Az MSZP maga a velünk élő anakronizmus, amely ma sem hiszi el igazán, hogy baj van náluk. Legyezgetik magukat a múlttal, Horn Gyulát történelmi léptékű, nagy tiszteletű államférfinak hiszik, párás szemmel önmagukat tartják rendszerváltó erőnek, s mintegy mellékesen leszögezik, Kádár János megcsinálta a legvidámabb barakkot, nem volt itt éhezés, volt Ifipark, Škoda és balatoni nyaraló, és a kubai lányok a VIT-en is nagyon szépek voltak.

Felmentik magukat minden bűn alól, újraálmodják a történelmet, így természetesen nem értik, hogy lehetnek ők egyszázalékos párt.

Ujhelyi István, aki túl fiatal ahhoz, hogy a régmúlt megérintse, de a jövő emberéhez már túl idős, átalakulást, frissítést követelt, új nevet, tiszta lapot. Egy kicsit elkésett az EP-képviselő ezzel az ötlettel. A történelmi pillanat 1989–90-ben volt meg, amikor ő épphogy befejezte az általános iskolát. Ilyen rovott múlttal nincs tiszta lap, ilyen levitézlett politikusokkal nincs jövő, s jó eséllyel jelen sem. A szocialisták az évek során felélték a hihetetlen vagyont, amelyet átmentettek maguknak az állampárttól, odalett az ingatlanok sora, s eltávozott soraikból mindenki, akinek volt bármilyen épkézláb ötlete a politikában. A harmadik vonal került döntési pozícióba, ahol már tehetség és eltökéltség sincs, de hiá­ba, vakok között félszemű a király, így egy MSZP-s önkormányzati képviselői poszt mégis jobb, mint a postán dolgozni. Eltávozott mögülük a pénzemberek sora is, hiszen ma már senki se érzi jó befektetésnek az MSZP-t. A párt gyakorlatilag menthetetlen. Láthatóan haldoklik. Olyan élete volt, mint annak a bábnak, amely biztos benne, hogy egy nap majd gyönyörű pillangó lesz belőle, de mikor a metamorfózison átesik, kiderül, hogy egy svábbogár, amelyet agyontapos egy utcán sétáló ember.

Senkinek se fog hiányozni, ha megszűnik, de sokan fogják úgy érezni, hogy ezzel zárult le a rendszerváltozás nagyon hosszúra nyúlt történelme.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Magyar Nemzet)