Bő harminc évet késett a nagy történelmi igazságszolgáltatás, és ahogy a politikai folyamatok haladnak, egyre bővül ez az időszak. Ennyi ideje él velünk a Magyar Szocialista Párt, amelynek már ott, a rendszerváltozás idején meg kellett volna halnia, együtt az eszmével, amelyben született és felcseperedett.
De mégse történt ilyen.
Az MSZP elhagyta a Munkás szót a nevéből, hátha az új időknek új szelei belekapnak a fényes szelekhez szokott vitorlákba, és ezzel az egyszerű kis névkurtítással modern, európai, szociáldemokrata párt lesz a Kádár-rendszer zászlóshajójából.
Pedig ehhez nem csak annyi kell, hogy elveszítjük azt a betűt. Ehhez teljesen új ideológia, a régi, hamis eszmék teljes megtagadása, új irányítás, teljes megtisztulás kellett volna. Ez így együtt természetesen lehetetlenség. A pártok nem csak úgy lesznek maguktól, azokat emberek alkotják, márpedig az MSZP-t azok alkották, akik az MSZMP-t korábban. Az ideológiáról pedig nem tettek le soha. Csak úgy kimúlt alóluk, ők meg ott ültek a légüres térben, a demokráciát nem értették, hiszen csak a népi demokrácia volt számukra ismert, de remekül ismerték, hogyan kell felülről nézni az országot. Nem tanulta meg soha az MSZP, milyen is a modern szociáldemokrácia, nem tudott soha magyarul gondolkodni, és ha voltak is olyan politikusok, akik szívesen odakötötték volna a piros-fehér-zöld szalagot a szegfűre, azok gyorsan bunkósbotot kaptak a fejük búbjára. Lett is nagy összeborulás a nemzetköziség hazai apostolaival, az SZDSZ mindent mindig jobban tudó, borzasztó dörzsölt vezetőivel, és sikerült is az országot olyan irányba állítani, amely az eljelentéktelenedés felé haladt.
