Mikor viszont arra kerülne a sor, hogy az egyetlen „bűnös” szavazati jogát kerüljük ki, akkor azonnal visszahúzódnak a csendesek és kevésbé csendesek. Mert ha egy tagországtól megvonjuk a döntés lehetőségét, az lavinát indíthat el. Ha Ukrajna EU-tagságát huszonhatan eldönthetik Magyarország megkerülésével, akkor Törökország integrációját is eldönthetik Görögország és Ciprus nélkül. Szerbiáét Horvátország nélkül. Akkor elindul a dezintegráció, az érdekek egész sora sérül, s kiderül, hogy az európai kísérlet nem igazán működik. 

Ez nem is csoda, hiszen ők senkinek se felelnek, nincs nép, amelyért küzdenek, nem köti őket hűség sehová, csak az exceltáblák és a bankszámlák világában élnek.

Egyelőre mindenkinek tökéletesen megfelel az a helyzet, hogy Magyarország védelme mögött megbújnak és nem tesznek semmit. Nekünk is. Mert azért mégiscsak az számít, aki mond valamit, és nem a csendestársak. Cseppet se lenne meglepő, ha az Európai Unió reformját Magyarország valósítaná meg, és lenne a kontinentális közösség jövőjének a kovácsa. Persze ebben az esetben se mondana senki egy köszönömöt sem, de a politika nem is a személyes dicsőségről szól, hanem a hatékonyságról.