Lárifári, hogy a történelem nem ismétli önmagát és nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Mit tudhatott szegény Hérakleitosz a huszonegyedik századi újgonoszok praktikáiról? Legfeljebb kifinomultabb, farizeusabb módszerekkel operálnak, támadnak. Most már kötelezettségszegési, jogállamisági eljárásnak vagy hetes cikkelynek hívják őket, illetve európai bírósági koncepciós perek formáját öltik ezek a XXI. századi új málenkij robotok és könyörtelen totalitariánus alávetési kísérletek. A cél most is az öntudatos egyén és egy egész nemzet, ország akaratának megtörése, engedelmessé gyötrése – ha belegebed, belehal, akkor is. 

Varga Judit igazságügyi miniszter a tegnapi megemlékezésen figyelmeztetett: sokan mentegetni próbálják a bolsevizmust, emberarcú kommunizmus azonban nem létezik, csak az, amelyik az emberi jogok semmibevételét, az állandó terrort képviseli.

A helyzet az, hogy a magyarság átoltottsága a diktatúrákkal, a kommunizmussal szemben éppen a drámai előképek miatt igen magas. Ha úgy tetszik: az akkori áldozatok mártíriuma ezért sem volt hiábavaló. Nekik is köszönhetjük, hogy nagy praxisunk van a diktatúrák túlélésében – és legyőzésében.

Borítókép: Koszorúk a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján az V. kerületi Honvéd téren a gulág áldozatainak emlékkövénél. (Fotó: MTI/Illyés Tibor)