Mondom újra, pedig már sokszor mondtam, de úgy tűnik, nem lehet elégszer mondani: mi nem így képzeltük a szabadságot, nem így képzeltük a rendet, amikor itt ücsörögtünk a hajdani fal rosszabbik felén, és minden illúziónk a Nyugat volt. Mi nem így képzeltük a szép új világot, míg visszhangoztak bennünk József Attila sorai: „Az én vezérem bensőmből vezérel! / Emberek, nem vadak – / elmék vagyunk! Szivünk mig vágyat érlel / nem kartoték-adat. / Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, / jó szóval oktasd, játszani is engedd / szép, komoly fiadat!”
Harmincöt év telt el, s kiderült, a szabadság egy nyálfolyató, idült idióta, s amit szült, nem más, mint egy púpos, szörnyarcú, gonosz gnóm.
Csak egy hét hordaléka – íme, halott illúzióink egykorvolt otthona, a Nyugat:
1.: „Elszabadult a pokol Európa fővárosában: a brüsszeli biztos szerint ez a világ legtermészetesebb dolga. »Vannak kulturális gettóink a városban« – mondta Alain Hutchinson.
Brüsszelben szervezett bűnözői bandák közötti drogháború dúl. 2025-ben már közel hatvan lövöldözés történt, ebből húsz a nyáron, amelyek közül kettő halálos kimenetelű volt. A város ügyésze, Julien Moinil halálos fenyegetéseket kapott, ezért rendőri védelem alatt él, és az erőszakot »riasztó tendenciának« nevezte – írja az Euronews.
Alain Hutchinson, Brüsszel európai és nemzetközi szervezetekért felelős biztosa azonban az Euractivnak nyilatkozva meglehetősen alábecsüli a kockázatot. »Ezek az incidensek nem ott történnek, ahol a nemzetközi tisztviselők élnek és dolgoznak. »A város rothadt részein, Anderlechtben, Molenbeekben és hasonló helyeken történnek« – jelentette ki. »Itt, az európai negyedben soha – kopogjuk le – nem volt ilyen problémánk, és soha nem hallottunk erről panaszokat. Vannak társadalmi gettóink, vannak kulturális gettóink a városban, de ez minden városban így van« – hivatkozott a megbízott a többnyire migrációs hátterű lakosok dominálta városrészekre.”
Minden tiszta és világos.
De a biztonság kedvéért ismételjük meg a halhatatlan mondatokat: „Ezek az incidensek nem ott történnek, ahol a nemzetközi tisztviselők élnek és dolgoznak. A város rothadt részein, Anderlechtben, Molenbeekben és hasonló helyeken történnek. (...) Vannak társadalmi gettóink, vannak kulturális gettóink a városban, de ez minden városban így van.”