Horthy Miklós, a két világháború közötti időszakban Magyarország kormányzója 1957. február 9-én hunyt el a portugáliai Estorilban. Halála óta csaknem hét évtized telt el, és bár történelmi szerepének megítélése az utóbbi években javuló tendenciát mutat, de a nemzet emlékezetében még nem vívhatta ki magának azt a helyet, amely egy tisztességes magyar államférfit méltán megillet.
Az elmúlt napokban távozott közülünk Feledy Péter, a kiváló rádió- és tévériporter, Táncsics Mihály-díjas újságíró, akivel kapcsolatban több fórumon is megjelent, hogy 1990 őszén, a taxisblokád idején ő készítette Antall József miniszterelnökkel az úgynevezett pizsamás tévéinterjút. Az viszont sehol nem jelent meg, hogy
Feledynek három évvel később volt egy másik, legalább ennyire nevezetes interjúja Antall Józseffel. Ennek apropóját Horthy Miklós kenderesi újratemetése adta, s az elkészítéséhez nem kis bátorság kellett.
A temetés előtt a Szabad Demokraták Szövetsége és mások élesen támadták a Magyar Televíziót. Szerették volna megakadályozni, hogy a köztévé az eseményről a „szokásos tudósításon túl” mást is közreadjon. A nyomásgyakorlás részeként száz értelmiségi akkor tiltakozó levelet írt Nahlik Gábornak, a televízió elnöki jogkörrel felruházott alelnökének. Az aláírók ebben tiltakoztak az ellen, hogy az intézmény a közszolgálati televízió képernyőjét a Horthy-korszak felmagasztalására – rehabilitálására – használja, a kormányzó újratemetését közüggyé provokálja, illetve hogy a szokásos temetési tudósításon túl önálló műsorban, netán helyszíni közvetítéssel a „Horthy család magánügyét politikai üggyé változtassa”.
Feledy ebben a légkörben szólaltatta meg a miniszterelnököt. Elkészítette az interjút, a Magyar Televízió pedig leadta. Az első kérdés és az arra adott válasz így hangzott:
− Miniszterelnök úr! Kérem, foglalja össze, ön hogyan minősítené egy lexikonban Horthy Miklós pályáját, politikáját? − Szeretném leszögezni: Horthy Miklóst magyar hazafinak tartom, aki teljes joggal és teljes erkölcsi alappal rendelkezhetett úgy, hogy hazai földben kíván nyugodni. Történelmi és politikai szerepének a megítélése nemcsak a történészek feladata, hanem a nemzet folytonosságában, a nemzet tudatában is tisztességgel el kell helyezni. Ha nem lett volna annyi igazságtalan megítélés Horthy Miklós személyével kapcsolatban, akkor nem lehetne ez a helyzet, hogy sokan politikai felhanggal vizsgálják a temetést, amely egy politikai aktussá válhatott.
Igen, a történelmet jól ismerő Antall József hazafinak nevezte a sokat gyalázott magyar kormányzót, s annak nevezte Lázár János építési és közlekedési miniszter is Kenderesen, 2023. szeptember 4-én, az újratemetés harmincadik évfordulóján rendezett ünnepségen. „Kivételes államfő, igaz magyar hazafi és hős katona volt” – mondta Lázár, majd hozzátette:
Én azt gondolom, hogy világosan és egyértelműen kell beszélni: ma, akik itt összejöttünk, azok tisztelik Horthy Miklóst és emlékét.
És tisztelik mások is. Azok, akik február 9-én, vasárnap Budapesten, a Hazatérés Templomában ünnepi istentiszteleten emlékeznek a kormányzóra, továbbá mindazok, akik nem felejtik, hogy
mit tett a németek által megszállt országban 1944 nyarán, amikor a fővároshoz rendelt esztergomi páncélosokkal távozásra kényszerítette a nyilas államtitkárok által Budapestre vezényelt vidéki csendőröket, s ezzel megakadályozta a fővárosi zsidóság – legalább negyedmillió ember – deportálását.
Horthynak szemére vetik az 1938−1942 között hozott, úgynevezett zsidótörvényekben játszott szerepét, de a személye nem választható el például vitéz nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredestől, a Kállay-kormány honvédelmi miniszterétől, aki nagyon sokat tett a katonák és a munkaszolgálatosok sorsának javításáért. És nem választható el Reviczky Imre alezredestől, az erdélyi X. közérdekű munkaszolgálatos zászlóalj parancsnokától sem, aki hozzávetőleg húszezer zsidó életét mentette meg a vészkorszak idején. Reviczky és Nagy a jeruzsálemi Yad Vashem Intézettől (a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága) megkapták a Világ Igaza kitüntetést, Horthy pedig sokfelől az igaztalan vádakat.
Koszorús Ferenc ezredes, esztergomi páncélosparancsnok érdemeit az egyik budapesti holokauszt-túlélő, Tom Lantos magyar származású demokrata párti képviselő így méltatta az Amerikai Egyesült Államok kongresszusában 1994-ben:
Koszorús ezredes páratlan fellépése az egyetlen olyan ismert eset, amikor egy tengelyhatalom katonai erőt alkalmazott azért, hogy zsidók deportálását akadályozza meg.
Randolph Lewis Braham történész, egyetemi tanár pedig ezt írta 1981-ben:
A történelem iróniája, hogy a Honvédelmi Minisztérium, amelyben az előző négy-öt évben a zsidók szenvedéseinek egyik közvetlen okozóját láttuk, hirtelen a legnagyobb kormányzati szintű intézménnyé vált a zsidó életek mentése terén.
Horthy Miklós személyének és tetteinek elfogulatlan, méltányos megítélését még mindig sok tévhit, féligazság és rágalom gátolja. Jó lenne, ha ezek már nem fednék el valóságos érdemeit.
A szerző író, újságíró
