Expó és olimpia után a baloldal most az atlétikai világbajnokság álomgyilkosa akar lenni. Egy nemzet, egy ország, egy város, egy teljes sportág mutathatná meg magát a világ egyik legnézettebb sporteseményével. Karácsony Gergely a korábbi, kormánnyal kötött megállapodást felrúgva, hitszegőként most a 2023-as vb lemondását jelentette be a kínai csúcsegyetemmel, a Fudannal kapcsolatos törvényre hivatkozva. Az önkormányzati választásokon stadionstoppal kampányoló főpolgármester eddig még semmi olyat nem hozott létre a dugókat okozó festett biciklisávokon, rovarhoteleken, darázsgarázsokon és méhlegelőkön kívül, ami a gondolattól a megvalósításig őt dicsérné.
Karácsony a világbajnokság megfúrása esetében sem lehet teljesen boldog, hiszen a nyakába kötött politikai póráz végén álló Gyurcsány Ferenc a Facebook-főpolgármester tegnap reggeli bejelentése után szintén a közösségi oldalon sietett leszögezni: szerdán a fővárosi DK-frakció volt az, amely javaslatot nyújtott be, hogy Budapest álljon el az atlétikai világbajnokság megrendezésétől, mert „a kormány az erre vonatkozó megállapodást megszegte, amikor lemondott a Diákváros felépítéséről”. Az egyiküket sem érdekelte, hogy a kormány egyáltalán nem mondott le a Diákváros megvalósításáról, sőt a kabinet azt is támogatja, hogy a budapestiek népszavazáson dönthessenek arról, akarnak-e Fudan Egyetemet.
A bejelentés oka inkább az előválasztásnak nevezett baloldali házibajnokság pillanatnyi állása lehet. Közismert, hogy az elmúlt hónapokban hibát hibára halmozó főpolgármester népszerűsége a baloldalhoz köthető közvélemény-kutatók mérései szerint is erősen megkopott, második, harmadik helyre csúszott a demagógiaversenyben igen erős kihívóival, Dobrev Klárával és Jakab Péterrel szemben. A hazugságversenyben Karácsonynak tehát gyorsan kellett valami nagyot és komolytalant mondania, lehetőleg mesteredzőjére ráverve.
„Kurva ország” elhíresült miniszterelnökének és a Budapestet trambulinnak néző félállású főpolgármesterének volt honnan merítenie, ha egy országos ügyet, beruházást kell megfúrni – esetükben – legalább a szavak szintjén.
Négy éve, 2017 elején a 2024-es budapesti nyári olimpia elleni népszavazáshoz szociális demagógiával gyűjtötték Fekete-Győr Andrásék az aláírásokat. Orbán Viktor miniszterelnök akkor úgy fogalmazott a Momentumról és akciójáról: „Van egy politikai szervezet, amelyik nem is titkolta el, hogy nem az olimpia érdekli igazából, hanem párttá akar alakulni, be akar lépni a politikai élet színpadára, és ezért nem drágállotta azt sem, hogy álomgyilkossá váljon.” Az akció valójában a Momentum politikai térnyerését szolgálta, pont úgy, ahogy most Karácsony Gergely a baloldali előválasztáson akarja megrogyott pozícióját erősíteni.
És még egy analógia, amely kísértetiesen emlékeztet a mára. Majd harminc éve, 1991 októberében, amikor a parlamentben a külügyekről vitáztak, Horn Gyula néhai kormányfő sajnálkozásának adott hangot, amiért az 1996-os budapesti világkiállítás úgymond a „pártcsatározások áldozata lett”. A későbbi pénzügyminiszter, Szabó Iván így reagált arra, hogy a Fővárosi Közgyűlés október 10-én nemet mondott az expóra: „Éreztem már, […] amikor szerény padsorunkból Demszky Gábor a főpolgármesteri szék magasságába emelkedett, hogy lesznek nehézségek. Azt azonban a legelvakultabb SZDSZ-ellenes propagandának sem tudtam volna elhinni, hogy olyan szobát fog kapni a városháza elefántcsonttornyában, ahonnan sem az országra, sem Budapest egészére nincsen kilátás, kizárólag a Mérleg utcára!”. Most annyi változott, hogy Karácsony Gergely irodájából a Szemlőhegy utcai villára nyílik a kilátás.
(Borítókép forrása: MTI/Kovács Tamás)
