Nyolcvanhat elhatárolódó

Nyílt levélben határolódott el Vidnyánszky Attilától, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnökétől nyolcvanhat diák. Juj! El-ha-tá-ro-lód-tak. Mintha ez idáig – ők nyolcvanhatan meg Vidnyánszky – közös határok között léteztek volna, sziámi ikrekként, netán perszonálunióban. Máskülönben miért kellene elhatárolódnia egyik embernek a másiktól? Nem értem. Mégis: a nyolcvanhat darab, rettentően szabadelvű, mások nézeteire rendkívül nyitott diák rituálisan elhatárolta magát az egyetem egyik vezetőjétől, aki egy zárt körű fórumon el merte mondani saját, külön bejáratú véleményét.

További A Helyzet híreink

Válaszolt az egyetemi hallgatóknak Vidnyánszky Attila

Igaz, volt már ilyen. Másról sem szólt a kilencvenes évek, mint hogy SZDSZ-es „értelmiségiek” elhatárolódtak ettől vagy attól, illetve másokat szólítottak föl ugyanerre.

S ha ez elmaradt, cikket írtak vagy írattak a New York Timesba. Csodálatos időszak volt. Kár, hogy azok az évek elmúltak, az SZDSZ pedig kimúlt. Ám a szelleme itt lebeg, s éppen másokba leheli bele az elhatárolódás édes művészetét.

Mit is mondott Vidnyánszky? Ezt: „Egy ideje pontosan láttam, hogy az SZFE átgondoltan központi bázisa annak a rendszernek, amit a liberálisok kiépítettek maguknak. Utánpótlást képeznek, elég megnézni a tüntetések résztvevőit, ahol a színházi és a filmes szakma ott van az élvonalban. A hisztéria amiatt volt, mert az egyik utolsó bázisukat foglaltuk el. […] Akik innen kikerülnek, másik hangnemet és másik gerincet fognak képviselni. […] A diákok áthangolása nem egyszerű dolog.”

E gondolatokkal az a legnagyobb baj, hogy igazak. S kevés dolog bosszantja jobban a balliberálisokat, mint az igazság.

Vidnyánszky halálpontosan írja le az SZFE-n évtizedekig uralkodó légkört. Azt, hogy egy szélsőséges, agresszív, belterjes balos klikk megszállva tartotta a hazai színházi és filmes élet kulcsintézményét. A végeredmény ismert: a Kapa–Pepe-színvonalig sikerült leküzdeniük a magyar filmgyártást. Ezt az elviselhetetlen dohszagot szellőztette ki végre az Orbán-kormány 2020-ban, s a huzat szerencsére kivitte a fő kirekesztők zömét. Ezért robbant ki akkoriban a „Freeszfe” fedőnevű hepciáskodás, mégpedig Szrgya Popovics Útmutató a forradalomhoz című felforgatókönyvének útmutatásai szerint, ám hamar unalomba fulladt.

A fölháborodott nyolcvanhatok most kikérik maguknak, hogy Vidnyánszky – úgymond – politikai alapon megbélyegzi a diákokat.

Hogy képzeli, hogy liberálisnak nevezi a liberálist? Azt is írták: „Nem vagyunk, és nem leszünk részesei semmiféle »áthangolásnak«, ami pedig a »másik gerincet« illeti, közöttünk mindenki a saját gerincéből dolgozik.” Tessék mondani: hogyan kell „gerincből dolgozni”? Tán úgy, ahogyan Gothár Péter mutatta?

További A Helyzet híreink

Így használta fel a baloldal a fiatalokat (2.)

Akárkik is írták a diákok levelét, látnivaló: nem párbeszédet akarnak, észérveket, nyílt vitát. Ezeket nem érdeklik a tények, a másik fél álláspontja, következésképp el sem óhajtanak gondolkodni rajta. Csak el akarják őt némítani. Szabadságról papolnak, de közben egyetemet foglalnak, a rektort sem engedik be. Ők korunk bolsevikjai: a woke-ok. Ez a méreg (is) az Egyesült Államokból érkezik. Festményeket öntenek le szutyokkal. Szobrokat döntenek. Véleményedért kitiltanak a közösségi médiából – majd dühöngve törlik onnan magukat, ha téged visszaengednek (lásd Trump-ügy). Ugyanők sípolják szét a nemzeti ünnepeket, foglalják el a parlamenti pulpitust. Ők fetrengenek a tévészékházban, hogy – Popovics intelmei szerint – „k…rva erős képek” készülhessenek. S nem észlelik, hogy közben átbohóckodják magukat a józan észen túli tartományba.

Borítókép: A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) egyik épülete (Fotó: Róka László)