Négy éve, 2017 elején a 2024-es budapesti nyári olimpia elleni népszavazáshoz szociális demagógiával gyűjtötték Fekete-Győr Andrásék az aláírásokat. Orbán Viktor miniszterelnök akkor úgy fogalmazott a Momentumról és akciójáról: „Van egy politikai szervezet, amelyik nem is titkolta el, hogy nem az olimpia érdekli igazából, hanem párttá akar alakulni, be akar lépni a politikai élet színpadára, és ezért nem drágállotta azt sem, hogy álomgyilkossá váljon.” Az akció valójában a Momentum politikai térnyerését szolgálta, pont úgy, ahogy most Karácsony Gergely a baloldali előválasztáson akarja megrogyott pozícióját erősíteni.
És még egy analógia, amely kísértetiesen emlékeztet a mára. Majd harminc éve, 1991 októberében, amikor a parlamentben a külügyekről vitáztak, Horn Gyula néhai kormányfő sajnálkozásának adott hangot, amiért az 1996-os budapesti világkiállítás úgymond a „pártcsatározások áldozata lett”. A későbbi pénzügyminiszter, Szabó Iván így reagált arra, hogy a Fővárosi Közgyűlés október 10-én nemet mondott az expóra: „Éreztem már, […] amikor szerény padsorunkból Demszky Gábor a főpolgármesteri szék magasságába emelkedett, hogy lesznek nehézségek. Azt azonban a legelvakultabb SZDSZ-ellenes propagandának sem tudtam volna elhinni, hogy olyan szobát fog kapni a városháza elefántcsonttornyában, ahonnan sem az országra, sem Budapest egészére nincsen kilátás, kizárólag a Mérleg utcára!”. Most annyi változott, hogy Karácsony Gergely irodájából a Szemlőhegy utcai villára nyílik a kilátás.
(Borítókép forrása: MTI/Kovács Tamás)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!