Lássuk mindenekelőtt az események kronológiai sorrendjét:

1.: A magyar honvédelmi minisztérium közli, hogy vizsgálatot folytat Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnök ellen, aki a NATO közgyűlésein nem a magyar álláspontot képviselte.

2.: Magyar Péter bejelenti, hogy hamarosan „atombombát” fog ledobni, amelybe bele fog bukni a kormány.

3.: Egyre több részlet derül ki Ruszin-Szendi Romulusz viselt dolgairól.

4.: Magyar nyilvánosságra hoz egy hangfelvételt, amelyen Szalay-Bobrovniczky Kristóf ismerteti a magyar honvédség fejlesztésének részleteit és okait – pontosan ugyanazt mondja el a hangfelvételen, amit utóbb elmondott nyilvános sajtótájékoztatón és több médiaszereplésében.

5.: Az ukrán titkosszolgálat bejelenti, hogy letartóztatott két Magyarországnak kémkedő ügynököt.

6.: A magyar külügyminiszter bejelenti, hogy kiutasít két fedésben lévő ukrán diplomatát, akik valójában ügynökök és Magyarország ellen kémkednek.

7.: Kocsis Máté bejelenti, hogy a Tisza Párt együttműködik az ukrán titkosszolgálattal.

Ez tehát az események sorrendje. És most próbáljunk bekukkantani a függöny mögé! Kezdetnek forduljunk az ellenzéki sajtóhoz, azon belül is először a Telexhez, amelynek munkatársa Dezső András, aki, hát hogy is mondjuk, titkosszolgálati szakértő. Dezső a következőket írja le – érdemes most nagyon figyelniük:

„Egy hosszú hónapok óta zajló titkosszolgálati háború egyik állomásaként értékelik a Telex titkosszolgálati forrásai azt, hogy pénteken az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) közölte: leleplezett egy magyar katonai kémhálózatnak nevezett szervezetet Nyugat-Ukrajnában, és letartóztatott két ügynököt.”

„Azt viszont az ukrán és magyar titkosszolgálati játszmákat ismerő források sem tudták lapunknak megmondani, mennyire helytálló az SZBU közlése, és egyáltalán kik lehetnek a letartóztatott személyek, akiket az ukránok magyar kémeknek neveznek. Pénteken Szijjártó Péter külügyminiszter is óvatossággal kezelendő, magyarellenes propagandának nevezte a kémkedés miatt letartóztatott ügynökök ügyét.”

De lássuk tovább, mert most kezd igazán érdekes lenni:

„Az viszont egyöntetű vélemény, hogy ami zajlik, az egy hónapok óta – részben már a nyilvánosság előtt is ismertté vált – titkosszolgálati játszma része. Ugyanehhez a játszmához sorolják forrásaink azt az incidenst is, ami a múlt héten történt, de nem kapott nyilvánosságot: akkor a honvédség tokaji radarja Magyarországra berepülő drónokat detektált, ezek közül egyet le is lőttek. A magyarok azt gyanítják, hogy a drónok Ukrajnából érkeztek. Ezzel kapcsolatban a Telex kérdéseket küldött a honvédségnek.”

Ha lenne az embernek egy csepp kedve is viccelődni, akkor itt lenne a helye az örök idézetnek, miszerint: „Elvtársak, a nemzetközi helyzet fokozódik”. De nincsen kedvünk viccelődni, különösen ezt elviccelni, ugyanis a nemzetközi helyzet fokozódik. S ebben a felfokozott helyzetben egyszer csak kiderül, hogy a szomszédos, háborúban álló ország drónokat reptetett be hazánk területére – elég mélyen, egészen Tokajig! –, amelyek közül a honvédségünk egyet le is lőtt. Nem vicces. Véresen komoly és hátborzongató – s leginkább mélységesen felháborító, s szerény véleményem szerint jogos felháborodásunkat ideje lenne hivatalos formában jelezni Ukrajna budapesti nagykövetének. Berendelni és átadni neki a tiltakozó jegyzéket. Ez a minimum!

De nézzük tovább!

„A magyar–ukrán titkosszolgálati játszma első, nyilvánosságot kapott fejezete a parlament nemzetbiztonsági bizottságának februári ülése volt, ahol elhangzott, hogy az ukránok egy Orbán Viktor lejáratását célzó titkosszolgálati műveletet indítottak. (…) forrásaink állítják, hogy valóban zajlott egy művelet, és miután ezt a nemzetbiztonsági szervek megszellőztették, az ukrán szolgálatok is érezni kezdték a »törődést«. Úgy tudjuk, hogy komoly erőket mozgattak meg azoknak a forrásoknak a feltárása érdekében, amelyek a magyar szolgálatoknak súgnak.”

Ez sem vicces, hanem döbbenetes és ugyanolyan felháborító, mint a Tokajig berepülő ukrán drónok ügye. És akkor lássuk a következő megdöbbentő információt:

„Azok a műveletek, amelyek kezdetben polgári titkosszolgálati műveletek formájában jelentek meg, egy idő után átfordultak a katonai hírszerzés szintjére. Ez a katonai vetület csúcsosodott ki a tokaji drónészlelésnél, de volt egy másik fejlemény is. A magyar szolgálatok olyan információkhoz jutottak, miszerint az ukránok bizonyos – nem Magyarország, hanem Oroszország ellen irányuló – szabotázsakciójukat Budapest érintésével akarják megvalósítani. A magyar fél arról szerzett információkat, hogy ezekhez az akciókhoz az ukránok Kárpátalján folytatnak kiképzéseket.”

És akkor íme az utolsó részlet a Dezső-féle kirakósból:

„Mivel az ukrán hírszerzéssel szemben a magyar elhárítás is rendkívül aktív volt az utóbbi időszakban, forrásaink azt sem tartják kizártnak, hogy a pénteki bejelentéssel az ukránok úgynevezett »előcsapást« végeztek, azaz ők ütöttek először. Az akció előre tervezettnek és jól összehangoltnak tűnik, merthogy információnk szerint amikor péntek reggel a magyar vezetés értesült róla, a nemzetközi média már kérdéseket is küldött nekik.

Lévén, hogy az efféle titkosszolgálati játszmákban mindkét félnek, tehát az ukránnak és a magyarnak is érdekében állhat a másik besározása vagy éppen a dezinformáció, ezért ezekre a történetekre különösen igaz, hogy az információkat erős fenntartásokkal kell kezelni. Az viszont egyértelmű, hogy komoly a feszültség a két ország szolgálatai között, és az elmúlt időszakban Magyarországon is a korábbinál több ukrán hírszerzőt detektáltak. Valószínűleg az ukránok mostani lépésére is lesz egy válaszlépés – mondták forrásaink.”

Viszont a válaszlépés megtörtént, és kiutasítottunk két fedésben lévő ukrán ügynököt. Nagyon helyesen.

Ez Tehát a Telex tálalása, ami – ismétlem – azért nagyon fontos most, mert a Telex nem érdekelt a magyar nemzeti érdekek képviseletében, s mivel ez az írás mégis magyar érdeket szolgál, tehát nagyon úgy tűnik, hogy az igazságot tálalja benne Dezső András, ebből az következik, hogy az ukránok nagyon elszúrtak valamit.