Közvetlenül azelőtt, hogy a francia kormányfő elbukott a saját maga által kezdeményezett bizalmi szavazáson, Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés frakcióvezetője indulattal teli hangon szólalt fel a nemzetgyűlésben. Beszédéért számos politikai elemző és kormánypárti képviselő is éles bírálattal illette a többszörös jobboldali elnökjelöltet. Mint sokan kifejtették, amikor
Le Pen a szavazás pillanatát a „fantomkormány szenvedésének a végéhez” hasonlította,
túlzásba esett, hiszen egy kisebbségi kormány esetében előfordulhatnak kormányfőcserék, így „felesleges és ízléstelen” a francia politikai elit átfogó válságáról beszélni, és úgy tenni, mintha az illeszkedne az Európa-szerte vizionált, hanyatló tendenciához.
Amennyiben eltekintünk Macron szövetségeseinek a sorozatos kudarcaikból fakadó sértettségétől – akik mindössze két év leforgása alatt már a negyedik kormányfő bukását szenvedték el –, és egy rövid pillantást vetünk Európa másik két legnagyobb országára, Németországra és Nagy-Britanniára, úgy azt láthatjuk, hogy Le Pen egyáltalán nem esett „ízléstelen túlzásokba”. Sőt éppen ellenkezőleg!
Minden jel arra enged következtetni, hogy a francia establishment mellett a brit és a német politika domináns pártjai egyaránt lejtmenetbe kerültek, ráadásul ugyanazon ok miatt: semmibe vették a népakaratot, amely az elit érdekeivel szemben kritikákat fogalmazott meg.
Ugyanis Londontól kezdve Párizson át egészen Berlinig elegük lett a választópolgároknak az ellenőrizetlen bevándorlásból, a háború értelmetlen támogatásából, a káros szankciós politikák erőltetéséből, illetve a mondvacsinált jogállamisági és zöldpolitikai árnyjátékokból.
Macron szövetségesei hiába állítják, hogy a mindössze kilenc hónapot megélő Bayrou-kormány bukását kizárólag a költségvetés és az államadósság körüli vita okozta, a közvélemény-kutatások számadatai nem egy pillanatnyi, szakpolitikával kapcsolatos társadalmi elégedetlenségről árulkodnak, hanem egy hosszú hónapok óta tartó, kifejezetten elitellenes hangulatról.
Miközben Macron elnök pártja idén képtelen átlépni a 15 százalékos támogatottsági mutatót, addig a legerősebb ellenzéki párt, a Nemzeti Tömörülés már alulról súrolja a 35 százalékot.
Kifejezetten beszédes, hogy a jobboldali párt előretörését még a Le Pen ellen hozott bírósági ítélet sem törte meg, ugyanis a legutóbbi felmérés szerint a párt elnöke, Jordan Bardella támogatottsága a többi feltételezett indulóhoz képest is erősödött, jelenleg 35 százalékon áll.
