Ma már ott tartunk, hogy a világ elaljasulását jószerével már észre sem vesszük, hanem közömbösen sétálunk el olyan tettek mellett, amelyeket minden tisztességes ember elítél, viszont nemigen van módja megakadályozni, de még hathatósan elítélni sem. „Kizökkent az idő, ó kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.” – szól Shakespeare Hamlet című drámájának főhőse, amikor rájön, hogy a rend eltűnt az életéből, s helyreállítania jószerével emberfeletti erőfeszítést igényelne. Az idő – úgy tűnik – azóta is ki van zökkenve a helyéből, legalább is mindennapi tapasztalataink ezt bizonyítják. És sajnos azt is, hogy ezek a „kizökkenések” olyanok, amelyek a nagybetűs Emberhez nem méltóak. Felbolydult világunkban percenként történnek ilyen cselekedetek, de a világ úgy elaljasult, hogy ezek nagy része mellett közömbösen mennek el az emberek, az együttélés szabályainak értéke jószerével eltűnt a világból, gyilkolni nem nagy ügy, a hazugság, a másik fenyegetése nem bűn, a lelkiismeret pedig sokak számára nem ismert fogalom. Számos hétköznapi példa bizonyítja a fentebb leírtakat, ám attól még nem változik senki meg semmi.

Hétköznapjainkra visszatérve, kapom a hírt, hogy a Tiszának nevezett párt jogász végzettségű elnöke a minap azt találta mondani, hogy „20 évre börtönbe rakom Orbánt és az összes újságíróját.” Az „üzenetet” kiváltó okot nem ismerem, a politikusi és jogászi pálya szégyene magyarázattal nem tisztelte meg sem híveit, sem ellenfeleit. Így aztán nem derült ki, mi őrjöngésének a valódi oka. Az viszont sajnos rossz üzenet, hogy löttyös indulatában bárki bárkit megfenyegethet – következmények nélkül. És itt a baj! Jónéhány éve már, hogy általam nagyon tisztelt és szeretett kollégánk, Fricz Tamás a közbeszédbe hozta a „következmények nélküli ország” fogalmát. Gyengébbek kedvéért mondom, a meghatározás Magyarországra vonatkozott. Sajnos joggal. Azóta sincs sok következménye számos nem kívánatos cselekedetnek, bár ezen véleményemet megtoldom azzal, hogy más országokban sincs. Szóval talán úgy fogalmazhatnánk, hogy egy következmények nélküli világban élünk. S ez erkölcsileg rendkívül bomlasztó és romboló. Gondoljunk csak az EU velejéig tehetségtelen és roppant kártékony „főnénijére”, és az ő összes korábbi és jelenbéli cselekedetére, meg persze a hozzá hasonló elvtársaira, akik minden pénzügyi és egyéb csalást vígan éltek túl, s most is ott ücsörögnek a helyükön. De visszatekinthetünk a davosi, január 2.-án zárult Világgazdasági Fórumra is, ahol idén „A párbeszéd szelleme” címet viselte a konferencia, de sajnos nevetnünk kell, mert a mai politikában sok minden hiányzik, de leginkább az értelmes párbeszéd. Az nincs, csak parancs van. Talán többen is olvashatták a fórum egyik neves előadójának, bizonyos Yuval Noah Hararinak az előadását, aki azt taglalta, hogy miképpen kell kiiktatni a „haszontalan embert” a világból, és mesterséges intelligenciával helyettesíteni úgy, hogy észre se vegye. Ez az ember egyébként történész, mindig mond valami vérlázítót, szerintem csak arra edzi az embereket, hogy fogadják el, neki bizony mindig mindenben igaza van. Abban az összefoglalóban, amit én olvastam a davosi „buliról”, abban az is benne volt, hogy Harari ezúttal a saját homoszexualitásáról is beszélt. Hogy ez miként illik egy Világgazdasági Fórumhoz azt magyarázzák el eszmetársai, mindenesetre csak az a rövidnek mondható beszámoló az összejövetelről, amit Svájcban élő ismerősök küldtek, tökéletesen elegendő volt ahhoz, hogy kijelentsük, bizony sátánivá vált a világ.