Szó se róla, a környezetbarát megoldásoknak mindenképpen fontos egyre nagyobb szerepet engedni a jövő energiaellátásában. A valóság talajáról azonban nem kellene elrugaszkodni, mert a végén még fejjel megyünk a falnak. A Századvég energetikai szakértője nem is olyan régen több szempontra is felhívta a figyelmet, amelyeket érdemes lenne az elefántcsonttoronyban okoskodó döntéshozóknak is mérlegre tenniük.

Az elképzelések megvalósításához ugyanis kevés a napelemek és a szélerőművek telepítése. Mi lesz például a háztartások fűtési rendszereivel, az iparvállalatokkal vagy éppen a közlekedési eszközökkel? Mindezeket egyik napról a másikra nem lehet kiépíteni, átalakítani és tömegesen lecserélni. Az út vége bizonyosan messze van, miután az unióban 73 százalékos a szén-, az olaj- és a gázfelhasználás aránya.

A szabályozható erőmű pedig nem mellékesen például a gázerőmű. Nem véletlen, hogy a zöldtechnológia terjedése mellett a gáz felhasználása is emelkedett az elmúlt években Európában. Ha a rendszer egyik lábát hirtelen levágjuk, akkor borul az egész, és a mindennapi élet lesz nehezebb a jelentős áramkimaradásokkal.

És akkor most érkeztünk el ahhoz a területhez, amelyet az Európai Bizottság zöldmámoros vezetői biztosan nem szeretnek hallani. A megújuló energia működtetése ugyanis szintén nyersanyagigényes. A szükséges nyersanyagot pedig hatalmas mennyiségben Kína biztosítja, ahogy a napelemek több mint kilencven százalékát is ott állítják elő.

Nem nehéz kitalálni, hogy a fentiek fényében milyen útra tévedhet Európa. Az unió könnyen csapdahelyzetben találhatja magát, mert az egyik függőségét lecseréli egy másikra, mégpedig rendkívül drágán.

Lehet bármit mondani, kitalálni, magyarázni, de a napnál is világosabb, hogy Európa saját magát teszi tönkre. Mégpedig azzal, hogy mindenáron szabadulni akar az orosz energiahordozóktól. 

Az orosz energiahordozókat tévedés embargó alá vonni. Szükség van az olcsóbb gázra és olajra, és azok megtartása mellett érdemes minden más útvonalat és megoldást kiépíteni, beleértve a zöldtechnológiát is, mégpedig egyre szélesebb körben.

Az Európai Unió vezetői nem az Európai Unió érdekeit képviselik. Ezt egyre többen kezdik felismerni, nő az elégedetlenség, amely a téli hónapokban csak fokozódni fog. Már-már úgy tűnhet, hogy Brüsszelben Európa fizetett ellenségei döntenek a közösség sorsáról.

Borítókép: illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Sascha Steinbach)