Kína újra tengeri nagyhatalom

A modern kori világtörténelemben új korszak kezdődött jó fél évszázada, amikor – az Egyesült Államok történetében először – Kína földjére lépett a hivatalban levő amerikai elnök. 1972 februárjában a kommunista Kína teljhatalmú vezetője,

Mao Ce-tung Pekingben fogadta Richard Nixont és nemzetbiztonsági tanácsadóját, Henry Kissingert. Ezzel a találkozóval kezdődött el a Nixon által elképzelt és Kissinger által előkészített amerikai nyitás Kína felé, ami fokozatosan háromszereplőssé változtatta az addig kétpólusú világrendet.

A „háromszögelés” a hidegháború végéig, sőt azt követően is az amerikai geopolitika alapelvévé vált, s nagyban hozzájárult a globális konfliktusok sikeres kimeneteléhez.

Azt azonban aligha gondolta az USA akkori két vezető politikusa, hogy fél évszázad múlva

már nem a Szovjetunió, illetve Oroszország lesz a legfőbb ellenfél, a globális kihívó, hanem éppen Kína. S ma már nem csupán gazdasági téren – a Mao idején még szegény, fejletlen távol-keleti ország a XXI. század elejére a világ második legnagyobb gazdasági hatalmává vált –, hanem egyre inkább katonai szempontból is.

Sokan elcsodálkoztak a napokban, amikor bemutatták a kínai haditengerészet legújabb, legnagyobb, egyben legkorszerűbb büszkeségét, a Fucsien repülőgép-hordozót. A több mint háromszáz méter hosszú, 80-85 ezer tonnás vízkiszorítású, mozgó repülőtérként funkcionáló óriás már megközelíti a legnagyobb amerikai riválisait. Az elektromágneses katapultrendszerrel felszerelt hadihajó mérföldkövet jelent a kínai haditengerészet modernizációjában, hiszen eddig a világon csupán egyetlen ország – az Egyesült Államok – rendelkezett hasonló technológiával és képességgel, a USS Gerald R. Ford hordozó révén.

Katonai szakértők szerint ez a csúcstechnológia Kínát közelebb hozza ahhoz, hogy az óceánokon is hatékonyan működtethesse flottáját – ezt hívják blue-water (kék vízi) képességnek, vagyis a távoli (globális) hadviselés lehetőségének.

Bár ettől még az amerikai haditengerészet geostratégiai előnye, fölénye (legalábbis ezen a téren) egyelőre megmarad, mivel összesen tizenegy repülőgép-hordozóval rendelkezik – és valamennyi nukleáris meghajtású –, míg fő riválisa még csak három, hagyományos üzemanyaggal működő hordozóval, a jelek szerint Kína óriási léptekkel halad afelé, hogy globális tengeri nagyhatalommá váljon. Tegyük hozzá: ismét. Ugyanis a történelemben volt már hasonló pozícióban.

Mark Twain szerint a történelem nem ismétli ugyan önmagát, de rímel. Vagyis vannak hasonlóságok, párhuzamok, amelyekből tanulni lehet. Ezért érdemes megjegyezni, hogy a több ezer éve folyamatosan fennálló

Kína – amelynek ősi, ma is használt önelnevezése Csung kuo, ami azt jelenti: Középső ország, birodalom – az elmúlt ezer évben többször is a világ tengeri hatalmai közé tartozott.

Például a Szung-dinasztia (960–1279) idején a távol-keleti ország hajóépítése és navigációs tudománya a világ élvonalába tartozott. A kínai hajósok már ekkor használták az iránytűt, fejlett kormányrendszert és többfedélzetes hajókat, amelyek révén a Dél-kínai-tenger és az Indiai-óceán partvidékén virágzó kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki. A szárazföldi selyemút mellett a tengeri kereskedelem is virágzott a mongolok által létrehozott Jüan-dinasztia alatt, majd a Ming-dinasztia (1368–1644) idején, különösen Jung-lö császár alatt felépítették a világ legnagyobb hadiflottáját, melynek élén Cseng Hö admirális állt.

Hatszázhúsz éve,

1405 nyarán indult el első felfedezőútjára a Cseng Hö szervezte és vezette, Kincses Flotta néven elhíresült armada, amely több mint háromszáz hajóból állt, több tízezer (!) emberrel – tengerészek, katonák, kereskedők – a fedélzetükön. Ez az akkori világ legnagyobb flottája volt, és a kínai hajók messze meghaladták az európai kortárs hajók méretét és technológiai színvonalát.

A legendás admirális hét nagy expedíciót vezetett a Dél-kínai tengertől Indiáig, Perzsiáig, Arábiáig, Afrika keleti és déli partjaiig, amelyek kereskedelmi és diplomáciai, politikai szempontból is roppant sikeresek voltak.

Ez az időszak lehetett volna Kína tengeri birodalmi felemelkedésének kezdete, ám a Ming-udvar váratlanul bezárkózó politikát hirdetett. Az állami flottát leépítették, a kereskedelmi expedíciókat betiltották, így a XV. század második felétől Kína kiszorult a globális tengeri versenyből, amelyet előbb a portugál és spanyol, majd a holland és a brit hajósok, végül az amerikai tengerészek nyertek meg. Hatszáz évvel később Kína újra tengeri nagyhatalom, ismét a világ legnagyobb méretű, ha még nem is a legerősebb hadiflottájával rendelkezik, s teljes erővel igyekszik – e tekintetben is – utolérni Amerikát.