Eltolt tolerancia

Mit jelent az Irie Maffiának a Sziget? – szegezte a kérdést a zenekar frontemberének, MC Columbónak (polgári nevén Kéri András) a Phenom.hu magazin. A válasz: „Sokszínűséget, toleranciát. Egy mintaállam, ahol származástól, nyelvtől, vallástól függetlenül tud felhőtlenül együtt élni több tízezer ember”. Ennek immár hét éve. Idén viszont homokszem kerülhetett a gépezetbe Közép-Európa vezető kulturális fesztiválján: az aktuálpolitika szúrós szemmel lesett be a sátornyíláson.

Alina Pas ukrán rapper például nem is annyira azzal vizsgázott le toleranciából, hogy Orbán-fotót tépett szét a színpadon – ez inkább kevéssé ízléses, hatásvadász performansz volt –, hanem hogy kollektíve elítélte az ukrajnai háborúért a magyarokat és az oroszokat. Utóbbiaknak már a Szigetre való meghívása sem tetszett az előadóművésznek. Ám az ő esetében még időben kapcsoltak a szervezők: nincs embargó, próbálja elviselni a neves rapper, hogy az oroszok Putyin inváziója dacára is élni mernek a világon. (Az Ukrajnát és általában az emberi jogokat bőszen védelmezők közül egyeseknek ezzel is nehéz megbarátkozniuk.)

Abból viszont kitiltás és büntetőfeljelentés lett, hogy a Tribade barcelonai zenekar izraeli szigetezők nemzeti zászlaját rongálta meg trágár módon, országuk létjogosultságát is kétségbe vonva. A feljelentő Tett és Védelem Alapítvány azt írja, a női banda az „igazi munkásosztály” barcelonai hangja akar lenni, többek között a „férfikiváltságok” ellen és az LMBT-jogokért küzdve.

Ha van valami – más szélsőbalos divatőrületek mellett –, ami úgy hiányzik ma Magyarországon, mint üveges tótnak a hanyatt­esés, akkor az az importált baloldali antiszemitizmus, az osztályharcos ­Izrael-ellenességbe csomagolt zsidógyűlölet (ami nem egyenlő az izraeli aktuálpolitika bírálatával). Ha a miénk lenne Roger Waters a Pink Floydtól, Alina Pas őt is a szemünkre vethetné antiszemita kirohanásai miatt, de nem a miénk. A BDS Izrael-ellenes bojkottkampány is nagyjából annyira vert nálunk gyökeret, mint nőimitátor egy alföldi óvodában. Ezzel együtt vigyázni kell, Nyugatról (is) csőstül jön a hülyeség, és az nem telepszik meg, amit nem hagyunk.

Jogos az elvárás – érdemes hangsúlyozni, nemcsak a zsidóké, hanem az egész társadalomé az egyszerűen csak nyugalomban élni akaró embertől a gimnáziumi történelemkönyvet értve olvasón át a turizmusból élőig –, hogy Budapesten ne legyen helye az antiszemita incidenseknek. A napokban gyorsan sikerült kézre keríteniük a hatóságoknak az egyik budai zsinagógára horogkeresztet firkáló feltételezett elkövetőt – tettétől a kormány és az ellenzéki kerületvezetés egy emberként határolódott el. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a tomboló gyűlölet – nemcsak a zsidóellenes, hanem például a huszadik század magyarellenes atrocitásai is a környező államokban, mert ezekről se feledkezzünk meg – nem tömegsírokkal, hanem szavakkal és jelképekkel kezdődik. Van, hogy már késő közbeavatkozni. Ezért is alapvető, hogy a népszerű fesztiválok se hozzák a nyakunkra a bajt – a toleranciába, a sokszínűségbe és más hangzatos jelszavakba csomagolva sem.

A hét végén Izrael atlétái nyerték meg a csapatmaratont a müncheni „miniolimpián”. Nemes bosszú ez azután, hogy éppen ötven évvel ezelőtt küldöttségük tizenegy tagját ölték meg palesztin terroristák a bajor fővárosban rendezett ötkarikás játékokon. Ezzel együtt a tolerancia Münchenben sem teljes: az orosz és belarusz sportolókat már jó előre kollektíve kitiltották a mostani játékokról. Mintha ők tehetnének Putyin háborújáról.

Borítókép: illusztráció (Fotó: Bach Máté)