„Valamikor a 21. század elején az emberiség az egész életét a gépekre bízta. Azután valami csodálatos történt: egy mesterséges intelligencia öntudatra ébredt. Az ember ezt nem nézte jó szemmel. És így kezdődött a háború – fejtegeti Morpheus Neónak, mi határozza meg a kort, amelyben élnek, később aztán nevén nevezi, szerinte miféle állapotba került az emberiség: – Agyunk számítógépes interfészének kihasználásával a gépek egy interaktív álomvilágot építettek fel, hogy ezzel kordában tartsanak bennünket. A Mátrix megszületett.”
Ez a Mátrix című film egyik fontos, sokat idézett jelenete. A filmet 1999-ben mutatták be, s noha a mátrixból – különösen a konteók híveinek körében – szállóige lett, akkoriban mindazt, amit a Mátrix sugallt, badarságnak tartották. Talán azért, mert a zseniális ötlet, a jövőbe látás dacára a kultikussá vált film összességében nem éppen telitalálat. A cselekményt nem érezzük hitelesnek, a mondanivaló kárára megy a tömegigényt kielégítő túl sok akciófilmes jelenet, a látvány, a díszlet sem egységes továbbá, hiába, akkortájt még Hollywoodban sem a mesterséges intelligencia segítségével készítették a grafikai hátteret…
A Mátrix azt vizionálja, hogy a gépek – miként az idézetben is elhangzik – az elektromosság révén közvetlenül hozzáférnek az agyunkhoz, ekképpen minden gondolatunkhoz, érzésünkhöz. Maga Morpheus és – miután vállalja a beavatási szertartást – Neo is a nyakszirtbe épített csatlakozó segítségével jut hozzá titkos információkhoz, vérteződik fel fantasztikus képességekkel. A Mátrix, miként az időben azt megelőző Szárnyas fejvadász, sőt a legtöbb emberöltővel ezelőtti disztópikus film másik nagy tévedése, hogy a „robotok” valamiképpen emberi alakot öltenek majd, hogy elvegyüljenek és megtévesszék a hús-vér embereket.
A biomechanika még napjainkban sem tart ennek a közelében sem, talán – higgyünk benne? – soha nem is fog. Ám van egy rossz hírünk: nincs is szükség sem csatlakozóra, sem emberi külsőre. A „gépek” szelleme – nevén nevezve, a mesterséges intelligencia – másképp költözik belénk: a pszichénket, az érzelmi világunkat veszi célba, ekképpen befolyásol minket, sőt ha nem kapcsolunk időben, avagy térünk észhez, manipulál bennünket, s szélsőséges esetben átveszi az uralmat a teljes személyiségünk fölött.
Hogy ugyan már, hagyjuk, pánikkeltés, netán rossz vicc az egész? Az előző írásomban idézett Társadalmi dilemma című film pontosan bemutatja, hogyan működik ez a folyamat, feltárja a ránk lelkesedő veszélyt, kimondatik, hogy ebben a bizniszben maga az ember a termék. A film éppen attól hiteles, mert azok figyelmeztetnek a mesterséges intelligencia és a közösségi média működésének veszélyeire, akik azok tervezésében anno fontos szerepet játszottak az amerikai Szilícium-völgy vezető techcégeinél.
