A történelem vége

Bő harminc évet késett a nagy történelmi igazságszolgáltatás, és ahogy a politikai folyamatok haladnak, egyre bővül ez az időszak. Ennyi ideje él velünk a Magyar Szocialista Párt, amelynek már ott, a rendszerváltozás idején meg kellett volna halnia, együtt az eszmével, amelyben született és felcseperedett.

De mégse történt ilyen.

Az MSZP elhagyta a Munkás szót a nevéből, hátha az új időknek új szelei belekapnak a fényes szelekhez szokott vitorlákba, és ezzel az egyszerű kis névkurtítással modern, európai, szociáldemokrata párt lesz a Kádár-rendszer zászlóshajójából.

Pedig ehhez nem csak annyi kell, hogy elveszítjük azt a betűt. Ehhez teljesen új ideológia, a régi, hamis eszmék teljes megtagadása, új irányítás, teljes megtisztulás kellett volna. Ez így együtt természetesen lehetetlenség. A pártok nem csak úgy lesznek maguktól, azokat emberek alkotják, márpedig az MSZP-t azok alkották, akik az MSZMP-t korábban. Az ideológiáról pedig nem tettek le soha. Csak úgy kimúlt alóluk, ők meg ott ültek a légüres térben, a demokráciát nem értették, hiszen csak a népi demokrácia volt számukra ismert, de remekül ismerték, hogyan kell felülről nézni az országot. Nem tanulta meg soha az MSZP, milyen is a modern szociáldemokrácia, nem tudott soha magyarul gondolkodni, és ha voltak is olyan politikusok, akik szívesen odakötötték volna a piros-fehér-zöld szalagot a szegfűre, azok gyorsan bunkósbotot kaptak a fejük búbjára. Lett is nagy összeborulás a nemzetköziség hazai apostolaival, az SZDSZ mindent mindig jobban tudó, borzasztó dörzsölt vezetőivel, és sikerült is az országot olyan irányba állítani, amely az eljelentéktelenedés felé haladt.

További A Helyzet híreink

Nemzeti baloldali útra térne az MSZP

Az MSZP maga a velünk élő anakronizmus, amely ma sem hiszi el igazán, hogy baj van náluk. Legyezgetik magukat a múlttal, Horn Gyulát történelmi léptékű, nagy tiszteletű államférfinak hiszik, párás szemmel önmagukat tartják rendszerváltó erőnek, s mintegy mellékesen leszögezik, Kádár János megcsinálta a legvidámabb barakkot, nem volt itt éhezés, volt Ifipark, Škoda és balatoni nyaraló, és a kubai lányok a VIT-en is nagyon szépek voltak.

Felmentik magukat minden bűn alól, újraálmodják a történelmet, így természetesen nem értik, hogy lehetnek ők egyszázalékos párt.

Ujhelyi István, aki túl fiatal ahhoz, hogy a régmúlt megérintse, de a jövő emberéhez már túl idős, átalakulást, frissítést követelt, új nevet, tiszta lapot. Egy kicsit elkésett az EP-képviselő ezzel az ötlettel. A történelmi pillanat 1989–90-ben volt meg, amikor ő épphogy befejezte az általános iskolát. Ilyen rovott múlttal nincs tiszta lap, ilyen levitézlett politikusokkal nincs jövő, s jó eséllyel jelen sem. A szocialisták az évek során felélték a hihetetlen vagyont, amelyet átmentettek maguknak az állampárttól, odalett az ingatlanok sora, s eltávozott soraikból mindenki, akinek volt bármilyen épkézláb ötlete a politikában. A harmadik vonal került döntési pozícióba, ahol már tehetség és eltökéltség sincs, de hiába, vakok között félszemű a király, így egy MSZP-s önkormányzati képviselői poszt mégis jobb, mint a postán dolgozni. Eltávozott mögülük a pénzemberek sora is, hiszen ma már senki se érzi jó befektetésnek az MSZP-t. A párt gyakorlatilag menthetetlen. Láthatóan haldoklik. Olyan élete volt, mint annak a bábnak, amely biztos benne, hogy egy nap majd gyönyörű pillangó lesz belőle, de mikor a metamorfózison átesik, kiderül, hogy egy svábbogár, amelyet agyontapos egy utcán sétáló ember.

Senkinek se fog hiányozni, ha megszűnik, de sokan fogják úgy érezni, hogy ezzel zárult le a rendszerváltozás nagyon hosszúra nyúlt történelme.