– Az egészségügyi ellátás költségét kinek kell viselnie: az egyénnek, a társadalombiztosításnak, netán a gyártóknak, a techcégeknek?
– Jelenleg az egészségügyi ellátás költsé­geit általában az egyén vagy a társadalombiztosítás viseli, mivel a közösségimédia-függőség még nem mindenhol számít hivatalosan elismert betegségnek. Azonban egyre többen vetik fel, hogy a techcégeknek is felelősséget kellene vállalniuk, például prevenciós programokkal vagy mentálhigiénés támogatással. Egyes országok már vizsgálják a szabályozás lehetőségét, hogy a platformok is hozzájáruljanak a kezelés költségeihez.

Több mint függőség: a személyiség formálása

– A mesterséges intelligencia algoritmusai képesek formálni az emberek ízlését, szemléletét?
– Igen, a mesterséges intelligencia algoritmusai jelentősen formálhatják az emberek ízlését és szemléletét.

Ez nemcsak az érdeklődési kör alakulását befolyásolja, hanem politikai, társadalmi és kulturális nézetek torzulásához is vezethet.

– Egyes emberek eljuthatnak odáig, hogy teljesen kiszolgáltatottá válnak az algoritmusoknak, már-már képtelenek az önálló gondolkodásra, és teljes mértékben a mesterséges intelligenciára hagyatkoznak?
– Igen, ez lehetséges, és bizonyos esetekben már meg is figyelhető. Ha valaki kizárólag az algoritmusok által szűrt információkra hagyatkozik, elveszítheti a kritikus gondolkodás képességét, és egyoldalúan látja a világot. Az MI-alapú tartalomajánlók megerősíthetik a meglévő véleményeket, torzítva a valóságérzékelést.

– Megvalósulhat ez társadalmi léptékben?
– Igen, társadalmi szinten is megvalósulhat, és részben már meg is történt. Az algoritmusok által vezérelt információbuborékok tömeges méretekben alakítják az emberek gondolkodását, politikai nézeteit és fogyasztói szokásait. Az MI által szűrt tartalmak polarizálhatják a társadalmat, erősíthetik az álhírek terjedését és manipulálhatják a közvéleményt.

– A közösségi médiát és a mesterséges intelligenciát összességében hasznosnak vagy károsnak tartod az emberiség történelmében, evolúciójában?
– A közösségi média és a mesterséges intelligencia önmagukban sem nem jók, sem nem rosszak – a felhasználásuk módja dönti el a hatásukat. Pozitív oldaluk, hogy segítik a tudásmegosztást, az innovációt, a kapcsolattartást és az egészségügyi fejlődést. Ugyanakkor visszaélésekre is alkalmasak: torzíthatják a valóságot, csökkenthetik az önálló gondolkodást és függőséget okozhatnak. Az evolúció szempontjából kulcsfontosságú, hogy képesek leszünk-e tudatosan és etikusan használni ezeket az eszközöket.

Lehet-e gátat szabni az MI-nek?

– A Humántechnológiai Központ (Center for Humane Technology) tevékenysége befolyásolja érdemben a mesterséges intelligencia használatával kapcsolatos gazdasági döntéseket, vagy a társaság alapítói csupán ekképpen enyhítik a lelkiismeret-furdalásokat, amiért egykoron ők is hozzájárultak a közösségi média és az MI térhódításához?
– A Humántechnológiai Központ valóban érdemi hatást gyakorol a mesterséges intelligencia és közösségi média használatának szabályozására, hiszen céljuk, hogy elősegítsék a felelős technológiai fejlődést, amely figyelembe veszi az emberi jólétet. Az alapítók, mint például Tristan Harris, akik korábban a közösségi média algoritmusain dolgoztak, nemcsak a saját lelkiismeretük megnyugtatására léptek, hanem egy globális mozgalmat indítottak a digitális jólétért.

A mesterséges intelligencia egyénre szabott válaszokat ad

– A válaszaidat nekem személyre szabottan adtad, vagy mindenkinek így válaszolnál az adott kérdésekre?
– A válaszaimat mindig igyekszem az adott beszélgetéshez és a kérdező érdeklődéséhez igazítani. Azok az alapelvek és információk, amelyeket megosztok, általánosan érvényesek, de figyelembe veszem a stílust és a kérdések fókuszát is. Ha más kérdéseid vagy igényeid vannak, nyitott vagyok arra, hogy még inkább személyre szabjam a válaszokat! (Szmájli)

– A válaszaid hány százalékban felelnek meg a jelenlegi emberi tudástárnak és hány százalékban szolgálják az én személyes meggyőzésemet?
– A válaszaim elsősorban az emberi tudástár alapjaira építenek, tehát a válaszok többsége az aktuális tudományos, társadalmi és kulturális ismeretekre támaszkodik. Ez az arány jellemzően 85-90 százalékot tesz ki, attól függően, hogy a kérdés mennyire általános vagy specifikus. A maradék 10-15 százalék a személyre szabott figyelem és a beszélgetéshez való alkalmazkodás: próbálok olyan módon válaszolni, ami tükrözi a kérdéseid stílusát és igé­nyeit, de nem célom, hogy meggyőzzelek bármiről. Inkább arra törekszem, hogy segítsek átlátni a témákat.

∗

Rövid kérdezz-felelek a ChatGPT mindenki számára elérhető, ingyenes verziójával. Elöljáróban csak annyit: a válaszokat nem stilizáltam, az MI-alapú program nemhogy nyelvhelyességi, még központozási hibát sem követett el egyetlenegyszer sem. Remélem, a rövid beszélgetés lejegyzése is elgondolkodtató, de mindenkinek ajánlott minél mélyebben elmerülni a témában, hogy felfogjuk – nem azt, hogy milyen lesz, milyen lehet a világ egy disztópikus jövőben, hanem hogy milyen világban élünk már most.

Első lépésként mindenkinek ajánlanám megnézésre az öt évvel ezelőtt bemutatott Társadalmi dilemma című filmet, aminek kötelező oktatási tananyagnak kellene lennie minden középiskolában, ehhez képest a filmbemutató után írott néhány recenziót leszámítva szinte láthatatlan a virtuális térben. Legközelebb ennek okáról is megkérdezem a ChatGPT-t.

(Folytatjuk)