapásból három csapás, amely értékes forrásokat vitt el a vállalkozói szektor elől. Egyébként a kkv-k pozíciójáról annyit, hogy a hazai munkavállalók 75 százalékát jelenleg is a kis- és középvállalkozások foglalkoztatják. Már csak ezért is kiemelt jelentőségű a kkv-k folyamatos támogatása, hiszen rajtuk keresztül a kormány egy nagyon széles, közvetve, illetve közvetlenül többmilliós társadalmi réteget preferál.
A meghatározó foglalkoztatási adat mellett azonban lehangoló, hogy a hazai kkv-k a bruttó hazai termék (GDP) mindössze negyven százalékát adják, a nemzetgazdasági beruházásokból pedig alig húsz százalékban részesülnek. Az említett adatok jelzik, komoly problémák vannak a kkv-k hatékonyságával, így a kormánynak az innovációs képességük fejlesztésére kell fókuszálnia.
Ha megnézzük a hozzánk közel található osztrák, szlovén, délnémet helyzetet, látható, hogy a mi országméret kategóriánkban azok a tartósan versenyképes országok, azok tudnak az újabb és újabb innovációs-technológiai hullámokra felkapaszkodni, amelyekben erős tőkeellátottságú a hazai szektor. Nem szégyen a királyi út: az osztrák, a szlovén és a délnémet mintát lehet alkalmazni nálunk is. A fent említett csapások miatt 2020-tól a magyar gazdaság problémái is súlyosbodtak, azonban a kkv-szektornak juttatott ágazati bértámogatásokkal és fejlesztési forrásokkal a működőképességüket fenntartotta a kormány.
Fontos kiemelni, hogy
a foglalkoztatási pozícióink nem romlottak, így Magyarországon nem szabadult el a munkanélküliség. A kormány életben tartotta a hazai kis- és középvállalatokat, amelyekre most lehet építeni. Ám bonyolítja a helyzetünket, hogy most a nagyhatalmak diktálta térben új erővonalak tűnnek fel.
Így az az évtizedeken át vitt hazai modell, amely a magyar kkv-kat a nyugati országokból ideáramlott működőtőke háttériparaként, bedolgozójaként kezelte, bizony kezd szertefoszlani. Amennyiben egyes nemzetközi nagyvállalatok a magyar gazdasági térben a fizetőképes kereslet csökkenésével szembesülnek vagy kedvezőbb piaci működési feltételeket találnak a világban, vélhetően szűkítik vagy teljesen feladják a magyarországi jelenlétet.
Ha teljesen a multikra utalt volna a magyar gazdaság, és önálló innovációs tényezőként nem jelennek meg erősebb hazai vállalatok, megfelelő tőkeellátottsággal, versenyképességgel, bizony problémák lehetnek.
Az Új gazdasági akcióterv megpróbál elébe menni a nyugati cégek várható termelés-visszafogásának, és minden eszközzel a hazai ipar és kereskedelem tőkehelyzetét próbálja javítani. A cél, hogy a magyar kisvállalatokból közép-, majd nagyvállalatok legyenek, exportképesek és innovációvezéreltek.
Visszatérve a német „problémára”: az olcsóbb orosz energiaforrásokról történő leválás, a Kínával folytatott kereskedelmi háború, sőt a Trump-adminisztráció által kivetett védővámok az európai uniós termékekre legfájdalmasabban a német technológiai ipart érintik. Sajnos
a második világháború utáni német gazdasági csodának vége. A német precizitás és munkafegyelem átalakulóban van, miután a minőségi, képzett munkaerőnek is híján van Németország. Ráadásul a termelés is magas költséghátterű Európa legnagyobb gazdaságában. Felemás helyzet, hiszen a bideni adminisztráció sugallatára Németország Kínával is kereskedelmi háborúba bocsátkozott, így a német vállalatok tömegesen hagyták el Németországot.
Tizenötmilliárd euróra tehető az a működőtőke-kivitel, amely 2024-ben Kínába, a Távol-Keletre vándorolt. (Ez a 2023-as év több mint kétszerese.) A németek gyengülése sajnos ránk, magyarokra is rossz hatással van, ezért mindent el kell követni, hogy az a tér- és erővesztés, amely Németországban felgyorsul, bennünket minél kisebb mértékben érintsen.
Közben az Egyesült Államok a védővámok kivetése után 15 százalékra mérsékeli majd a társasági nyereségadót, ami a Nyugat-Európába, Távol-Keletre, Latin-Amerikába kiköltözött vállalataik visszatelepülésére ösztönöz. Ebben a világgazdasági helyzetben a magyar gazdasági kormányzás óhatatlanul több nemzetközi kihívással szembesül.
Mi lehet a válasz a rizikófaktorokra?
Minden körülmények között a munkahelyek megóvása és új munkahelyek teremtése. Ebből a szempontból is jó hír, hogy a kormány és a szociális-piaci partnerek aláírták a következő három évre vonatkozó bérmegállapodást, amely stabilitást, kiszámíthatóságot biztosít a gazdaság szereplőinek. A kormány részéről az is előremutató lehet hosszú évekre, hogy versenyképes adórendszert működtet,
amely nem bünteti, hanem támogatja a munkát. Bár az utóbbi években a legtöbb beruházást az autóiparhoz kapcsolódó cégek jelentették be, az új vállalati fejlesztések már jelzik, hogy a magyar gazdaság az autóiparon túl is létezik. Pár hónap és kiderül, hogy a kormány akcióterve miként érvényesül a vállalati szektorban. A lényeg, hogy ne kelljen az állami programot újrakezdeni, sokkal inkább megerősíteni.
A szerző a Világgazdaság vezető elemzője
