Szörnyű dolgokat művel a magyar Országgyűlés. Arra készül, hogy megszavazzon egy átláthatósági törvényt, amelynek életbe léptetésével ellenőrizheti, illetve korlátozhatja egyes, külföldi támogatásban részesülő szervezetek tevékenységét, ha azok veszélyeztetik Magyarország szuverenitását. A baloldali sajtó egy része máris felhördült. Néhány elkötelezett munkatársa (hozzávetőleg négyen) ki is vonult a Parlament elé, hogy Steindl Imre impozáns épületével a háttérben nagyobb súlyt adjon a mondandójának.
Bár a törvényjavaslat vitájára még csak ezután kerül sor, az elkötelezett tiltakozók többek között arról beszéltek, hogy Magyarország hatalmas léptekkel halad előre a putyini úton. Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke
ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy az átláthatósági törvény mintáját nem Moszkvában kell keresni, hanem az Egyesült Államokban, bár a magyar sokkal igényesebb és kifinomultabb annál.
A témáról Lázár János miniszternek is volt véleménye. Szerinte hazánkban vannak olyan szervezetek, amelyek befolyásolni akarják a közvéleményt, a közhangulatot, ezért a magyar embereknek joguk van megtudni, hogy ezt a tevékenységet kiken keresztül és milyen feltételekkel teszik.
Mindössze négy év telt el azóta, hogy Fekete-Győr András, a Momentum akkori, nagyképű, önmagát már miniszterelnöknek képzelő elnöke felvázolta az általa propagandistáknak tartott újságírók szomorú jövőjét.
Kijelentette, hogy újságírókat tiltana el a foglalkozásuk gyakorlásától. Természetesen nem a balliberális „függetlenekre” gondolt.
Később az ellenzék újabb miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter tett fenyegető és sértő kijelentéseket a nemzeti oldal híveire. Egy ideig sokan nem értették, hogyan állíthatja magáról, hogy elkötelezett keresztény, miközben összeáll a történelmi egyházak meggyőződéses ellenlábasaival, az idegen megbízók kegyeit kereső tábor tagjaival. Azóta azonban megszokhattuk, hogy ez is része az ellenzéki taktikának.
És egy esztendeje sincs, hogy Magyar Péter, a legújabb szemfényvesztő „messiás” kijelentette: „Ebből elég! A mi választóink nemcsak a politikai elit leváltását követelik, hanem a hozzájuk tartozó médiamunkásokét is. Őket ugyanúgy le fogjuk cserélni.” Igen, a brüsszeli „elit” előtt hajbókoló politikai lakájok tudják, hogy ez megfelel a nyugati demokrácia jelenlegi módszereinek.
