Szörnyű dolgokat művel a magyar Országgyűlés. Arra készül, hogy megszavazzon egy átláthatósági törvényt, amelynek életbe léptetésével ellenőrizheti, illetve korlátozhatja egyes, külföldi támogatásban részesülő szervezetek tevékenységét, ha azok veszélyeztetik Magyarország szuverenitását. A baloldali sajtó egy része máris felhördült. Néhány elkötelezett munkatársa (hozzávetőleg négyen) ki is vonult a Parlament elé, hogy Steindl Imre impozáns épületével a háttérben nagyobb súlyt adjon a mondandójának.
Bár a törvényjavaslat vitájára még csak ezután kerül sor, az elkötelezett tiltakozók többek között arról beszéltek, hogy Magyarország hatalmas léptekkel halad előre a putyini úton. Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke
ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy az átláthatósági törvény mintáját nem Moszkvában kell keresni, hanem az Egyesült Államokban, bár a magyar sokkal igényesebb és kifinomultabb annál.
A témáról Lázár János miniszternek is volt véleménye. Szerinte hazánkban vannak olyan szervezetek, amelyek befolyásolni akarják a közvéleményt, a közhangulatot, ezért a magyar embereknek joguk van megtudni, hogy ezt a tevékenységet kiken keresztül és milyen feltételekkel teszik.
Mindössze négy év telt el azóta, hogy Fekete-Győr András, a Momentum akkori, nagyképű, önmagát már miniszterelnöknek képzelő elnöke felvázolta az általa propagandistáknak tartott újságírók szomorú jövőjét.
Kijelentette, hogy újságírókat tiltana el a foglalkozásuk gyakorlásától. Természetesen nem a balliberális „függetlenekre” gondolt.
Később az ellenzék újabb miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter tett fenyegető és sértő kijelentéseket a nemzeti oldal híveire. Egy ideig sokan nem értették, hogyan állíthatja magáról, hogy elkötelezett keresztény, miközben összeáll a történelmi egyházak meggyőződéses ellenlábasaival, az idegen megbízók kegyeit kereső tábor tagjaival. Azóta azonban megszokhattuk, hogy ez is része az ellenzéki taktikának.
És egy esztendeje sincs, hogy Magyar Péter, a legújabb szemfényvesztő „messiás” kijelentette: „Ebből elég! A mi választóink nemcsak a politikai elit leváltását követelik, hanem a hozzájuk tartozó médiamunkásokét is. Őket ugyanúgy le fogjuk cserélni.” Igen, a brüsszeli „elit” előtt hajbókoló politikai lakájok tudják, hogy ez megfelel a nyugati demokrácia jelenlegi módszereinek.
A hang.hu egyik cikkében szerepel: „Ha az állami hirdetéseket nem átlátható és nem pártatlan módon osztják szét, az torzítja a piacot és sértheti az egyenlő bánásmódhoz való jogot”.
Az nem szerepel benne, hogy az elektronikus sajtó, a kereskedelmi médiumok zöme a baloldal kezében van, hogy a velük szimpatizáló, jómódú magánszféra hatalmas pénzekkel támogatja őket. Nem. Ilyen vizsgálatokat a „függetlenek” nem végeznek, és a nemzeti oldalt érő fenyegetések ellen sem tiltakoznak.
A Független Objektív Sajtó (a rövidítéstől most tekintsünk el) munkatársai a vidéki sajtó helyzete miatt is panaszkodnak. Kétségtelen, a baloldali sajtó veszített korábbi pozícióiból, azonban méltó követője azoknak, akik például harminc évvel ezelőtt az egyetlen jobboldali megyei napilapot, a Pest Megyei Hírlapot sem tűrték meg. Neki tulajdonították ugyanis, hogy az 1994-es önkormányzati választások alkalmával győzelemre segítette a nemzeti oldalt (az országban egyedül ebben a megyében).
Ez a lap az Antall-kormány idején az egyetlen konzervatív-keresztény irányultságú megyei napilap volt az országban. A többit az MSZP korábban eladta az Axel Springer német lapkiadó vállalatnak, illetve francia, osztrák és angol befektetőknek, akik mindenütt meghagyták a baloldali sajtómunkásokat. 1992 végétől egyedül e megyei lap szerkesztőségében sikerült végrehajtani a rendszerváltást, de a baloldalnak ez is sok volt.
1994 júliusában (tehát az őszi önkormányzati választások előtt) a megye közgyűlésének jogi és ügyrendi bizottsága visszavonta a laptól a megye címerhasználatára 1992-ben kiadott engedélyt. Ezt a döntést a baloldali többségű közgyűlés bizottsága hozta, jelezve, hogy a lapot már nem tekinti a megye lapjának. Annak tekintette viszont a Vico cég által létrehozott, hirdetésekkel elárasztott ellenlapot, a Pest Megyei Híreket, amelynek engedélyezte a címer használatát.
1995 februárjában, már a Horn-kormányzat alatt megszüntették Pest megye napilapját, ötven munkatársát utcára küldték, amit a baloldal a cinkosok némaságával tudomásul vett. Szellemi örököseik ma is köztünk vannak.
Abban bíznak, hogy idegen hátszéllel visszahozhatják a régi szép időket, és móresre taníthatják a patriótákat. Nem fog sikerülni.
A szerző író, újságíró
