Atomháború után megszűnik az adósságtörlesztés

Az európai közügyek iránt is érdeklődő magyar ember reménykedik, hogy az EU végre észre tér, és felismeri, hogy le kellene állni az önmagunkat gyengítő oroszellenes szankciókkal, az ukrajnai háború további támogatásával és azzal a gyakorlattal, hogy úton-útfélen büntetik azokat a kormányokat és politikai szervezeteket, amelyek nem felelnek meg a balliberális „elit” ízlésének.

A hatalmas károkozás nem csak emberéletben és pénzben mérhető. Az egykor nagyra tartott európai demokrácia leértékelődésének is tanúi vagyunk.

Az EU brüsszeli vezetése egyre többször veszi semmibe a saját szabályait, alkalmaz kettős mércét és hoz uniós polgárokat érintő, létfontosságú döntéseket az érintettek megkérdezése nélkül. Nem meglepő, hogy ez a tendencia a baloldali kormányok és pártok magatartására is nagy hatással van.

Ami például Németországban történik az illegális migrációt elítélő, egyre népszerűbb AfD politikai elszigetelése terén, vagy amit legutóbb a párizsi büntetőbíróság engedett meg magának az ugyancsak népszerű Marine Le Pennel szemben hozott ítéletével, az egyaránt igazságtalan és felháborító. Felháborító, mert mindkét ügy a népakarat arculcsapása. A francia bíróság azonnali hatállyal, öt évre eltiltotta Le Pent a választásokon való indulástól, ami nyilvánvaló politikai döntés. Ha a Nemzeti Tömörülés nemzetgyűlési frakcióvezető asszonya tudott a pártjában előfordult pénzügyi vétségekről, akkor jogos lehet a bírósági elmarasztalás, de a politikai pálya ily módon való derékba törése egy államelnökségre esélyes politikus esetében bírói elfogultságot feltételez.

További Vélemény híreink

Óriási tüntetést tartottak Párizsban Marine Le Pen támogatói

Orbán Viktor miniszterelnök az X-en azonnal kiállt Le Pen mellett. Ezt írta: „Je suis Marine”. Jordan Bardella, a Nemzeti Tömörülés elnöke, valamint a Patrióták Európáért EP-frakciójának vezetője pedig ezt írta: „Ma nem csak Marine Le Pent ítélték el jogtalanul: a francia demokráciát végezték ki.”

E jelenségeknél is aggasztóbbak az ukrajnai háborúval kapcsolatos nyugat-európai lépések. A háborúpárti brüsszeli héják szeme előtt feltehetően huszadik századi példák lebegnek. Azt hiszik, hogy a régi, háborús forgatókönyvek ma is használhatók. Tavaly jelent meg magyarul Gerry Docherty és Jim MacGregor skót szerzőpáros A Titkos Elit című könyve, amelyben a szerzők kifejtik, hogy az első világháború történetéről egy évszázadon keresztül sikerült elfedni az igazságot.

A Titkos Elitnek nevezett társaság befolyásos gazdasági, politikai és közéleti szereplőkből jött létre 1891-ben, Nagy-Britanniában. Fő célkitűzése volt, hogy hosszú távon elősegítse a birodalom világpolitikai elsőségét. A résztvevők úgy ítélték meg, hogy a feltörekvő Németország veszélyezteti a britek világhatalmi pozícióit, ezért elhatározták egy olyan háború kirobbantását, amelyben legyőzhetik Németországot és a vele szövetséges Osztrák—Magyar Monarchiát. Biztosra akartak menni, ezért 1904-ben a franciákkal megkötötték az Entente Cordiale szerződést. Ezután már csak németgyűlöletet kellett kelteni Európában, majd kiprovokálni a háborút. A sajtó hathatós közreműködésével sikerült elhitetni a közvélemény nagy részével, hogy Németország háborúra készül, miközben a nyugati szövetségesek katonai ereje jelentősen meghaladta a németekét és a Monarchiáét. A „nagy háború” kiprovokálásának és végső kimenetelének történetét ismerjük.

Nyugaton ma Oroszország ellen folyik gyűlöletkampány és az a híresztelés, hogy az oroszok Európa megtámadását tervezik. Már csak a világháborút kirobbantó provokáció hiányzik, de meg kellene állni a szakadék felé vezető lejtőn, mert ami mostanában történik, az már túllép a politikai elmebaj legszélső határán.

A megnyerhetetlen, már emberek százezreinek életét felemésztő háború kitörése óta a brüsszeli vezetés eurómilliárdokat húzott ki az európai adófizetők zsebéből. Az újabb háborús hisztériával, az Európát fenyegető orosz agresszió rémképével ez a társaság arra készül, hogy akár az ezermilliárdot is messze meghaladó gigahitel felvételével adósítsa el a tagországokat. Ebből az adósságcsapdából még utódaink sem másznának ki, de ez éppúgy nem érdekli a hatalom megszállottjait, mint az erőszakkal frontra hurcolt, jobb sorsra érdemes ukránok élete.

Egyvalamit viszont még nem fogtak fel a béke ellenségei, a pénzvilág szürke eminenciásainak kiszolgálói.

Nem kellene agyondédelgetett kedvencükkel, Volodimir Zelenszkijjel karöltve az atomháború kirobbantását kockáztatni. Egy világégés ugyanis lehetetlenné tenné az adósságtörlesztést,

aminek a hitelnyújtók cseppet sem örülnének, már amennyiben élve maradnának.

A szerző író, újságíró