„Az egykoron módos magyar Majdány településnek még húsz évvel ezelőtt is közel nyolcszáz lakosa volt. Ma hatvanhatan lakják, akik mellett jelenleg is körülbelül háromszáz illegális bevándorló él” – olvasható ma megjelenő délvidéki riportunkban. „Minden évben félmillió bevándorló érkezik, a törvényeseket és az illegálisakat is számolva. Nem toloncolják ki azokat sem, akiknek elutasítják a menedékkérelmét. Mivel a születésszám évi kétszázezer újszülött alatt van, a nagy népességcsere nem szélsőjobboldali fantazmagória, hanem vitathatatlan valóság” – panaszolta a Magyar Nemzetnek adott tegnapi interjúban Jacques Guillemain francia közíró.
Az uniós vezetők mindeközben fogadkoznak, hogy nincs migrációs válság Európában, ha pedig mégis annak a jelét észlelnék, nem hagyják, hogy megismétlődjenek a 2015-ös események. A számok azonban ellentmondanak nekik. Elég a magyar határra vetni vigyázó szemünket: idén mintegy hatvanezer illegális bevándorlót tartóztattak fel, a tavalyi azonos időszakban 19 ezret. S minél többen érkeznek, annál bátrabban viselkednek. Nemegyszer hallhattuk-láthattuk a határon készült tudósításokban, hogy a bevándorlók erőszakosak, megtámadják a rendfenntartókat. Az események kezdenek kísértetiesen hasonlítani a 2015-ben történtekhez, a röszkei ostromhoz, az áldatlan állapotokhoz. Hiába hajtogatják Brüsszel urai: nincs migrációs válság.
A járványügyi korlátozások feloldásával megélénkült a forgalom a Földközi-tengeren, a társadalmi távolságtartás béklyójától megszabadulva a civil szervezetek hajókapitányai ismét keblükre ölelhetik embercsempész barátaikat, s vígan taxiztathatják a bevándorlókat Dél-Európába. A kontinensnek szinte nincs olyan szeglete, ahol ne szivárognának át a hívatlan vendégek. Már Lengyelország és Litvánia is kerítést épít, hogy megállítsa a Belarusz felől érkezőket. A migrációs ipar él és virul, a magukra maradt európai országok védekeznek, ahogy tudnak, azt viszont nehéz eldönteni, hogy mit akarnak az uniós intézmények vezetői. Utóbbi napokban tett kijelentéseikkel, melyek szerint el kell osztani a tagállamok között a bevándorlókat, s meg kell nyitni a legális migrációs csatornákat, nem az elrettentést szolgálták. Egyelőre azt is nehéz megjósolni, hogy a tálib hatalomátvétel után mi lesz Afganisztán sorsa, s adnak-e menekülésre adó okot az események. A húsz éve zajló háború már így is százezreket kényszerített menekülésre, a nagy kérdés tehát az marad: felerősödik-e az onnan induló migrációs hullám?
A legnagyobb problémára azonban a fent idézett sorok világítanak rá. A vándorlás és a menekülés ugyanis egy dolog: az illegálisan érkezőket ki lehet toloncolni, a valódi menekülteket pedig ideiglenesen be lehet fogadni mindaddig, amíg nem biztonságos a hazatérés – gondolnánk. A helyzet viszont úgy áll, hogy a humanitárius szempontok és az emberi jogok ma mindennél fontosabbak Európában, főleg azok esetében, akiknek az érkezését nem lehet sem humanitárius szempontokra, sem emberi jogi sérelmekre visszavezetni. Emlékezhetünk: nemrég hat nyugat-európai ország állt ki vehemensen azon joga mellett, hogy kitoloncolhassa a hozzá érkezett afgán állampolgárokat. Néhány nap sem telt el, s visszakozni kényszerültek, miután a migránsokat taxiztató civil szervezetektől kezdve a balliberális sajtón át az Európai Parlamentig mindenki rájuk förmedt.
A helyzet az, hogy igenis migrációs válság van Európában, s minden jel – a tények és a statisztikák – arra enged következtetni, hogy megismétlődhetnek a 2015-ös események. Európa még mindig védtelen a bevándorlással szemben. Ez nem valami szélsőjobboldali fantazmagória.
(Borítókép forrása: MTI/AP/Mindaugas Kulbis)
