Nemcsak Merz sorsát, hanem a magyar gazdaságot, az autóipart, a beszállítókat is érinti a kérdés: stabilizálni tudja-e az új kormány a gyengélkedő német gazdaságot? 

A következő évek dönthetik el, hogy csupán filológiai különbség, utóbb majd jelentéktelennek bizonyuló hangsúlyváltás van-e a Scholz, illetve a Merz vezette kabinetek koalíciós szerződései között, avagy a következő szöveghelyek érdemi, a kijózanodás jeleit mutató változásokhoz vezetnek el a német bevándorláspolitikában.  

Scholzék „jelzőlámpa-koalíciójának” 2021-es szerződésében a pártok még így fogalmaztak: 

A bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD) jelentős előretörését eredményező mostani Bundestag-választások után létrejött nagykoalíció pedig ebben állapodott meg: 

Ezt csak úgy lehet érteni, hogy innentől kezdve Németország mondja meg, milyen külföldiekre van szüksége, nem pedig a külföldiek, hogy milyen Németországra. (Az európai uniós munkavállalók, köztük a magyarok, ebben az értelemben nem számítanak külföldinek. Ők szabadon letelepedhetnek, ha el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon.) 

Sok múlik majd azon, hogy Merz vezetésével:

Érvényt tudnak-e valóban szerezni az elutasított menedékkérők kiutasításának?  

Az eddiginél jobban integrálni tudják-e a már letelepedett muszlimokat, csökkentve a terrortámadások és más bűncselekmények számát?   

Lehet-e számítani a letelepedettek asszimilációjára, vagyis arra, hogy az érkezőknek alkalmazkodniuk kell a németek „domináns kultúrájához”, a Leitkulturhoz? (A fogalmat az ezredfordulón éppen Merz vetette be, nem kis vihart keltve.) 

Lesz-e világos politika arra, hogy mi legyen az olyan, tömegével befogadott menekültekkel, akiknek származási országában helyreáll a rend, így nincs már mi elől menekülniük? Ez potenciálisan Szíriát és Ukrajnát is érintheti majd; Németországban jelenleg mintegy egy-egymillió szíriai, illetve ukrán állampolgár él. Mi történik, ha vagy az ő képzettségük, a munkavállalásra való hajlandóságuk, vagy pedig a német gazdaság helyzete nem teszi lehetővé, hogy eltartsák magukat és családjukat? 

Ezek most még kérdések. 

Márpedig az AfD februári választási programja az új koalíciós szerződésnél keményebben fogalmaz: 

(Ugyanakkor ők is megerősítik: ez nem érinti az uniós állampolgárok szabad mozgáshoz való jogát.) 

Összességében: Merz papírforma szerint nem a „mi emberünk”, de még az lehet belőle, ha a magyar kormány szempontjait tiszteletben tartva áll hozzá kapcsolatainkhoz, távol tartja magát a jövő évi magyar választási kampánytól, és az európai (közte a magyar) érdekeknek megfelelő eredményeket ér el a gazdaság fellendítésében és az unión kívülről való migráció visszaszorításában.