E jelenségeknél is aggasztóbbak az ukrajnai háborúval kapcsolatos nyugat-európai lépések. A háborúpárti brüsszeli héják szeme előtt feltehetően huszadik századi példák lebegnek. Azt hiszik, hogy a régi, háborús forgatókönyvek ma is használhatók. Tavaly jelent meg magyarul Gerry Docherty és Jim MacGregor skót szerzőpáros A Titkos Elit című könyve, amelyben a szerzők kifejtik, hogy az első világháború történetéről egy évszázadon keresztül sikerült elfedni az igazságot.

A Titkos Elitnek nevezett társaság befolyásos gazdasági, politikai és közéleti szereplőkből jött létre 1891-ben, Nagy-Britanniában. Fő célkitűzése volt, hogy hosszú távon elősegítse a birodalom világpolitikai elsőségét. A résztvevők úgy ítélték meg, hogy a feltörekvő Németország veszélyezteti a britek világhatalmi pozícióit, ezért elhatározták egy olyan háború kirobbantását, amelyben legyőzhetik Németországot és a vele szövetséges Osztrák—Magyar Monarchiát. Biztosra akartak menni, ezért 1904-ben a franciákkal megkötötték az Entente Cordiale szerződést. Ezután már csak németgyűlöletet kellett kelteni Európában, majd kiprovokálni a háborút. A sajtó hathatós közreműködésével sikerült elhitetni a közvélemény nagy részével, hogy Németország háborúra készül, miközben a nyugati szövetségesek katonai ereje jelentősen meghaladta a németekét és a Monarchiáét. A „nagy háború” kiprovokálásának és végső kimenetelének történetét ismerjük.

A megnyerhetetlen, már emberek százezreinek életét felemésztő háború kitörése óta a brüsszeli vezetés eurómilliárdokat húzott ki az európai adófizetők zsebéből. Az újabb háborús hisztériával, az Európát fenyegető orosz agresszió rémképével ez a társaság arra készül, hogy akár az ezermilliárdot is messze meghaladó gigahitel felvételével adósítsa el a tagországokat. Ebből az adósságcsapdából még utódaink sem másznának ki, de ez éppúgy nem érdekli a hatalom megszállottjait, mint az erőszakkal frontra hurcolt, jobb sorsra érdemes ukránok élete.

Egyvalamit viszont még nem fogtak fel a béke ellenségei, a pénzvilág szürke eminenciásainak kiszolgálói. 

aminek a hitelnyújtók cseppet sem örülnének, már amennyiben élve maradnának.

A szerző író, újságíró