Miután a keresztény uniópártok tető alá hozták a szociáldemokratákkal a nagykoalíciós szerződést, már csak néhány formaság választja el Friedrich Merzet attól, hogy május elején Németország következő kancellárja legyen. Az idén hetvenéves, kereszténydemokrata politikus – Helmut Kohl óta az első katolikus német kormányfő – pályája húsz évvel ezelőtt komoly törést szenvedett. A volt Bundestag-frakcióvezető Merz Angela Merkel előretörésével szorult a háttérbe, hogy tehetségét aztán a magánszektorban kamatoztassa (szó szerint is.)
A német nagypolitika hosszú évek óta szenvedi már, hogy Merkel tizenhat éven át tartó kancellársága az olyan középszerű figuráknak biztosított csak helyet, akiknek legfeljebb az árnyéktűrő képességük volt kiemelkedő. A kereszténydemokrata CDU olyanokkal kísérletezett, mint a Merkel-epigon Annegret Kramp-Karrenbauer vagy a viccnek is rossz 2021-es kancellárjelöltjük, Armin Laschet.
Végül az „országos megoldás” 2021-ben Olaf Scholz, Merkel volt hamuszürke SPD-s helyettese lett, aki bő három éven mosolyogta végig nemcsak Németországnak, de egész Európának is sok kárt okozó szociáldemokrata-zöld-liberális koalícióját.
Ennek szerencsére vége. De örülhetünk-e mi Merznek?
Nem könnyű kérdés, mégpedig több okból sem.
Merkel ismert és e hasábokon is sokat emlegetett balfordulata után Merz a CDU-n belül konzervatív alternatíva maradt, majd a párt konzervatív platformja, az Értékek Uniója sokáig hiába sürgette a pártelnökké választását. De amikor pedig ez végül megtörtént, Merz nem igazolta a várakozásokat, mai helyzete a 2025 februári választási győzelme dacára még a saját pártján belül sem könnyű. Nyilvánvaló, hogy a szocdemekkel együtt kormányozva jobboldali fordulatáról nem is beszélhetünk.
Merz Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök párttársa, Manfred Weber néppárti vezető pedig a CDU szoros szövetségese, a bajor CSU politikusa. Miközben a Zöldeknek, Európa legelborultabb pártjának a berlini kormányból való kikerülésével számíthatunk talán az eddiginél jobb magyar–német kapcsolatokra, kérdés, milyen taktikát választ a CDU-s kancellár (és szintén kereszténydemokrata külügyminisztere) a 2026-os magyar választási kampány előtt, miközben Magyar Péter és tiszás párttársai a CDU/CSU-val működnek együtt Brüsszelben?